A közösségért végzett munka nem mindig látványos, gyakran a nyilvánosság figyelmétől távol zajlik, értéke azonban felbecsülhetetlen. Ezt a gondolatot állította középpontba a Szövetség a Közös Célokért (SZAKC) által hatodik alkalommal meghirdetett Pogány Erzsébet-díj átadóünnepsége, amelyen idén posztumusz Z. Urbán Aladárt, valamint Bulajcsik Júliát részesítették az elismerésben.
Mindketten életükkel és munkásságukkal bizonyították, hogy a magyar közösség megmaradásáért, kulturális értékeinek őrzéséért és továbbadásáért végzett szolgálat hosszú távon formálja a felvidéki magyarság életét.
Az ünnepség kezdetén a losonci Kármán József Alapiskola diákjai adtak műsort, majd a jelenlévőket, köztük a Pogány család képviseletében megjelent Pogány Tibort és Pogány Esztert, a kuratórium tagjait és a meghívott vendégeket, köztük Dudás Erikát a LESZ elnökét és Katyiné Balázs Szilviát, Halló Mentálhigiénés Egyesülettől köszöntötték.
Az ünnepségen felidézték, hogy Pogány Erzsébetet következetesség, tudatosság és a felvidéki magyarság sorsa iránti mély elkötelezettség jellemezte. Emlékét és szellemi örökségét a korábbi díjazottak – Gál Piroska, Takács Zsuzsanna, Győri Margit, Reiter Krisztina, Szanyi Mária, valamint posztumusz elismerésben részesült Tóth Klára és Laczkó Lajos – munkássága is továbbviszi.
Fekete Irén, a díj kuratóriumának elnöke beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy egy közösség működéséhez nemcsak azok munkája szükséges, akik a nyilvánosság előtt képviselik az ügyeket, hanem azoké is, akik a háttérben szerveznek, egyeztetnek, kapcsolatokat építenek, és nap mint nap elvégzik a sokszor észrevétlen, mégis nélkülözhetetlen feladatokat. Mint fogalmazott, a közösségi munka értéke éppen abban rejlik, hogy az ember nem önmagáért, hanem egy közös ügyért dolgozik.
A díj névadója, Pogány Erzsébet maga is ezt az értékrendet képviselte. Hitt az emberekben, az együttműködés erejében, és abban, hogy a közös ügyekért nem elegendő lelkesedni: tenni is kell értük nap mint nap, következetesen.
A kuratórium döntésekor is ez a szellemiség vezette a tagokat. Az elismerés azoknak szól, akik a felvidéki magyar közösségért, a civil életért, a kultúráért és a hagyományok megőrzéséért dolgoznak, gyakran a reflektorfénytől távol.
Fekete Irén köszönetet mondott a kuratórium tagjainak és a SZAKC vezetőségének, valamint ismertette, hogy az idei díj kerámiaalkotása Utah Adrienn ipolysági keramikusművész munkája.
A palóc kultúra és a magyar értékek fáradhatatlan őrzője
A kuratórium döntése alapján posztumusz Pogány Erzsébet-díjban részesült Z. Urbán Aladár, akinek emlékét és közösségért végzett munkáját Somogyi Alfréd, a SZAKC elnöke méltatta.
A laudációból egy olyan pedagógus, közösségszervező és értékmentő ember alakja rajzolódott ki, aki egész életét a felvidéki magyar kultúra és identitás szolgálatába állította.
Z. Urbán Aladár 1946. májusában született. Pedagógusi pályáját több évtizeden át a magyar nyelvű oktatás és a nemzeti szellemiség átadásának szentelte. Meggyőződése volt, hogy nem elég magyarul tanítani, a magyar kultúra és gondolkodás értékeit is tovább kell adni a fiatal nemzedékeknek.
Közösségi tevékenységének egyik legfontosabb színtere a Palóc Társaság volt, amelyet 1989 augusztusában alapított. A szervezet keretében honismereti és kulturális programok egész sorát indította el. Pedagógustalálkozókat, honismereti táborokat, rovásírásversenyeket, esszéíró pályázatokat, műveltségi vetélkedőket és tanulmányutakat szervezett. Közel négy évtizeden keresztül vezette a Kárpát-medencei honismereti barangolásokat, miközben számos helytörténeti és kulturális kiadvány szerzőjeként, szerkesztőjeként is maradandót alkotott.
Különösen fontosnak tartotta, hogy a palócföldi magyar történelmi és kulturális emlékhelyek látogatói magyar nyelven is megismerhessék az adott helyszínek értékeit. Munkásságát több kitüntetéssel ismerték el, ám – ahogyan a méltatásban elhangzott – nincs olyan elismerés, amely teljes egészében kifejezhetné azt az értéket, amelyet életével és tevékenységével a felvidéki magyarságra hagyott. Z. Urbán Aladár idén március 12-én, életének 80. évében hunyt el. A díjat családja képviseletében Urbán Szabina és Urbán Áprád vette át.
Öt évtized a pedagógia és a hagyományőrzés szolgálatában
A 2026-os év másik díjazottja Bulajcsik Júlia lett, akinek több mint öt évtizedes pedagógusi és közösségépítő munkásságát Michacs Szilvia méltatta. Életútja szorosan összefonódott a néptánccal, a hagyományőrzéssel és a felvidéki magyar közösségi élettel.
Bulajcsik Júlia 1947. október 30-án született. Pedagógusi pályáját szülővárosában kezdte, majd több intézményben dolgozott, végül Izsán 38 éven át tanított, egészen 2003-as nyugdíjba vonulásáig. A gyermekek kulturális nevelését mindig hivatásának tekintette. Már pályája kezdetén néptánc- és társastánccsoportokat alapított, később pedig az izsai közösség életében vált meghatározó személyiséggé.
Munkásságának egyik legfontosabb eredménye a mintegy harminc éven át vezetett néptánccsoport volt, amely nemcsak versenyeken és fellépéseken ért el sikereket, hanem valódi közösséggé formálta a fiatalokat és családjaikat.
A népviseletek készítésébe az édesanyákat és nagymamákat is bevonta, így a hagyományőrzés generációkat kapcsolt össze. Számára a néptánc soha nem pusztán színpadi produkciót jelentett, hanem a magyar identitás, az anyanyelv és a kulturális örökség továbbadásának egyik legszebb eszközét.
Nyugdíjba vonulása után sem szakadt el a fiataloktól. Hétvégi kulturális programokat szervezett, közösségi kezdeményezésekben vállalt szerepet, és még 2025-ben, 77 évesen is újabb fiatalokat gyűjtött maga köré, hogy népi játékokat és társastáncot tanítson nekik. Ma is aktív tagja az Izsai Búzavirág Hagyományőrző és Éneklő Csoportnak.
A méltatás hangsúlyozta, Bulajcsik Júlia munkájának igazi értéke abban a sok évtizedes, kitartó háttérmunkában rejlik, amelynek eredményeit a közönség gyakran csak a színpadon láthatja. A közösségépítés számára soha nem az öncélú szereplésről szólt, hanem a gyermekekről, a fiatalokról, a magyar identitás és a helyi értékek megőrzéséről.
A díjátadón elhangzott gondolatok közös üzenete, hogy a közösség erejét azok az emberek adják, akik nap mint nap tesznek érte, sokszor csendben, különösebb elismerés nélkül. Pogány Erzsébet örökségének legméltóbb ápolása éppen az, ha az általa képviselt értékek nem csupán az emlékezésben, hanem a mindennapi cselekvésben is tovább élnek.
A VI. Pogány Erzsébet-díj két idei kitüntetettje ennek az elkötelezettségnek két különböző, mégis egymással rokon példáját állítja elénk
Z. Urbán Aladár a palóc kultúra és a honismeret fáradhatatlan szolgálójaként, Bulajcsik Júlia pedig a pedagógia, a néptánc és a hagyományőrzés elkötelezett képviselőjeként hagyott maradandó nyomot közösségünk életében.
HE/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
