Felolvasással, portréfilm vetítésével emlékeztek születésnapján, szerda délután az augusztusban elhunyt Nádas Péterre a sepsiszentgyörgyi Művész moziban. A Kossuth-díjas író 2024 májusában a SepsiBook könyvvásár és kortárs irodalmi fesztivál díszvendége volt, korábban, 2016 őszén fotókiállítását láthatták az érdeklődők. Először, miként a könyvvásár megnyitóján felolvasott írásában is megemlítette, a hetvenes évek elején járt Háromszéken.
Az örökkévalóságba vagyunk beleszőve című (e gondolat egy Nádas-interjúból származik) emlékesten Nádas Péter (Budapest, 1942. október 14. – Gombosszeg, 2026. augusztus 26.) mintegy kéttucatnyian vettek részt, műveiből hatan olvastak fel. Lázár-Prezsmer Endre művelődésszervező köszöntőjében megemlítette, a Művész mozi nemcsak filmvetítésekre alkalmas, hanem különféle kulturális rendezvényeknek is otthont ad, most azért választották, mert levetítenek egy portréfilmet is.
Szonda Szabolcs, a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója az íróról beszélt, kiemelve: „Nádas Péter meghatározó szerzője nemcsak a magyar, hanem az európai irodalomnak is. Egyszerre megfigyelő és elemző alkat, aki a dolgok, történések mögé is lát, a személyes időt és a történelmi időt párhuzamba állítva, és úgy tud írni mélységekről, hogy közben azért olvasható marad, még ha nem is könnyed olvasmányként helyenként”. Könyvei amiatt is emlékezetesek, folytatta, „mert nagyon ért a világhoz, az emberhez és önmagához, és ehhez megvan a sajátos írói nyelve is”.
A felolvasásokat követően levetítették Gerőcs Péter Természetes ellenfény című dokumentumfilmjét, amely rávillantott Nádas Péter alkotói világára, gombaszögi otthonára.
Szonda Szabolcs és Lázár-Prezsmer Endre a Nádas Péter-emlékesten. Fotó: Facebook / Bod Péter Megyei Könyvtár – Biblioteca Judeţeană „Bod Péter”
Vizuális látleletek
Ma már kultúrtörténeti kuriózumnak számít Nádas Péter sepsiszentgyörgyi fotókiállítása, amelyet 2016 szeptemberében, a PulzArt fesztivál részeként mutattak be. Fiatalkorában Nádas hivatásos fotográfusként is dolgozott, ám 2024 májusában a SepsiBookon maga is leszögezte: a fényképezés csak egy „mellékszál” volt életében.
Lapunk 2016. szeptember 19-i, hétfői számában Nádas Péter vizuális látleletei címmel közölt tudósítást a sepsiszentgyörgyi Köntés Pincegalériában bemutatott, …Mit tesz a fény… című tárlat megnyitójáról. „Egy Párizsban, illetve több európai nagyvárosban bemutatott, száz fotóból álló kollekció negyvenhét fekete-fehér képe érkezett Sepsiszentgyörgyre, a kiállítást Bazsányi Sándor irodalomtörténész, a Pécsi Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára nyitotta meg” – olvasható. Bazsányi akkor elmondta: Nádas Péter fényképészként kezdte pályáját a hatvanas évek legelején, a Nők Lapja fotóriportereként készítette a Kádár-kori Magyarország „vizuális látleleteit”, kiállításán szociofotók, életképek, portrék, természetképek és csendéletek láthatók. A Nádas-fotók és a Nádas-próza közötti „tagadhatatlan párhuzam” kapcsán leszögezte: „miként a mondatok, akként a fotók is a tárgyi és emberi viszonyok, testi és lelki kapcsolatok mélyszerkezetének mintájára szerveződnek”.
A sepsiszentgyörgyi emlékestre Brassóból jött el Bokor Katalin, az Áprily Lajos Főgimnázium tanára. Fotó: Facebook / Bod Péter Megyei Könyvtár – Biblioteca Judeţeană „Bod Péter”
Embermeleg és szabadságvágy
A sepsiszentgyörgyiek, illetve a távolabbról érkező vendégek 2024 májusában, a harmadik alkalommal megrendezett SepsiBook könyvvásáron és kortárs irodalmi fesztiválon találkozhattak az akkor 82 esztendős íróval. Nádas Péter a SepsiBook díszvendége volt, a május 23-án, csütörtökön tartott megnyitón felolvasta Tempi passati című írását, amelyet 2024. június 1-jén a Litera irodalmi portál (litera.hu) is közölt, majd Tompa Andrea író beszélgetett vele (a Szépírás mint hivatás című beszélgetés meghallgatható a Spotify Booklove Podcastjában), később könyveit dedikálta, asztala előtt az olvasók hosszú sorban várakoztak.
Megnyitóbeszédét Nádas Péter így kezdte: „Szépírás a hivatásom, elbeszélés a műfajom, most sem tehetek mást, történetet mondok. Hivatásom szerint hozzá vagyok láncolva a múlt időhöz. Számomra a jelen nyersanyag. Hadd érjen. Viszem fel a hegyre, mielőtt önnön súlyától fogva visszagördül. Tempi passati. Háromszéken közel ötven éve jártam. Ettől aztán merő káprázatban állok itt.”
Felidézte, hogy egy francia és egy svéd újságíróval, illetve annak feleségével, szinkrontolmácsként érkezett Sepsiszentgyörgyre, Kolozsvár, Marosvásárhely és Brassó után. „Látni a realitást – hangsúlyozta –, hozzá még az égi mását, meg a sokféle torzítást, színlelést, látszatot, ámítást, illúziót, velük a sok megvetemedett és megveszekedett mondatot, nem olyan egyszerű, mégis elemi szakmai kötelezettség”.
Sepsiszentgyörgyön az Állami Magyar Színházban megnézték Sütő András egy darabját, azért is, „hogy a szünetben minden feltűnés nélkül az ősöreg Balogh Edgárral úgymond konspiratív beszéljünk”. „Mégis csodálatos egy előadás volt, a svédek és a francia haja szála égnek állt, habár az én susogásom a szövegértésben aligha segíthette ki őket. Színházat nem szó szerint kell érteni. Soha addig, soha azóta nem érzékeltem, hogy színpad és nézőtér az embermelegtől ilyen forró lehet és ilyen erővel együtt lélegezhetek vele. Nem a darab tette, nem a színészek, nem a közönség, az együttesük. Politikai tüntetés lett, az enyém is, kollektív ellenállás. Kizárólag diktatúrában történik meg ilyesmi. A szabadságvágy embertani adottság. Szelepet keres magának és megtalálja” – hangsúlyozta megnyitóbeszédében.
Portrébeszélgetés a SepsiBookon, 2024. május 23-án. Nádas Pétert Tompa Andrea írótársa faggatta. Fotó: Facebook / SepsiBook
Hivatások zárt rendszere
Nádas Péter és Tompa Andrea beszélgetését igen nagy érdeklődés övezte, azt lapunk 2024. május 27-i, hétfői számában Nádas Péter hivatásáról, a szépírásról című tudósításban foglalta össze.
„Ki kell küzdenem magamnak egy egyéni metódust, egy egyéni megoldást arra, hogy sokféle sorsot, egyént, lelket és vallást, érzelmi, indulati adottságokat miként vezetek össze” – mondotta a SepsiBookon regényírói módszeréről Nádas Péter, alább kiemelünk néhányat az akkor elhangzott gondolatai közül.
Van-e Erdély-képe, Románia-képe, azt mi és hogyan alakította? – kérdezte Tompa Andrea. „Nagyon felületes, nagyon szerény, nagyon régi” – válaszolta Nádas Péter, s azt is elmondta, apja, aki illegális kommunista volt, katonaként „visszafoglalta Erdélyt”, és később sokat mesélt neki az erdélyi bevonulásról. Szociális szemléletéből adódóan főleg az iszonyatos szegénység maradt meg benne, amivel az erdélyi magyar és román falvakban találkozott, ez egy megrendülés volt számára.
Arra a kérdésre, miért érezte szükségesnek, hogy a Ceauşescu házaspár kivégzéséről írjon, mi sarkallta erre, Nádas Péter tömören válaszolt: „a megfékezhetetlen gyűlölet”. „Nagyon hosszú életemben nagyon ritkán történt meg velem, hogy ismert vagy ismeretlen személyt gyűlöljek” – mondta a Ceauşescu házaspár, illetve rendszerük kapcsán.
2023-ban megjelent kötetének a címe Szépírás mint hivatás, abban ír először saját hivatásáról. Miért lehetetlen mégis beszélni a hivatásról, miért gondolja, hogy arról legfeljebb csupán írni lehet? „Azért – érvelt Nádas Péter –, mert egy differenciált műveletbe kellene beavatni embereket, akiket ez egyrészt nem foglalkoztat, nem érdekel; másrészt a sebészek sem beszélnek arról, hogy mit, hogyan csinálnak; a cukrászok is csak akkor, ha receptet adnak, ez a hivatások zárt rendszere.”
Nádas Péter könyveit dedikálja a SepsiBookon, 2024. május 23-án. Fotó: Facebook / SepsiBook
Előbb a kép
„Előbb mindig a kép van, előbb a kép és utána a szó” – idézett a szépírásról szóló könyvéből Tompa Andrea. Erre reagálva a regényírásról, illetve a fikciós szöveg születéséről Nádas Péter megjegyezte: „A jelen lévő szerző képben lát, képben gondolkodik és a fantáziája képekkel működik. Rendel hozzá természetesen szavakat, filozófiákat és filozófiai fogalmakat is, fogalomrendszereket, mindenfélét, de a kiindulópont, sőt, a végpont egy kép.” Nagy, testes könyveit mindig nagyon hosszú ideig írta, az Emlékiratok könyvét tizenegy évig, a Párhuzamos történeteket tizennyolcig, ezek nagyon hosszú idők, „hosszú börtönbüntetések, le kell ülni”.
Az írásról szólva Nádas Péter kiemelte: „Nagyon súlyos gond, hogy a beszéd mindig elhallgatás is, mindig csak a jéghegy csúcsát látjuk. Ha egy életről, egy sorsról akarok elmondani valamit, akkor az előtt a feladat vagy az előtt a kérdés előtt állok, hogy mi a totalitás, mi a teljesség. És egy sorsot, egy idegen sorsot, a saját sorsomat, egy fantáziasorsot nem érdemes megismételni, mert akkor ugyanazokban a szekvenciákban marad, mint amiben volt. Nem tudom megismételni, mert akkor nem 1200 oldal kell nekem, hanem az életem végéig írok egy sorsot. De az irodalom számára az egy nem létezik, azzal kezdődik, hogy ketten vagyunk, legalább én és az olvasó, valami interakció van valakik között, aztán ott vannak óhatatlanul a szereplők, még az énregényekben is” – magyarázta Nádas Péter 2024. május 23-án Sepsiszentgyörgyön.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
