Egy héten át tartó, színes programsorozattal ünnepelte megalapításának tizedik évfordulóját a Zselic Katolikus Idősek Otthona. A rendezvények a közös emlékek, a találkozások és az együtt megélt öröm pillanatait hozták el a lakók és a vendégek számára. A jubileumi hét ünnepi lezárásáról a Kaposvári Egyházmegye adott hírt október 12-én.
Az ünnepi hét az intézmény életét bemutató fotókiállítás megnyitójával kezdődött, amelyen a Zselic Katolikus Szeretetotthon énekkara működött közre. A programok sorában Schäffer Erzsébet Pulitzer-emlékdíjas újságíróval is találkozhattak a lakók; Kovács Dezső hegedűművész előadása a magyar nóták és a vidám muzsika világába kalauzolta a hallgatóságot.
A Mikrokozmosz Református Alapfokú Művészeti Iskola művészeti csoportja az Örömünk a táncban című műsorral lépett fel, majd a programsorozat a Szent Mihály Szekere Vándorszínház Fülembe csendül egy nóta még! című előadásával folytatódott.
A hét zárásaként pénteken püspöki szentmisére, ünnepi műsorra és faültetésre hívták a lakókat, a hozzátartozókat és a munkatársakat. A szentmisét Varga László megyéspüspök mutatta be, koncelebrált többek között Balás Béla emeritus kaposvári megyéspüspök.
Prédikációja elején Varga László megyéspüspök egy történetet idézett fel egy szerzetesnővérről, aki hivatásának érezte, hogy halálra ítélt embereket kísérjen a kivégzőhelyre, és mellettük maradjon az utolsó pillanatig:
„Ez az apáca megkérdezte az egyik kivégzésre váró férfit, hogy elkísérheti-e őt a vesztőhelyre, azonban a férfi tiltakozott, s megkérdezte, miért akarja ezt tenni. »Azért, hogy amikor meghal és távozik ebből az életből, az én arcomat lássa utoljára. Én mosolyogni fogok, mert Isten szereti önt, és szeretettel néz magára. Szeretném, ha ez lenne az utolsó emléke, amikor eltávozik a földről.«
Ebben az otthonban is sok lehetőség adódik arra, hogy Isten arca megmutatkozzon a másik ember számára. Minden vágyunk, hogy ez az intézmény ne csak idősotthon, hanem szeretetotthon legyen. Ennek pedig az az egyik módja, hogy szeretettel nézünk egymásra” – fogalmazott a megyéspüspök, majd Reményik Sándor Istenarc című versét olvasta fel.
„»Egy istenarc van eltemetve bennem.«
Ez a szeretettel való tekintet ingyen van, nem kerül semmibe. Csak egy döntés kérdése, hogy szeretném-e meglátni Isten arcát magamban, és előhozni a másikból is ezt az eltemetett vagy éppen jelen lévő istenarcot. Sok kegyelmet kívánok mindenkinek ehhez a gyönyörű szolgálathoz” – zárta prédikációját a főpásztor.
A liturgia után Komár Kornélia intézményvezető köszöntötte a megjelenteket, és megosztotta ünnepi gondolatait. Felidézte az elmúlt tíz év meghatározó eseményeit, hálát adva a közösen megtett útért, a kihívásokért és az elért eredményekért. Kiemelte: a jubileum nem csupán az idő múlását jelzi, hanem emberi sorsok, találkozások, örömök és megpróbáltatások sorozatát is jelenti. A hála pedig egy olyan „szemüveg”, amelyen keresztül nézve a világ örömtelibbé és gazdagabbá válik.
Az intézményvezető felidézte Varga László megyéspüspök korábbi gondolatát is, aki szerint az intézmény hivatalos nevéből egyetlen kulcsfontosságú szó hiányzik: a szeretet. Az otthon célja a kezdetektől fogva az, hogy valódi szeretetotthonként működjön, ahol a gondoskodás alappilléreit a nyitottság, az együttműködés és az emberi méltóság feltétlen tisztelete alkotja. „A szeretetben való növekedés korra és felekezetre való tekintet nélkül egész életünk feladata. A mindennapi gondoskodás során ez sok türelmet és áldozatot kíván, de ez képezi a közösségünk alapját” – emelte ki az intézményvezető.
Az otthonban jelenleg hatvanöt munkatárs dolgozik tíz különböző munkacsoportban. Komár Kornélia a közös munkát egyfajta műalkotásként jellemezte, ahol a legkülönfélébb személyiségű és végzettségű szakemberek összefogása hozza létre a magas színvonalú gondoskodást. „A munkatársak együttműködése olyan, mint a szivárvány színei: külön-külön is szépek, de együtt alkotnak igazán lenyűgöző egész-élményt” – hangsúlyozta, majd köszönetet mondott a dolgozók áldozatos munkájáért a Gondviselésnek, valamint a lakóknak és a hozzátartozóknak az elmúlt évtized bizalmáért, mindenkit buzdítva a közös út folytatására.
Ünnepi beszédét az otthon pénzben ki nem fejezhető értékeinek bemutatásával zárta, melyekről a Galatáknak írt levélben is olvashatunk: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség és önuralom. „Ezeket az értékeket igyekszünk gyakorolni, s bízunk benne, hogy hatékonyan tudjuk formálni egymásban Krisztus arcát ezen értékek mentén. A szeretetotthon megvalósítását tűztük ki célul, s a következő tíz évben is ennek elérésén munkálkodunk majd” – fogalmazott Komár Kornélia.
Az ünnepi beszédet követően az otthon életét bemutató vetítést tekinthettek meg a jelenlévők, majd egy lakó, valamint egy hozzátartozó osztotta meg gondolatait az intézménnyel kapcsolatos tapasztalatairól.
Ezt követően emléklapokat adtak át azoknak a lakóknak és dolgozóknak, akik az otthon indulásától kezdve jelen vannak az intézmény életében.
Az alkalom a jubileumi fa elültetésével, valamint szeretetvendégséggel ért véget.
Forrás: Kaposvári Egyházmegye
Fotó: Zselic Katolikus Idősek Otthona; Kling Márk
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
