Szeptember 23-án a Vatikáni Filmarchívumban a Kommunikáció Dikasztériumával együttműködésben mutatták be az Átlépni a falon – A Jó Tanács Anyja című dokumentumfilmet, amely annak a Mária-kegyképnek a történetét meséli el, amely a 15. században az albániai Shkodrából (Shkodër) érkezett az olaszországi Genazzanóba.
A film a két országot összekötő Mária-tiszteleten keresztül hitről, identitásról, üldöztetésről és az emlékezet erejéről szól.
A Sixtus-kápolna kéményéből 2025. május 8-án felszálló fehér füsttel, XIV. Leó megválasztásával kezdődik az Átlépni a falon – A Jó Tanács Anyja című dokumentumfilm. A pápa két nappal később a genazzanói kegyhlyre látogatott, ahol a Mária, a Jó Tanács Anyja-kegykép előtt imádkozott, és beszélt a Szűzanya iránti mély tiszteletéről.
A filmet Gjon Kolndrekaj írta és rendezte; producere Tania Cammarotával együtt a CrossinMedia. A film a Rai Documentarival együttműködésben, a Szent Ágoston-rend, a Tivoli és a Palestrinai Egyházmegye, a Shkodër-Pulti Főegyházmegye, valamint a genazzanói és shkodrai Jó Tanács Anyja-kegyhelyek támogatásával készült.
A vatikáni bemutatón jelen volt Luis Marin de San Martin OSA érsek, pápai főalamizsnás, a Szeretetszolgálat Dikasztériumának prefektusa is.
Hat évszázad története
A dokumentumfilm a Genazzanóban őrzött Mária-kegykép történetét követi nyomon, amely a hagyomány szerint 1467. április 25-én érkezett Shkodrából, mintegy eszmei és lelki hidat teremtve az Adriai-tenger két partja, Albánia és Olaszország között.
A történet Petruccia da Nocera özveggyel, egy ágostonos harmadrendivel kezdődik, aki minden vagyonát eladta azért, hogy újjáépíttesse Genazzanóban a Szűz Máriának szentelt templomot és az azt gondozó Ágoston-rendiek kolostorát. Ezt követi a shkodrai Madonna kegyképének csodálatos megjelenése Szent Márk ünnepén, egyben Szent Ágoston megkeresztelkedésének évfordulóján.
A Mária-kép híre zarándokok ezreit vonzotta Genazzanóba. Sokan csodákról tettek tanúságot, adományaikkal pedig hozzájárultak a kegyhely felépítéséhez.
Eközben a dokumentumfilm Albánia történelmének drámai korszakait is megjeleníti: az oszmán megszállást, a háborúkat, majd a kommunista diktatúra éveit.
A hitet és az emlékezetet nem sikerült eltörölni
A dokumentumfilm népek és hazájuk elhagyására kényszerült emberek történetét tárja a néző elé – olyan közösségekét, amelyeknek háborúval, üldöztetéssel és száműzetéssel kellett szembenézniük, miközben igyekeztek megőrizni kapcsolatukat saját gyökereikkel.
Dokumentumok, tanúságtételek és archív felvételek segítségével idézi fel Albánia egyik legsötétebb, 20. századi korszakát: az Enver Hoxha (ejtsd: hoddzsa) diktatúrája idején bevezetett állami ateizmust és vallásüldözést. Templomokat romboltak le vagy alakítottak át, papokat börtönöztek be, vallási jelképeket tüntettek el, és hagyományokat próbáltak felszámolni. A cél az volt, hogy megszakítsák a nép kapcsolatát hitével és emlékezetével. Ez azonban nem sikerült akkor sem, amikor 1967-ben lerombolták a shkodrai Jó Tanács Anyja-templomot. Ezt 1993-ban építették újjá, miután II. János Pál pápa albániai látogatásakor megáldotta az alapkövet. A pápa ezt megelőzően Genazzanóban imádkozott a Szűzanya előtt.
Átlépni a falon: megtalálni azt, ami összeköt
A dokumentumfilm nemcsak a múltról szól, hanem a jelenhez is kérdéseket intéz. Egy konfliktusokkal és új megosztottságokkal terhelt világban arra hív, hogy építsünk hidakat, ismerjük fel gyökereinket, és az emlékezetből merítsünk erőt a jövő építéséhez. „A Jó Tanács Anyjának Albániában tisztelt képe az ellenállás és az egység jelképe, amely lelkileg és kulturálisan közel hozza egymáshoz Shkodrát és Genazzanót” – hangsúlyozta a vetítés előtt Paolo Ruffini, a Kommunikáció Dikasztériuma prefektusa.
A film emlékeztet a történelem során az emberek között kialakult számtalan megosztottságra, ugyanakkor megmutatja a kiutat is. „Az átlépni a falon azt jelenti, hogy képesek vagyunk újra megtalálni azt, ami összeköt” – fogalmazott Paolo Ruffini. – A dokumentumfilm a megosztottságok és konfliktusok korában arra hív, hogy építsünk hidakat, ne feledkezzünk meg gyökereinkről, és akkor is reméljünk, amikor minden elveszettnek tűnik.
A prefektus kiemelte a filmművészet szerepét is, amely különösen alkalmas az egyetemes üzenetek közvetítésére.
A pápák és a Jó Tanács Anyja
Rocco Ronzani, a Vatikáni Apostoli Levéltár prefektusa az Adriai-tenger két partját összekötő Mária-tiszteletről és a pápáknak a Jó Tanács Anyjához fűződő kapcsolatáról beszélt.
A genazzanói származású V. Márton pápa már 1431-ben aranyrózsát küldött a kegyhelynek. Ugyanezzel az ajándékkal tisztelgett XIV. Leó is, aki szeptember 7-én, immár második alkalommal látogatott el Genazzanóba. Az évszázadok során VIII. Orbán (1630), IX. Piusz (1864), XXIII. János (1959) és II. János Pál (1993) is felkereste a kegyhelyet.
XIII. Leó pápa 1903-ban elrendelte, hogy a loretói litániába kerüljön be a fohász: „Jó Tanács Anyja, könyörögj érettünk!”
Mária „élő jelenléte” Albániában
Pasquale Di Lernia, a Szent Ágoston-rend főügyésze hangsúlyozta, hogy a Jó Tanács Anyja elnevezés mindenekelőtt kapcsolatot fejez ki: az anyaságra, az anyák befogadó és tanácsot adó képességére utal; a Jó Tanács Anyja pedig Fiára, Jézusra irányítja az ember figyelmét.
Giovanni Peragine shkodër-pulti érsek az albán nép Mária-tiszteletéről beszélt. A Jó Tanács Anyjának „élő jelenlétét” tapasztalták meg történelmük különböző korszakaiban, az oszmán uralomtól kezdve a kommunista diktatúráig.
Artur Jaku, a shkodrai kegyhely rektora szerint azzal, hogy a hagyomány szerint a Madonna Genazzanóba érkezett, az albán népnek Róma és a pápa felé mutatta az utat az Oszmán Birodalom előretörésének idején.
Híd XIII. Leó és XIV. Leó között
A dokumentumfilm egyik meghatározó szála XIII. Leó és XIV. Leó pápa jelképes párbeszéde a Jó Tanács Anyja tiszteletéről. XIII. Leó 1896-ban Albánia védőszentjévé nyilvánította a Jó Tanács Anyját; 130 évvel később pedig XIV. Leó személyes tisztelete ad új hangsúlyt ennek a kapcsolatnak.
Gjon Kolndrekaj rendező elmondta: XIV. Leó pápa genazzanói látogatása indította arra, hogy elkészítse a filmet. A Szentatya alig 48 órával megválasztása után kereste fel a kegyhelyet, hogy a Jó Tanács Anyjára bízza új küldetését.
A dokumentumfilm valójában arra törekszik, hogy rávilágítson a hit és az emlékezet azon képességére, hogy átlépje az időt, legyőzze a megosztottságot, és összekapcsolja a népeket és a nemzedékeket. A címben szereplő „fal” nemcsak fizikai és politikai akadályokat jelöl, hanem mindazokat a választóvonalakat, amelyeket a háborúk, ideológiák, üldöztetések, határok és félelmek emelnek az emberek közé. Az „átlépni a falon” ezért azt jelenti: keresni azt, ami összeköt bennünket.
Simoni bíboros tanúságtétele
A dokumentumfilmben utalások szerepelnek Szent Ágostonra, a róla elnevezett szerzetesrend születésére és szerzeteseinek életmódjára is, akik – lelkiatyjuk regulájának megfelelően – együtt szentelték magukat az igazság és a szeretet keresésének.
Megszólal Ernest Simoni albán bíboros is, aki felidézi a kommunista diktatúra alatt elszenvedett kínzásokat és 28 évi fogságát, valamint azt, hogy ezekben az évtizedekben is kitartott az imádságban, a Jó Tanács Anyjához is fohászkodva. „Nem törölték el az emlékezetet” – fogalmaz a bíboros. Szavai a dokumentumfilm egyik legfontosabb üzenetét foglalják össze: az emlékezetet lehet üldözni, elrejteni és megpróbálni elfojtani, de nehéz eltörölni, amíg az emberek nemzedékről nemzedékre továbbadják.
Az Átlépni a falon – A Jó Tanács Anyja című dokumentumfilmet szeptember 25-én az olasz közszolgálati televízió, a Rai 3 is műsorra tűzte; ezt követően elérhetővé vált a RaiPlayen.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican Media; Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
