November 12-én a lévai Reviczky Házban került sor Kabla Jánosra emlékező irodalmi estre. Az eseményt a Lévai Szent László Kör és a Reviczky Társulás Irodalmi szakosztálya abból az alkalomból szervezte, hogy idén van a felvidéki papköltő születésének 110. évfordulója.
Az érdeklődő közönséget és Kabla János Márton bátyjának unokáit Patócsné Gléba Máriát Budapestről, Gléba Sándort és kedves feleségét Zsuzsanna asszonyt Érsekújvárból mély tisztelettel és sok-sok szeretettel a kör elnöke Müller Péter köszöntötte. Egy közös fohászt követően vetített előadásából megtudtuk, hogy Kabla János 1916. február 3-án nem messze a Garam folyótól, Bart községben földműves családban született.
Hetedik gyermek volt, akit mindenki, de különösen édesanyja nagyon szeretett. Az elemi iskola hetedik osztálya elvégzése után 1929 szeptemberében a Komáromi Bencés Gimnázium tanulója lett, ahol a nyolc év során osztályfőnöke Pataky Maurus magyar-szlovák szakos bencés rendi tanár volt. Az iskola cserkészcsapatában is tevékenyen részt vett. 1933-ban három iskolatársával együtt felvételt nyert az 1929 szeptemberében megnyílt komáromi Mariánum Katolikus Fiúinternátusán belül működő szemináriumba.
A sikeres érettségi után 1937-ben a Pozsonyi Komensky Egyetem Teológia Fakultásán, majd 1938-tól az esztergomi szemináriumban folytatatta tanulmányait. 1939 és 1942 között a rozsnyói papi szeminárium növendéke lett, s 1942. május 30-án a rozsnyói Szűz Mária Mennybemenetele templomban szentelték pappá. Első szolgálati helye Somoskőújfalu volt, majd 1943-ban Losoncon és Rozsnyón is segédlelkész.
1948-tól plébános Guszonán, Stószon majd Szádalmáson. Ez utóbbi helyen nyugdíjba vonulásáig, 1995-ig szolgálta a falu és környéke híveit.
Csaknem fél évszázadig volt Szádalmás és leányegyházai híveinek szeretetteljes lelki vezetője. Mindig azt kereste, ami az embereket összeköti.
E szemlélete révén a felekezetek közti ellentéteket békévé, kölcsönös tiszteletté változtatta. De a község és a régió fejlesztésének is szószólója volt. Szorgalmazta és szervezte a falu villamosítását, a vasúti közlekedési hálózatba való bekapcsolását, melyek 1955-re meg is valósultak. Az 1960-as években helyi színjátszó csoportot szervezett, mely játékával még a szomszédos falvak lakosainak is sok örömet szerzett. A helyi Vöröskereszt vezetője is volt.
Verselni már kisiskolásként is nagyon szeretett, melyet egyre magasabb szintre fejlesztett. Mondanivalóját mindig érthető, egyszerű stílusban, rímekbe szedve, rövidebb vagy hosszabb verssorokban fejezte ki.
Költeményeit mindig azzal a szándékkal írta, hogy olvasóinak rámutasson a szépre és a jóra, a mindennapi élet örömeire. Szülőföldje iránti szeretete mellett a szádalmásiak hétköznapjait, közösségi eseményeit is rímekbe szedve örökítette meg. A legkisebbeknek gyermekverseivel kedveskedett. Ugyanakkor látva a világ gondjait verssoraival igyekezett rámutatni a probléma gyökerére, s jobbító szándékkal annak megoldására is tanácsot adott.
Életműve mintegy 500 vers, melyből 1991-ben a CSEMADOK Szádalmási Helyi Szervezete gondozásában a Csemadok Rozsnyói Járási Választmányának közreműködésével „Szólnom kell” címmel egy önéletrajzi, illetve visszaemlékező verseskötet jelent meg. Az A5 formátumú 134 oldalas kiadvány négy csoportban mutatja be a költő válogatott verseit, ezek: Fohász, Alkalmi versek, Békét, békességet és Gyermekeknek.
Kabla János nyugdíjas éveit szülőfalujában töltötte. 1996. július 4-én az ipolysági kórházban hunyt el. Végső nyughelye a barti r.k. temetőben van.
Az életrajzi előadást számos az Ivkovič család fényképalbumában őrzött fotó vetítése mellett Ivkovič Sándor és György saját a „pap bácsival” kapcsolatos élményeivel egészítették ki. Majd Gléba Sándor egy nagyon tartalmas visszaemlékezése következett, melyben Kabla Jánossal, a „pap bácsival” kapcsolatos személyes és családi szájhagyományban őrzött nagyon értékes tudnivalókkal ismertette meg az érdeklődő közönséget. Az eseményt résztvevői nagy tapssal jutalmazták a stílusában és előadásmódjában is nagyon színvonalas beszámolót.
Ezt követően Ivkovič Melinda, id. Ševeček Judit és Müller Péter tolmácsolásában négy verscsokorban került bemutatásra a felvidéki papköltő néhány verse.
Elhangzottak: Isten keze vezet, Szülőfalum, Evetesben szüretkor, A mosoly varázsa, Jézus élete, Kettős öröm Almáson, Milyen légy, hogy boldog légy?, Lerogyni élve nem szabad, Szélkirályfi, Marakodva bukunk, Elmélkedés és a Ki voltam c. költemények. Ez egyes verscsokrokat Kabla János költészetének megismertetése, verseskötetének bemutatása, illetve költészetének méltatása kötötte össze.
Nagy tapssal jutalmazta a hálás közönség a léleksimogató gyönyörű verseket, melyből a szeretet, az Isten- és embertisztelet és mély alázat áradt.
Ennek egyik szép példája az eseményt záró vers:
Ki voltam
Elsősorban Isten papja,
A kegyelem áldó napja.
Örök élet szent varázsa,
Isten gyarló földi mása.
Langyos eső, gyógyír-harmat,
Éhezőnek kenyér, falat.
Sebesültnek szamaritán,
A viharban csepp-szivárvány.
Csüggedőnek reménykedés,
Indulónak megérkezés.
Bűnbánónak közvetítő,
Áldozattal engesztelő.
Voltam só és voltam vigasz,
Mit hirdettem: Ige! Igaz!
Azonkívül költő voltam,
Ha szerény is … Írtam, szóltam.
Népnek tiszta magot szórtam,
Szeretet hullámán szóltam.
Ha megfakad bő termést hoz,
Elnyeri az örök otthont.
Mindezt múlt időben írtam,
Jelen híján legyen múltam.
Nem leszek ott teljes holtan;
Istenszolga, s költő voltam …
Mindenért hála néked Uram,
Ez a végső búcsúszavam.
A Gléba család tagjai valamennyi emlékezőt Kabla János aranymisés szentképével, illetve az aznapi emlékest alkalmából általuk készített szentképpel ajándékozták meg.
Ezenkívül a család a felvidéki papköltő hagyatékából egy nagyon kedves rögtönzött kiállítással is meglepték a Reviczky Házba ellátogatókat.
Akik aznap az irodalmi est mellett döntöttek nemcsak egy életre szóló szellemi és lelki élménnyel gazdagodtak, de egy jóérzésű büszkeség is eltöltötte őket, hogy ilyen értékes embereket adott a Felvidék nemcsak a magyar, de az egyetemes Római Katolikus Egyház és a keresztény kultúra számára is.
MP/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
