A múlt vasárnap elnökválasztás volt Bulgáriában. A részvételi arány 23 %, ez az eddigi abszolút negatív rekord a rendszerváltozás óta. Még én se mentem el szavazni, pedig én mindig el szoktam menni.
Miért nem mentem el? Mert a két esélyes jelölt egyike se tetszik, így a második fordulóban majd elmegyek szavazni a kisebbik rosszra.
Számításom be is jött: november 1-jén szavazhatok a két legtöbb szavazatot összegyűjtött jelölt egyikére, hiszen senki se érte el az első fordulóban az 50 %-ot.
A választás egyszerű. Az egyik opció, hogy a de facto egyesült jobboldal közös jelöltjére – aki Andrej Gjurov volt nemzeti banki alelnök és volt miniszterelnök – lehet szavazni, aki határozottan euroatlantista. A másik meg az, hogy a jelenlegi elnök Ilijana Jotovára – aki eredetileg újságíró, majd hosszú éveken keresztül szocialista politikus, majd alelnök – , mérsékelten euroatlantistára. Tehát sokat nem kell itt gondolkodni: a rendszerkritikus szavazó szépen leszavaz a mérsékelt euroatlantistára, s pont.
Az államelnök Bulgáriában se az ország vezetője, bár hatalma szélesebb, mint a magyar köztársasági elnöké. Mindenképpen fontos azonban, hogy ezt a posztot ne tölthesse be egy kategórikusan nyugatbarát személy, ez már jelképként is fontos.
Az 1. fordulóban 1 millió 522 ezer ember szavazott, ebből 486 ezer Gjurovra, 529 ezer pedig Jotovára, míg 440 ezer valamely más jelöltre. Mivel a 440 ezer számára nagy arányban Jotova a kisebbik rossz, azaz ő a kiegészítő preferencia, így a siker esélye nagy.
Ha Jotova mégis bukna – mert az euroatlantista jobboldal képes lenne csodaszerűen mobilizálni a nagyvárosokban -, az az őt támogató kormány számára is nagy csapás, presztízsveszteség lenne.
A kampányban a fő érvek negatívak. Jotova ellen a fő érv, hogy „kommunista”, valamint hogy elnökként kegyelmet adott egy kábítószerkereskedőnek, míg Gjurov ellen a fő érv, hogy Zelenszkij haverja, valamint támogatja Bulgária aktív részvételét az ukrajnai háborúban.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
