A Magyar Szövetség a négy évvel ezelőtti 54 helyett 37 képviselőt juttatott be a megyei közgyűlésekbe, és az önkormányzati választásokon is kevesebb polgármesteri tisztséget szerzett. Gubík László pártelnök ennek ellenére úgy értékeli, hogy teljesítették minimális céljukat, és továbbra is az országos élmezőnyben vannak.
A választások másnapján arról kérdeztük, mi áll a mandátumvesztés hátterében, hogyan működnek együtt a párt regionális szervezetei, milyen tanulságokkal szolgált a fiatalítás, és milyen lehetőségekkel készülnek a 2027-es parlamenti választásra. A pártelnök szerint az önálló bejutás rendkívül nehéz feladat lesz, ezért a lehetséges politikai együttműködéseket is mérlegelniük kell.
A választások után úgy fogalmazott, hogy a Magyar Szövetség továbbra is dobogós párt, és teljesítette a minimális célját. Ugyanakkor a megyei képviselőik száma 54-ről 37-re csökkent. Hogyan értékeli összességében az eredményt? Melyik mutatót tartja fontosabbnak: az országos pártok közötti helyezést vagy a tényleges mandátumok számát?
Nyilván a tényleges mandátumok száma hozna nagyobb elégedettséget. Azért beszéltem dobogós helyezésről, mert az önkormányzati választások után minden politikai szereplő igyekszik megmutatni, miben ért el eredményt. Ha azonban megnézzük a számokat, azt látjuk, hogy
a mandátumvesztésünk elsősorban nem más önálló pártok előretörésének, hanem a választási koalíciók és a független jelöltek megerősödésének tudható be.
Ellenzéki és kormánypárti tömörülések egyaránt indultak. Mi ezekből javarészt kimaradtunk, mert parlamenten kívüli pártként fontosnak tartjuk a saját politikai arculatunk építését. A független jelöltek térnyerése pedig ennél is általánosabb jelenség.
Ebből a szempontból szerintem nyugodtan kihúzhatjuk magunkat, még akkor is, ha az egyes járásokban elveszített megyei mandátumok természetesen fájnak.
A polgármester-választásokon is harmadik helyen végzett a Magyar Szövetség az országos pártok között, ugyanakkor az önállóan megválasztott polgármestereik száma 222-ről 159-re, a koalíciós jelöltekkel együtt pedig 263-ról 208-ra csökkent. Mit mutatnak ezek a számok a párt helyi beágyazottságáról?
Alapvetően kevesebb jelöltünk is indult. Szerintem a jelöltjeink sikerességi aránya nagyjából megegyezik a négy évvel ezelőttivel, de ezt természetesen még pontosan ki kell értékelni. Ha Branislav Gröhling a SaS 25 polgármesterével történelmi eredményről beszél, akkor nekünk miért kellene szabadkoznunk?
Elemzők szerint a Magyar Szövetség négy évvel ezelőtt rendkívül kedvező eredményt ért el, amelynek megismétlése nem is volt reális elvárás. Ön is így látja?
Ha az MKP nyolc vagy tizenkét évvel ezelőtti eredményeit nézzük, akkor a mostani jobb. Ha az MKP-hoz hozzáadjuk a Híd eredményeit is, akkor valamivel gyengébb.
A négy évvel ezelőtti Szövetség történelmi sikert ért el, amelyhez sok kedvező körülmény együttállása kellett.
A Tőketerebesi járásban például a szlovák pártok akkor kevesebb jelöltet indítottak, most viszont jobban összezártak. Úgy értékelték, hogy négy évvel ezelőtt a magyarok a társadalmi arányukhoz képest túl sok mandátumot szereztek.
A Lévai járásban pedig ezúttal Léva városa is jobban megmozdult. Négy évvel ezelőtt több körülmény nekünk kedvezett, most ezek éppen az ellenkező irányba hatottak. A megyei választásokon gyakran előfordul, hogy az inga egyszer az egyik, máskor a másik oldalra leng ki.
Kassa megyében hat, Nyitra megyében öt mandátummal kevesebbet szereztek. A Lévai járásban öt helyett mindössze két jelöltjük jutott be, de a Tőketerebesi járásban is jelentősen megváltoztak az erőviszonyok. Mennyiben tükrözik ezek az eredmények a demográfiai realitásokat?
Ha egy olyan járásról beszélünk, ahol a magyarság aránya húsz százalék körüli, akkor ahhoz, hogy a mandátumok több mint felét megszerezzük, nagyon sok mindennek kell kedvezően alakulnia. Négy évvel ezelőtt ez megtörtént, most nem.
A jelenlegi eredmény ilyen szempontból közelebb áll a tényleges társadalmi súlyunkhoz.
De még elemezni kell a részvételt és a jelöltjeinkre leadott szavazatokat is. A Tőketerebesi járásról például úgy tudom, hogy összességében többen is szavazhattak a jelöltjeinkre, mint korábban, mégis mandátumokat veszítettünk a szlovák jelöltek előretörése miatt.
Azt kell majd megvizsgálni, hogy összesen hány szavazatot kaptunk most, és mennyit négy évvel ezelőtt. Ez pontosabb képet adhat a párt helyzetéről, mint önmagában a mandátumok száma.
Több elemző úgy véli, hogy a Magyar Szövetségnek nem volt egységes országos választási stratégiája, a regionális vezetők pedig eltérő politikai együttműködéseket részesítettek előnyben. Egyetért ezzel a kritikával? Változtatna a párt működési modelljén?
Ez így van, de igazából mindig is így működött. Szerintem országos szinten kell ezen változtatni, mert a régióknak megvannak a saját adottságaik.
Ha valakivel helyben már kialakult egy együttműködés, létezik kölcsönös bizalom, és vannak közös eredmények, akkor logikusnak tartom, hogy a helyi politikusaink ezt akarják folytatni. Egy parlamenten kívüli magyar párt ilyen szempontból nem nagyon válogathat szabadon a partnerek között. Nem feltétlenül érdemes csak azért lecserélni valakit, mert országos szinten más politikai együttműködés tűnne kívánatosnak.
Kassa megyében Rastislav Trnkát támogatták, miközben a szlovák ellenzéki pártok jelentős része más jelölt mögé állt. A Magyar Szövetség megyei mandátumainak száma közben jelentősen csökkent. Utólag hogyan értékeli ezt a döntést?
Nem gondolom, hogy a Trnka melletti kiállás vagy annak elmaradása lett volna a döntő szempont. Sokkal inkább az, hogy hányan mentek el szavazni a szlovák választók közül.
Úgy látom, több pártnak sikerült olyan választói csoportokat is mozgósítania, amelyeket négy évvel ezelőtt nem. Ennek a következményeit mi is megéreztük.
A korszakváltás nem marad el
A Facebook-bejegyzésében külön megköszönte a fiatal jelöltek munkáját, és hangsúlyozta, hogy a politikai pálya nem sprint, hanem maraton. Megfelelőnek tartja a fiatalítás és a tapasztalt politikusokra való építés közötti egyensúlyt?
A mostani választás megerősített abban, hogy bár én a korszakváltás pártján állok, az önkormányzati választásokon továbbra is nagy előnyt jelent a hosszú politikai pálya és a helyi beágyazottság.
Akik még több új arcot szerettek volna látni, azok most a befutó nevek alapján is láthatják, hogy ezen a választáson a régóta ismert személyiségeknek kedveztek a körülmények.
Orvosok, tanárok, tapasztalt politikusok, akiket évek vagy évtizedek óta ismernek a választók.
Egy újoncnak nagyon nehéz velük felvennie a versenyt. De ez egyáltalán nem tántorít el a korszakváltástól. Éppen ezért tartottam fontosnak, hogy a fiataloknak is üzenjek: ne szegje kedvüket, ha most nem jutottak mandátumhoz.
Voltak azért olyan új jelöltek is, akiknek az eredményét különösen pozitívan értékeli?
Nagyon örülök az új megyei képviselőinknek, akik egy új politikai generációt is képviselnek. Ilyen például Antal Nyustin Ágota, illetve a Rozsnyói járásban Varga Tibor. Az ő sikerük mindenképpen pozitívuma ennek a választásnak.
Azt is írta, hogy a törzsgárda megszólítása nem elegendő az üvegplafon áttöréséhez. Kik azok a választók, akiket eddig nem sikerült elérniük?
Ezt ilyen mélységében még nem tudjuk, mert nem elemeztük ki teljesen az eredményeket. Azt viszont látom, hogy a törzsgárdánk elment szavazni.
Ahhoz azonban, hogy jövőre áttörjük az üvegplafont, elengedhetetlen az új arcok megjelenése és a friss lendület. Az én kedvemet biztosan nem vette el a korszakváltástól a mostani választás, és bízom benne, hogy a fiatalabb generáció is kipiheni a kampány fáradalmait, majd ugyanerre a következtetésre jut: megyünk tovább.
„Partnerekben is gondolkodni kell”
A bejegyzésében elismerte, hogy az önálló parlamenti bejutás komoly kihívásokba ütközik, ugyanakkor továbbra sem lát természetes politikai szövetségest. Változott a választások hatására az önálló indulással kapcsolatos álláspontja?
Először ki kell értékelnünk a választásokat, megvannak erre a megfelelő pártszerveink, amelyek meghozzák majd a döntést. Most először rendezni kell a sorokat, majd mobilizálni a választókat. De az biztos, hogy partnerekben is gondolkodni kell.
Ha megnézzük a választási részvételt Pozsonyban és a nagyvárosokban, és összevetjük a vidéki, kisebb településekkel, akkor láthatjuk, hogy egyedül bitang nehéz lesz jövőre.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy most bárkinek az ölébe bele kell pottyannunk. Továbbra is a saját utunkat kell járnunk, meg kell erősödnünk, és utána megvizsgálni, kivel lehet olyan politikai szövetséget kötni, amelyben a közösségünk érdekei sem sérülnek.
Korábbi bejegyzésében azt is írta, hogy a magyarokra szükség lesz a politikai változáshoz. Milyen szerepet képzel el a Magyar Szövetség számára a következő parlamenti választáson?
Valami olyasmit, mint 1998-ban. (1998-ban a három magyar politikai formáció egyesüléséből létrejött Magyar Koalíció Pártja a szavazatok 9,12 százalékával 15 képviselőt juttatott a parlamentbe, majd a Mečiar-kormányt leváltó, Mikuláš Dzurinda vezette kormánykoalíció tagja lett. – szerk. megj.)
Demográfia, identitás és a közbeszéd állapota
Több elemző szerint a Magyar Szövetség egyszerre küzd országos identitásproblémával, régiónként eltérő politikai nehézségekkel és kedvezőtlen demográfiai folyamatokkal. Ön melyiket tartja a legnagyobb kihívásnak?
Szerintem ezek helytálló megállapítások, de még néhány további kihívást is felsorolnék. Az egyik a magyarországi választások után kialakult új helyzet, amelyet szerintem sokan még mindig nem értelmeznek helyesen. A Magyar Szövetség ugyanott áll, ahol eddig: a felvidéki magyarság és a déli régiók oldalán. Ebben pedig a mindenkori magyar kormány lehet a partnerünk.
A magyarországi kormányváltás nem jelenti azt, hogy a felvidéki magyar párt politikai irányt változtatott volna. Ugyanazt tesszük, amit eddig: partnereket keresünk a közösségünk ügyeinek képviseletéhez.
A másik nagy kihívás a közbeszéd eldurvulása. A kampány során azt tapasztaltam, hogy már a legkisebb településeken is egymásnak tudnak esni az emberek. Azt gondoltam, hogy az igazán éles viták inkább olyan nagy ideológiai kérdésekről szólnak, mint a háború, a béke vagy a migráció. Most viszont azt láttuk, hogy akár egy helyi választási versenyben is nagyon komoly indulatok jelenhetnek meg magyar és magyar között. Ebben a közösségi médiának is jelentős szerepe van, és mindez nagyon rossz közhangulatot eredményez.
Úgy érzem, régen volt ennyire nehéz dolga a felvidéki magyar politikumnak, beleértve a pártelnököt is. De szeretem a kihívásokat, és bízom benne, hogy megtaláljuk a megfelelő utat.
A Csallóköz mozgósítása kulcskérdés
A magyarok által lakott nagyobb városok közül Komáromban mindössze 29, Dunaszerdahelyen pedig 35 százalék körüli volt a részvétel. Miért ilyen nehéz mozgósítani a választókat ezeken a településeken?
Komáromban Keszegh Bélának szerintem nem volt reális kihívója, ezért is alakult ilyen alacsonyan a részvétel. De az, hogy a felvidéki magyarság szempontjából két kulcsfontosságú járási székhelyen alig a választók egyharmada ment el szavazni, közösségi mozgósítás és a demokratikus részvétel szempontjából is elszomorító jelenség.
Ha a Csallóköz nem mozdul meg jövőre, akkor valóban át kell gondolnunk a stratégiánkat. Egy olyan helyzetben, amikor Pozsonyban akár hetven százalék körüli részvétel is lehet, mi nagyon nehéz helyzetbe kerülhetünk, ha a saját régióinkban nem tudjuk megszólítani a választókat.
A mi felelősségünk, hogy ezen változtassunk, és újra felébresszük az emberekben azt az érdeklődést és részvételi hajlandóságot, amelyet egyelőre nem sikerült.
Szalai Erika/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
