Sokszor előfordul velem, hogy egy-egy filmet, sorozatot nézve eszembe jut valami. „Megmozdulnak a képek”, a gondolatok pedig mocorogni kezdenek bennem.
A Sárkányok háza és a Trónok harca sorozatban is főszerepet kapnak a Targaryenek. Ők annak köszönhetik a hírnevüket és a befolyásukat, hogy meg tudják lovagolni a sárkányokat. Erre ugyanis csak azok képesek, akik valyriai vérből származnak, márpedig ők pont ilyenek. A Trónok harca-univerzum leginkább a történelmi középkorra hasonlít, így a katonák karddal, lándzsával, az íj különböző fajtáival, fokosokkal és csatabárdokkal harcolnak. Az ostromhoz ezenfelül hajítógépeket is használnak. De a legpusztítóbb harci eszköz a sárkány, ami legtöbbször a magasból csap le és borítja lángba az ellenséges sereget. Bár a levadászásukra kifejlesztettek egy hosszú nyilat, valójában nincs sok esély ellenük. Ezért lett azé a hatalom, akié a sárkány.
Ez így elég egysíkúnak és talán unalmasnak is tűnik, hiszen aki emberelőnyben, azaz sárkányelőnyben játszik, az nyilvánvalóan nyerni fog. A Sárkányok háza történetében azonban bekövetkezik az, ami minden uralkodócsalád rémálma: meghasonlik önmagával a família, és a két fél egymás ellen fordul. Ádáz küzdelem bontakozik ki a szemünk előtt. Ennek legfőbb oka, hogy a George R. R. Martin által kitalált világban sem a birtoklásnak, sem a gazdagságnak, sem másnak nincs akkora jelentősége, mint a hatalomnak. A főbb szereplőket szinte kizárólag ez motiválja, minden más csak eszköz. Annak rendje és módja szerint – talán az egyetlen, még a Trónok harca első évadában megismert Ned Stark (Sean Bean) kivételével – mindenkit megront a hatalom: vagy akkor, amikor meg akarja szerezni, vagy akkor, amikor meg akarja tartani.
A szakemberek szerint az emberiség történelmének főszereplői nem az egyének, nem a törzsek, nem is a társadalmi csoportok vagy a nemzetek, hanem a birodalmak. A kis országok csak akkor érvényesülhetnek, csak abban az esetben tudnak hatni az eseményekre, ha a nagyhatalmak mással vannak elfoglalva. Esetleg egymással, bár legtöbbször ennek is a kicsik isszák meg a levét. A birodalmaknak van erejük ahhoz, hogy érvényesítsék az akaratukat, mi, magyarok napestig tudnánk mesélni erről. Sárkányuk ugyan nincs, de van fejlett gazdaságuk, légierejük és hadiflottájuk, márpedig mindez ér annyit, s talán még többet is, mint egy tucat repülő óriásgyík.
A Martin-művekből készült sorozatokban a Targaryenek hozzák létre a Hét Királyság egyesítésével azt a bizonyos birodalmat, amelynek mindenki kénytelen alávetni magát. Mert ha van egy sárkányod, mindent megtehetsz. Ám a békére ez sem jelent garanciát, a sok ármánykodás és cselszövés ugyanis belülről emészti fel uralmukat. A Trónok harcában az egykori dicsőségnek már nyoma sincs, egészen addig, amíg meg nem találják a sárkánytojásokat és a Targaryen-házból való Viharban született Daenerys bele nem kezd – újra – a hódításba. Bár vele végül leszámolnak a riválisai, a birodalom azért megmarad. A háború végeztével látszólag kialakul egyfajta rend, alábbhagy a hatalomért folytatott küzdelem is, ám az azért sejthető, hogy ez nem maradhat így sokáig.
Az egyik sárkány ugyanis mindent túlélt. Mi lesz, ha visszajön?
Baranyai Béla/Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. november 1-jei számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
