Október 28-án, szerdán az általános kihallgatást a Szent Péter téren tartották, ahol a Szentatya az Olaszországból és a világ minden tájáról érkezett hívőkkel és zarándokcsoportokkal találkozott. Ennek keretében folytatta a II. vatikáni zsinat dokumentumairól szóló katekézissorozatát. Beszédének témája: A Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció. A hit és a kultúra kapcsolata (GS 53–62).
(A felolvasott szentírási szakasz: ApCsel 17,22–23).
Beszédében Leó pápa hangsúlyozta, hogy a keresztény hitnek minden kultúrában testet kell öltenie, és át kell hatnia az emberi élet területeit. Rámutatott, hogy az egyház feladata felismerni és befogadni a kultúrákban rejlő jót, szépet és igazat, hogy közvetíteni tudja a hitet. Arra buzdította a hívőket, hogy törekedjenek a hit és a kultúra érett összhangjának megteremtésére, mert ez elengedhetetlen a keresztény hivatásban való kitartáshoz és a hiteles tanúságtételhez.
Ezt követően több nyelven összefoglalta katekézisét, majd üdvözölte a jelen lévő hívőket. Az általános kihallgatás a Miatyánk elimádkozásával és az apostoli áldással zárult.
Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok! Isten hozott benneteket!
A II. vatikáni zsinat nem hagyhatta figyelmen kívül a kultúra kérdését és a keresztény hittel való kapcsolatát. A Gaudium et spes konstitúció második részének második fejezetében beszél erről.
A katolikus egyház mindig is nagy gondot fordított arra, hogy az evangélium hirdetése mellett különféle iskolákat is alapítson, amelyek az öt kontinensen élő férfiak és nők emberi, kulturális és lelki képzését szolgálják. Mint tudjuk, a középkori egyetemek az egyház szívéből születtek, és döntő mértékben hozzájárultak a nyugati civilizáció fejlődéséhez. Ugyanakkor a kultúra és az emberi tudás fejlődése egyre újabb és mélyebb kérdéseket vet fel, s arra ösztönzi a hívőket, hogy számot adjanak hitükről (vö. 1Pt 3,15–17). Végül a kultúra különféle megnyilvánulásai mint az ember lelki dimenziójának kifejeződései hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberi értelem nyitottá váljon a világ és az emberi lét értelmére vonatkozó örök kérdésekre, s így felkészüljön Jézus Krisztus evangéliumának befogadására.
A hit és a kultúra kapcsolatának legfőbb alapja a megtestesülés: ha az isteni Ige testté lett, és közöttünk lakott (vö. Jn 1,14), akkor a hit is megtestesült valóság, amely szorosan összefonódik azzal a kultúrával, amelyben jelen van. A hitnek kultúrává is kell válnia, vagyis el kell jutnia az emberhez saját életközegében, amelyet az emberi szavak, a hagyományok, a vallásos érzék, a művészet, a költészet, a gondolkodás és a tudomány alakítanak. Amint Szent II. János Pál pápa gyakran hangsúlyozta: „Az a hit, amely nem válik kultúrává, olyan hit, amelyet nem fogadtak be teljesen, nem gondoltak át egészen, és nem éltek meg hűségesen” (Szent II. János Pál pápa: Beszéd a Kulturális Elkötelezettség Egyházi Mozgalma [MEIC] kongresszusának résztvevőihez, 1982. január 16.).
A hit minden kultúrában testet ölthet, mert különleges módon egyikkel sem azonosul. A hit belülről hatja át és alakítja a kultúrákat Jézus Krisztus „formája” szerint, vagyis a szeretet, a szolgálat és Isten atyaságának gyermeki elismerése által. Így az egyház befogadja mindazt, ami jó, szép és igaz a különféle kultúrákban, hogy megtestesítse és továbbadja az evangélium üzenetét. Ugyanakkor, mivel az egyház „minden kor és minden hely valamennyi népéhez küldetett, nincs kizárólagosan és elválaszthatatlanul hozzákötve egyetlen fajhoz vagy nemzethez, egyetlen sajátos életformához, egyetlen ősi vagy új szokáshoz sem. Ragaszkodván a maga hagyományaihoz, s tudatában lévén egyetemes küldetésének, egybe tud fonódni a különféle kultúrákkal, s ez mind az egyházat, mind a kultúrákat gazdagítja” (GS 58).
Az egyház előmozdítja a kultúrát, mert az önmagában is érték, szolgálja az embert s az ember földi hivatásának betöltését. Ezért a Gaudium et spes arra buzdítja a nemzetközi közösséget, hogy az írástudatlanság és az iskolázatlanság leküzdésével mindenki számára biztosítsa az alapvető kulturális javakhoz való hozzáférést. A zsinat bátran kijelenti, hogy mindazok számára, akik képesek felsőfokú tanulmányokat folytatni, ténylegesen biztosítani kell ennek lehetőségét. Továbbá: „mindenki köteles elismerni és segíteni a nők sajátos és szükséges részvételét a kulturális életben” (GS 60).
A Gaudium et spes azt is hangsúlyozza, hogy az oktatásnak a tudás egységének megteremtésére kell törekednie, még ha ezt a megváltozott életkörülmények meg is nehezítik (vö. GS 61). Elsősorban a keresztényeknek kell azon fáradozniuk, hogy megvalósítsák a tudásnak ezt a bölcsességen alapuló egységét, mindenekelőtt önmagukban. Bár a kinyilatkoztatás révén választ kaptak a lét nagy kérdéseire, ez nem mentesíti őket az alól, hogy türelmesen és kitartóan fejlesszék magukat szellemi és kulturális téren, mi több, emberi és tudományos ismereteik gyarapodásával párhuzamosan hitük tartalmát is egyre mélyebben meg kell érteniük, életkoruknak és tanulmányaik szintjének megfelelően. A zsinat külön felhívással fordul a teológusokhoz: „A papnevelő intézetekben és az egyetemeken a hittudomány művelői igyekezzenek közös erőfeszítéssel és eszmecserével együttműködni más tudományok képviselőivel. A teológiai kutatás a kinyilatkoztatott igazság mélyebb megértését keresse, ugyanakkor teremtsen kapcsolatokat saját korával is, hogy hozzásegítse a tudósokat a hit teljesebb megértéséhez” (GS 62).
Testvéreim, a Gaudium et spes konstitúció arra figyelmeztet bennünket, hogy hitünket ne a világgal, a kultúrával és annak emberi megnyilvánulásaival való szembehelyezkedés vagy az ellenségesség szellemében éljük meg, hanem épp ellenkezőleg, így buzdít: „A hívők a legszorosabb egységben éljenek kortársaikkal, iparkodjanak megérteni gondolkodásmódjukat és érzésvilágukat, amint az a szellemi kultúrában megmutatkozik” (GS 62). A hit és a kultúra érett és felelősségteljes összhangjának megteremtése ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy kitartsunk keresztény hivatásunkban, de ahhoz is, hogy hitünkről tanúságot tegyünk a világ előtt, és hitelesen adjuk tovább másoknak.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
