Gyertyát gyújtottak a Centrál Színház kisszínpadán Scherer Péterre emlékezve. Október 2-án volt a hazai ősbemutatója David Ireland Az ötödik lépés című darabjának, amit még Scherer Péterrel kezdett próbálni a stáb. A közelmúltban elhunyt színész szerepét Marton Róbert vette át. A néhány évvel ezelőtt Edinburghban bemutatott nagy sikerű darab az alkoholfüggőség témáját dolgozza fel.
A szereposztás szerint Scherer Péter, a „poharak ejtőjeként” fentről, spirituális értelemben kíséri az előadást, valamiféle őrzője annak a sajátos humornak, amely segít feldolgozhatóvá tenni a színpadra vitt nehéz kérdéseket. Mert a kimondhatatlan problémák és vágyak nem oldódnak meg maguktól, és a menekülés eszközei, amelyek ideig-óráig távol tarthatnak minket ezektől, később vadul támadnak ránk, szétrombolva hétköznapjainkat. Hogy érdemes-e érzelmileg ennyire felkavaró kérdéseket behozni a színpadra? Szinte csak ilyeneket érdemes! Mert sebzettségeink gyógyulását, úgy tűnik, leginkább az együttérzés, a figyelem, a reményünk és a hitünk képes elősegíteni.
Az észak-írországi születésű drámaíró, David Ireland huszonhárom évesen maga is szakított az alkoholizmussal, és felnőttként rátalált a hitére. Az ötödik lépés két szereplője James, a középkorú, már több mint két évtizede „tiszta” segítő és Mike, az új életet kereső, de részben még függőségben élő fiatalember. A két férfi az Anonim Alkoholisták gyűlésén találkozik először, és lassanként összefonódik a sorsuk, mély hatással lesznek egymásra. Beszélgetéseik olyan mechanizmusokat indítanak be, amelyek azután dinamikát és drámaiságot hoznak a kapcsolatukba, és utat nyitnak az őket nyomasztó apakép, apaszerep feldolgozásának. Mindketten ugyanazt az érzelmi hiányt és sebzettséget hordozzák. Gyarlóságukat nem takargatják, sokszor túl is mutatnak rajta. A nagyon reális helyzeteket olykor trágár kifejezések kísérik, ezek azonban soha nem öncélúak, hanem az őszinte jellemrajzból következő spontán megnyilvánulások, melyek előtt a humor kalapot emel. Két emberi sors találkozása az „ötödik lépés”: az a pont James és Mike életében, amikor őszinteségre és bizalomra van szükségük ahhoz, hogy tovább tudjanak lépni.
A kétszereplős daraban a színpadon csupán a legszükségesebb kellékek kapnak helyet, díszlet nincs, csak a fény játékai, zenével kísérve. Ez segíti a nézőt, hogy minden figyelmét a színészi játékra tudja összpontosítani, amely nagy utat jár be a darab időkeretében. James, a magabiztos mentor (Marton Róbert) igazi „generátor”, kettejük kapcsolatában ő tartja a kezében az irányítást, a fiatal Mike (Vecsei H. Miklós) az ő segítségére támaszkodva igyekszik eljutni a függőségétől való teljes megszabadulásig. Ebben a kétszereplős játszmában azonban nem az a kérdés, hogy ki milyen szerepben van, ki győz, hanem hogy ki marad az úton.
A felépüléshez vezető folyamatban az ötödik lépés megmutatja igazi énjüket, és sokkoló, hogy merre viszi őket. Arra az útra, amelyen nehéz járni, mert ahogy James mondja: „Olyan világban élünk, ahol az alkoholfogyasztás a férfiasság jele.” Mike nyitottsága, látomásai nagy hatással lesznek Jamesre, a fiú mintha kaput nyitna benne, de egyúttal ki is billenti látszólagos egyensúlyából.
Az előadás nagy kihívás elé állítja a színészeket: folyamatosan és nagy érzelmi intenzitással kell jelen lenniük a színpadon. A két szereplő azonban bravúrosan éli meg és közvetíti Mike és James egymásra utaltságát, küzdelmeiket az érzelmek hullámverésében.
Az ötödik lépés című, Puskás Dávid által rendezett egyfelvonásos igazi színházi élmény lehet azoknak, akik nyitottak és érzékenyek az őszinte találkozásokra, az ellentmondásainkra, a vágyaink világára és az olyan fajta sorsközösségekre, „párhuzamokra”, amelyek nélkül az ember egymaga nem állhat fel. Az emlékezés burka a transzcendens jelenlétébe helyezi a két férfi sorsát, mert a beismerés és a kitárulkozás el- és felemel bennünket.
Szöveg: Keresztury Hajnal
Fotó: Horváth Judit
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. október 18-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
