A mindenszentek ünnepéhez és a halottak napjához közeledve egyre többet gondolunk eltávozott hozzátartozóinkra. Nagykaposon ebben az időszakban, hagyományosan október végén, a Csemadok helyi szervezetének rendezésében azokról a lakosokról is megemlékeznek, akiket a második világháború idején hurcoltak el, és akiket a hatalom örökre elszakított szülőföldjüktől. Azokról az ártatlan emberekről, akiket nemzetiségi hovatartozásuk miatt űztek el otthonukból, és fosztottak meg szabadságuktól, javaiktól, sok esetben pedig az életüktől is.
1944 novemberében a szovjet csapatok elfoglalták Nagykapost. Decemberben a régióból összegyűjtötték a 18 és 55 év közötti férfiakat azzal az indokkal, hogy háromnapi kismunkára, azaz „málenkij robotra” viszik őket Nagymihály mellé, repülőtér-építésre.
A valóság azonban egészen más volt: az összegyűjtött férfiakat már az első gyűjtőállomásokon fegyveres őrizet alatt tartották. Gyalogmenetben, majd marhavagonokba zsúfolva, embertelen körülmények között hajtották őket a kényszermunkatáborokba, ahol éheztek, fáztak és kemény fizikai munkát végeztek.
Az ártatlan civilekből hadifoglyok lettek.
A régióból elhurcoltak egyharmada sohasem tért haza. Odavesztek az út során vagy a táborokban, ahol a borzalmas életkörülmények és fogvatartóik önkénye oltotta ki életüket.
Nagykaposról 96 embert hurcoltak el, közülük 32-en idegen földben alusszák örök álmukat.
Október 30-án róluk, valamint mindazokról a civilként elhurcolt emberekről emlékeztek meg, akiket 1944–1945 folyamán a szovjet hatalom erői kényszermunkára vittek, és akik közül sokan sohasem térhettek haza.
A megemlékezés szónoka: Gabri Kornélia (Fotó: Vályi Edit/Felvidék.ma)
Az idei megemlékezés szónoka Gabri Kornélia, a Csemadok vezetőségi tagja, a nagykaposi Magyar Közösségi Ház munkatársa volt. Beszédében ismertette az Ung-vidéket érintő történelmi eseményeket, valamint a témában a Felvidéken született kutatási eredményeket és irodalmi forrásokat. Felidézte a bodrogközi Battyánból elhurcolt nagyapja történetét is, aki 39 évesen egy munkatáborban vesztette életét. Feleséget és három kisfiút hagyott maga után.
„A traumatikus élményekkel való együttélés óriási kihívás volt a túlélőknek, a lelki sebek nyomot hagytak a családokban és a közösségekben egyaránt. Akik hazajöttek a negyvenes évek második felében vagy az ötvenes évek elején, nem szívesen beszéltek az átélt borzalmakról. Arra jöttek rá, azt érezték a bőrükön, hogy az emberrel bármi megtörténhet.”
A megemlékezésen Krausz Viktor református esperes és Iván Barnabás görögkatolikus parókus mondtak buzdító imát az eltávozottakért és az itt maradókért, a megbocsátásért és a hit reményében.
A nagykaposi megemlékezés az Elhurcoltak és a második világháború áldozatainak kopjafájánál ért véget, ahol a résztvevők elhelyezték az emlékezés mécseseit és koszorúit.
Vályi Edit/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
