Gecse Attila fényképein keresztül a rimaszombati cserkészet meghatározó pillanatai elevenedtek meg a Városháza galériájában. A tárlat középpontjában Kálmán László, a 4. számú Hatvani István Cserkészcsapat alapító tagja, a gömöri cserkészmozgalom legendás alakja áll, akinek életét és munkásságát a közösség máig nagy tisztelettel őrzi.
A látogatók felidézhették a cserkészcsapat életének fontos eseményeit, a közös táborozásokat és azokat a pillanatokat, amelyekben Laci bácsi személyisége, embersége és a cserkészet iránti elkötelezettsége is megmutatkozott.
Gecse Attila, a város fotósának kiállításmegnyitóján a város polgármestere, cserkészek, barátok és tisztelők idézték fel emlékeiket.
Kálmán László a rimaszombati magyarság és a város közéletének megbecsült személyisége volt. Életútját számos elismeréssel jutalmazták: 2011-ben a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség a Csodaszarvas díszérem arany fokozatával tüntette ki, 95. születésnapja alkalmából pedig megkapta a Magyar Ezüst Érdemkeresztet.
A cserkészet összekötötte a generációkat
A rendezvényen Simko Jozef polgármester is köszöntötte a résztvevőket, és személyes emlékeket idézett fel Kálmán Lászlóról. Mint fogalmazott, a 2000-es évek elején többször találkoztak a városházán, ahol hosszasan beszélgettek. A polgármester örömét fejezte ki, hogy részese lehetett annak a közösségi kezdeményezésnek, amely a cserkészet értékeit és az egykori cserkészvezető emlékét őrzi.
Csúsz Balázs cserkészvezető beszédében három fontos szempontot emelt ki, amelyek köré a kiállítás szerveződött.
Az egyik Gecse Attila fotós munkássága, aki fényképezőgépével rendszeresen járja a várost, és számos rendezvényen örökíti meg a helyi közösség életét. A cserkészekről készült felvételekből az évek során jelentős gyűjtemény állt össze, amely a 4. számú Hatvani István Cserkészcsapat történetének is fontos lenyomata.
A tárlat másik apropóját a csapat története és közösségi élete adta, a harmadik pedig az a tisztelgés volt, amelyet Kálmán László emlékének szenteltek.
Huszonegy éven át táborozott a fiatalokkal
Kálmán László meghatározó szerepet játszott a rimaszombati cserkészet újjászervezésében. Gál Lajossal együtt 1990-ben kezdte el a helyi cserkészcsapat megszervezését, amely hivatalosan 1991. április 20-án alakult meg. Ezt követően huszonegy éven keresztül vett részt a fiatalok táborozásaiban, és idős kora ellenére is aktív tagja maradt a közösségnek.
Csúsz Balázs felidézte, hogy Laci bácsi egészen 87 éves koráig rendszeresen velük táborozott, később pedig továbbra is jelen volt az avatásokon, rendezvényeken és a csapat életének fontos eseményein. Ha szükség volt rá, még idősebb korában is vállalta az őrsvezetést.
Vallotta, a cserkészet nem pusztán szabadidős tevékenység számára, hanem életforma, közösségteremtő erő és a fiatalabb generációknak átadandó értékrend.
A helyi cserkészéletben betöltött szerepe a táborokon túl is jelentős volt. Hosszú időn át a körzeti cserkésztanács elnökeként tevékenykedett, és rendszeresen publikált a cserkészújságban. Kezdeményezésére alakult meg a városban a Tompa Mihály Öregcserkészek Klubja is, amelynek tagjai máig rendszeresen találkoznak, és aktívan bekapcsolódnak a gömöri cserkészéletbe.
Az indián cserkészet szellemiségét hagyta örökül
Laci bácsi egyik legfontosabb öröksége az a természetközeli, szabadabb cserkészszemlélet volt, amelyet az 1930-as és 1940-es évek cserkészélményeiből hozott magával.
Azt vallotta, hogy a fiataloknak minél több időt kell a szabadban tölteniük, a természetben kell tanulniuk, játszaniuk és közösséggé formálódniuk.
Az általa képviselt, úgynevezett indián cserkészetben a tapasztalati tanulás, a természet szeretete és a kötetlenebb, élményszerű nevelés kapott hangsúlyt. Egykori tanítványai közül többen is úgy emlékeznek rá, mint aki nemcsak cserkészvezetőként, hanem magánemberként is példát mutatott. Kedvességével, őszinteségével és biztató szavaival sokakat ösztönzött arra, hogy maguk is csatlakozzanak a mozgalomhoz.
A táborokból természetesen történetek is maradtak bőven. A viharban megbontott sátrak, a közös feladatok és a váratlan kalandok évtizedek múltán is mosolyt csalnak az egykori cserkészek arcára. Csúsz Balázs felidézte Laci bácsi egyik emlékezetes felszólítását is: „Hozzatok vizet, hozzatok vizet!” Az ilyen apró, személyes emlékek teszik igazán élővé az örökségét.
Személyes emlékek és zenei tisztelgés
A megnyitón Páko Mária, aki a Mákvirágokkal lépett fel, szintén személyes emlékeket osztott meg a közönséggel. Elmondta, hogy Kálmán Lászlóval és feleségével, Zsuzsika nénivel régi, szeretetteljes kapcsolat fűzte össze.
Felidézte a közös zenéléseket és azt a baráti közeget, amely szakmailag és emberileg is sokat jelentett számára.
A művészi közreműködés részeként Pósa Lajos több verse is elhangzott, tovább emelve a rendezvény személyes és bensőséges hangulatát.
A galéria tárlóiban Kálmán László életének pillanatait, a cserkészek rendezvényeit felidéző fényképes összeállítás látható. A falakon elhelyezett fotókon keresztül közös emlékek elevenednek meg, visszatekintve a cserkészcsapat történetének meghatározó időszakaira.
A megnyitó végén Majoros Jácint filmjét vetítették le, amely Kálmán László századik születésnapjának ünnepségét örökítette meg.
A felvételeken egy olyan ember alakja rajzolódott ki, aki hosszú életén át következetesen szolgálta közösségét, és akinek példája a fiatalabb nemzedékek számára is irányt mutat.
A rimaszombati 4. számú Hatvani István Cserkészcsapat tagjai számára Kálmán László nem csupán a csapat egyik alapítója és nagy öregje volt. Tanító, példakép és közösségteremtő ember, akinek öröksége a közös táborozásokban, a továbbadott hagyományokban és az egymás iránti felelősségben él tovább.
A Gecse Attila fotóiból összeállított kiállítás ezt az örökséget teszi láthatóvá. A tárlatmegnyitót megtisztelte jelenlétével Kálmán László két lánya is.
Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
