A Bécsi Napló idei 5., szeptember-októberi száma kiemelten foglalkozik az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc történelmi emlékezetével. A folyóiraton belül külön nyolc oldalas mellékletben közlik a visszaemlékezéseket, az események leírását, a történelmi tényeket.
Az első oldalon látható annak a bélyegnek a fotója, amelyet az Osztrák Posta 2006-ban, az események 50. évfordulója alkalmából bocsátott ki. Ugyancsak az első oldalon olvasható Katona András értékelése az új magyar kormány első száz napjáról. Cikkében többek között ezt írja: „100 napig demokratikus rendszerekben nem illik nekiesni a frissen hatalomra jutott kormánynak még a legvérmesebb politikai ellenzék, és az ötödik hatalmi ág, a sajtó részéről sem. A türelemnek azonban az lett az ára, hogy meghonosodott a kormányzásban eltelt első 100 nap értékelésének szokása is.” Újra hazalátogat(?) címmel Nagymihály Zoltán azt elemzi cikkében, hogy a rendszerváltozásig miként volt jelen az 1956-os események értékelése és ünneplése a Kárpát-medencei magyarság körében. Három választás, három üzenet címmel Keszég Kornél, a folyóirat németországi tudósítója a változóban lévő német politikai térképet vázolja fel.
Paládi Renáta az egyre súlyosabb ukrajnai viszonyokat veszi górcső alá, különös tekintettel az egyszerű emberek szenvedéseire, éhezésére, kilátástalan helyzetére. Tomó Margaréta az ugyancsak bonyolult szerbiai körülményekről, a rendkívüli parlamenti választások kilátásairól ír. Csinta Samu az Erdélyben egyre gyakoribb medvetámadások veszélyeire figyelmeztet írásában. Stephen I.Ternyik terjedelmes tanulmányában Kiss Endre szerepét járja körül a kortárs magyar filozófiában.
A Bécsi Napló ötödik számának 5. oldalán kezdődik az a melléklet, amely az 1956-os októberi forradalom és szabadságharc eseményeinek leírását, a visszaemlékezéseket tartalmazza. Martos Péter Egy helyett három helyen emlékeznek Budapesten címmel a megemlékezések és ünneplések sorát részletezi. Lengyel Ferenc Csakazértis című versében emlékezik a forradalomra. Megindító költeményét ezekkel a sorokkal zárja: „Magadra hagyott árva forradalmunk,/segíts élnünk, vagy tiszta szívvel halnunk/- de segíts – utolsó együtt-révedésünk-/halál helyett inkább csakazértis élnünk!” Fetes Kata „Együtt lélegeztünk” címmel készített interjút Koszmovszky Edinával, aki a forradalom első napjaitól ott volt az események sűrűjében. Későbbi életútját is megpecsételte az akkor vállalt szerepe, de külföldi emigrációjában is megőrizte a hősi napok emlékét és hű maradt ahhoz az eszméhez, amelyért sokan az életükkel fizettek. Martos Péter a „Mások dobálták a Molotov-koktélt” címmel saját családja élettörténetét, a forradalomban és utána megélt napjaikat dolgozta fel írásában. A Nemzetközi Sajtószemle hírei ezúttal a világsajtóban az eseményekkel kapcsolatosan megjelent beszámolókat tartalmazza. A további oldalon a világirodalom nagyjainak írásaiból válogattak, amelyekben a magyarokkal való együttérzést fejezik ki. Egy teljes oldalon fiatal tollforgatók írták meg gondolataikat az eseményekkel összefüggésben. Olszewski Ágnes Kopácsi Sándor lányával készített interjút, amelyben Budapest rendőrfőkapitányának a forradalomban vállalt szerepét, majd az utána következő életútját taglalja. Jánosi Zoltán Az ’56-os cipők című tanulmányában a forradalom emlékezetét az irodalomban, a költészetben részletezi, kiemelve azokat a költőket, irodalmárokat akik maguk is ott voltak az eseményeknél, megörökítették a történéseket és a forradalom nagyjait, valamint áldozatait.
Lengyel Ferenc és Bika Julianna az 1956-os emlékművekről készített összeállítást és ezek fotóival illusztrálták a folyóirat ünnepi számát is. Az emlékművek, szobrok, emléktáblák az egész világon hirdetik, hogy ez a történelmi esemény, az a néhány dicső nap máig az emberek emlékezetében maradt, a művészek a maguk eszközeivel pedig igyekeztek emléket állítani nekik, Dunaszerdahelytől Kolozsváron át Denverig, Bostonig, Clevelandig, Párizsig. Josef Wally visszaemlékezésében annak az andaui hídnak a történetét mondja el, amelyen ezrek menekültek 1956 novemberében a megtorlástól tartva Ausztriába.
A 13. oldalon Győri Zsófi azt fejtegeti cikkében, hogy mennyire fontos a Kolozsvári Magyar Napok szerepe a külföldre menekült erdélyiek életében, milyen szívesen térnek vissza ilyenkor szülőföldjükre. Veit Zita Vegyük-e nyelvünket nyelvünkre? címmel okos gondolatokat oszt meg a nyelvművelés fontosságáról. Neszméri Tünde a Csemadok Szenci Alapszervezetének ünnepségéről ír, amelyen Farkas Jenő pap-költő tiszteletére emléktáblát avattak, kiállítást rendeztek a város szülöttére emlékezve.
Karádi Zsolt Miklós Jutka, a magyar irodalom egyik méltatlanul elfeledett alakját, munkásságát idézi fel. Dávid Ferenc Szabó Magda Talpra magyar! 1956 és a magyar színház című kötetéről írt recenziót, Vesztróczy Zsolt pedig Pray György érdemeit méltatja, aki felfedezte egyik legősibb nyelvemlékünket a Halotti beszédet.
A Bécsi Napló számára mindig fontos volt az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc tisztelete, emlékének megőrzése, eszméjének tovább éltetése, ennek állítottak most emléket a 70. évforduló kapcsán a legutóbbi lapszámmal is. Mindezen túl még egyéb írások is színessé, változatossá teszik a 47. évfolyam 5. számát.
Kellemes olvasást, jó szórakozást kívánunk hozzá!
BM/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
