36 évvel az 1990-es rendszerváltás után megnyíltak az úgynevezett ügynökakták. De valójában mi lett most hozzáférhető, és mi az, ami továbbra is rejtve marad? Többek között erről beszélt az InfoRádióban Tabajdi Gábor történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatala és az 1956-os Intézet Alapítvány kutatója, aki szerint a nyilvántartásban lévők egy része olyan, akit nem sikerült beszervezni, de sok olyan is van, akinek a jelentései súlyos következményekkel jártak. A mintegy 150-160 ezer beszervezettből most 60 ezer név került nyilvánosságra.
Több tízezer ügynökként nyilvántartott személy neve, adata került fel az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának oldalára, mindenki által hozzáférhető módon.
Tabajdi Gábor elmondta: most tulajdonképpen egy hálózati adatbázis vált hozzáférhető a nyitottaktak.hu oldalon. Kicsit most minden magyar állampolgár átélheti az egykori hivatásos állomány, benne a tartótisztek „élményét” és tapasztalatát, illetve a kutatókét is.
Hozzátette: ezekben az adatbázisokban, nyilvántartásokban, névsorokban a hivatásos állomány tagjai is korábban kereshettek. Ha új beszervezésekre készültek, akkor űrlapokat kellett beadniuk a központba, és kaptak választ, hogy az adott illető hálózati személy-e, vagy milyen adatok vannak róla.
„Az elmúlt évtizedekben a kutatók a levéltárban kérvényezhették ugyanezt, szintén űrlapokon, és heteket várva, hogyha egy jelentésben találtak egy fedőnevet. Ha kíváncsiak voltak rá, akkor beadhattak egy kérelmet és a meglévő információk alapján ezt vagy sikerült azonosítani, vagy nem. Most ezt egy kattintással bárki megteheti, és a fennmaradt 23 ezer 6-os kartonról, meg a mágnesszalagok adatai alapján, a 70-es évektől kaphat válaszokat”
– hangsúlyozta.
A kutató arról is beszélt, hogy az elmúlt két évtizedben megvoltak ennek a történetnek a nyilvánosságban a hullámai, amikor újabb és újabb nevek kerültek elő. De ez csak a felszín, ilyenek történtek mindig. Most a megmaradt aktákban mindenki kereshet személyes adatokat és születési helyeket is, és a kisebb települések esetén ilyen módon már listázni is lehet. Kiemelte: nem az ott tevékenykedő ügynököket, hálózati személyeket, hanem azokat, akik ott születtek.
Tehát egy széles körű adatszolgáltatásról beszélhetünk. Ugyanakkor tudni kell, hogy
vannak olyanoknak is adatai, hatos kartonjai, akik az égvilágon nem csináltak semmit, sikertelen beszervezésekről is állíthattak ki ilyeneket, de persze vannak olyanok is, akiknek a tevékenysége súlyos következményekkel járt.
Tabajdi Gábor elmondta: 60 ezer névről van szó, ami lehet sok vagy kevés, attól függ honnan nézzük.
„A Rákosi és a Kádár-korszakot együttvéve 160 ezer együttműködő állampolgárról, hálózati személyről beszélhetünk, a Kádár-korszakban ennek az összlétszáma inkább 56-60 ezer körülire tehető, tehát ilyen adatokból és más sokkal részletesebb statisztikai adatokból kijön ez, hogy mekkora terjedelme ismerhető meg ennek a hálózatnak, ami egyébként csak egy része csak az együttműködőknek” – fogalmazott.
Úgy vélte: ami az adatok tartalmát illeti, itt valóban csak az elsődleges információk vannak. Ezek picike kartonlapok, amikről ezeket az adatokat bevitték a rendszerbe, és az ominózus 6-os karton is szép infografikával el van magyarázva. Úgyhogy ezek kiindulási pontot jelenthetnek csak történetek megismeréséhez.
„Ha ajánlhatok egy másik oldalt, amit kollégáimmal raktunk össze, ez a feltartaktak.hu , ha valaki átkattint ide, akár most már nevek ismeretében, megtalálja, hogy az elmúlt 20 évben a történeti szakmunkákban hogyan szerepeltek ezek a hálózati történetek, akár nevek is. Azon az oldalon is több mint 1000 tétel van, 250 publikáció, tehát nagyon sok történet feldolgozott már”
– számolt be róla.
A kutató megemlítette azt is, hogy a „hazafias alap”, mint kategória nagyon sok kartonon szerepel. Ez azonban nem nemzeti elkötelezettséget vagy nemzeti érzelmet jelent, hanem a szakzsargonban az „önkéntes” egyértelmű szinonimája.
„De ez természetesen csak a szerv minősítése, a tartótisztek kategorizálása, akik jól láthatóan érdekeltek volt abban, hogy azt mutassák fel, hogy a szocializmus épülésével, a rendszer megszilárdulásával a beszervezett állampolgárok önkéntesen működnek együtt, így sokkal könnyebb volt akkor velük bánni”
– mondta.
Hozzátette: óvatosan kell bánni ezekkel az adatokkal, és ahol van mögötte más anyag, ennek is az első nyomai látszanak a kartonon, hogy az illetőnek van-e például munkadossziéja, vagy nincs.
„Az ’56-os megtorlás esetében akár bitófára is juttathattak valakit ilyen besúgások, míg a ’80-as években valóban találkozhatunk olyan jelentésekkel is, amelyek teljesen egyszerű hétköznapi dolgokat tartalmaznak, akár újságcikkeknek a kivonatai” – hangsúlyozta a kutató.
A cikk Rozgonyi Ádám interjúja alapján készült.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
