A november 3-i reggeli szentmise és a dikasztériumokban tett első látogatások után Székely János, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke megosztotta a Vatikáni Rádió magyar adásával az első benyomásait a november 3. és 7. közötti ad limina látogatásról. A magyar adás főszerkesztője, Vértesaljai László SJ által készített beszélgetés szerkesztett változatát közöljük.
– A Vatikánban vagyunk, a magyar püspökök ad limina látogatásának első napján. Püspök atya, te már voltál ilyen eseményen?
– Két alkalommal is részt vehettem, először segédpüspökként, Erdő Péter bíboros úr mellett XVI. Benedek pápaságának az idején. Óriási élmény volt, hogy miután a bíboros atya külön beszélgetett a Szentatyával, utána mi, segédpüspök is bemehettünk két-három percre. Hatalmas élmény volt átélni az ő egészen különleges szellemi nagyságát, finomságát, kisugárzását.
Másodszor pedig Ferenc pápa idejében voltam ad limina látogatáson. Az már olyan módon zajlott, hogy nem külön-külön mentek be az egyes főpásztorok a Szentatyához, hanem körbeülve beszélgethettünk Ferenc pápával, és ő kérdezgetett bennünket, elmesélte magyar élményeit, és utána mi is feltettünk neki kérdéseket.
– Ezen tapasztalatok jegyében milyen várakozás tölt el téged, püspök atya, hogy hosszú, kilencéves idő után ismét sor kerül a magyar püspökök római ad limina látogatására?
– Az ad limina látogatás azt jelenti, hogy az apostolok sírjához jövünk el.
Számomra, aki a Szentföldön tanultam, mindig meghatározó élmény Péterrel és Pállal, az első keresztény évtizedeknek a hőseivel, nagyjaival újra „találkozni”.
Utána pedig kifejezetten nagy élmény volt a dikasztériumok, vagyis a szentszéki hivatalok meglátogatása is. A mai nap reggelén az volt az alapélmény, ajándék, hogy egyik-másik dikaszteriumi munkatárs – érsek atyák vagy paptestvérek – igen mélyen fölkészültek a magyar történelemből, a mi helyzetünkből.
Tehát nem idegenként, illetőleg ismeretlenként érkeztünk, hanem azt éreztük, hogy itthon vagyunk, figyelnek ránk és érdeklik a dikasztériumokat a mi problémáink. Így kaptunk nagyon sok inspirációt, akár például arra, hogy az evangélium átadása nem annyira könnyű, mint tíz, húsz vagy ötven évvel ezelőtt, és keresni kell ennek az új, mai útjait. Például azt, hogy az evangélium szívét adjuk át, Isten szeretetét.
Arról is volt szó, hogy mennyire fontos a papoknak a kísérése például a szentelés utáni első tíz évben, mennyire fontos lenne, hogy ott legyen mögöttük a hívő közösség szeretete. Aztán a püspöknek az egészen különleges figyelme, barátsága akár, hogy időt szán a papjaira, ismeri őket. Nagyon sok ehhez hasonló útmutatást kaptunk, úgyhogy máris azt érzem, hogy gazdagodva és iránymutatásokkal tudunk hazatérni.
– Tekinthető az ad limina látogatás egyfajta tükörnek?
– Egészen más az egyházunkat csak belülről nézni, és másképp látják azt egy kis távolságból, kívülről, és
– És mit vársz püspök atya, a Szentatyával való találkozástól?
– Egy
Ő ezt hősiesen, nagyon szépen teszi. A latin-amerikai útját sem mondta le, és a velünk való találkozást sem. Úgyhogy nagyon hálásak vagyunk ezért, és nagy nyitottsággal várjuk, amit ő számunkra üzenni fog.
Az intrjú ITT hallgatható meg, a cikk végén.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
