2030-ra talán már nem is szavazólapokon adjuk le a voksunkat, hanem lájkokkal intézik el a választásokat.
Emlékeznek még 2009-re, amikor a Facebook berobbant Magyarországra? Én 16-17 éves voltam akkor, és ha valami nem tetszett, azonnal kiírtam a falamra. Ha valakire megsértődtem, órákig tartó kommentháborúba keveredtem ismeretlenekkel. Mindenhova odaírtam, mindenhol megmondtam a magamét, mert azt akartam, hogy figyeljenek rám. Menőzni próbáltam a digitális térben. Kamasz voltam, megbocsátható volt.
De mi van akkor, ha ugyanezt egy negyven feletti politikus produkálja, aki ráadásul egy országot vezet, és még arról is szentül meg vagy győződve, hogy mindez menő?
Magyar Péter politikai működése egyre inkább hasonlít egy platformfüggő tinédzser mindennapjaihoz. Ha valami nem tetszik neki, azonnal izzítja a billentyűzetet, és megindítja a kommentháborút, majd bebújik a felhergelt hívek mögé. Legutóbb a Legfőbb Ügyészségnek üzengetett a Telex egyik bejegyzése alatt, előtte meg „kiváló” diplomáciai érzékkel és minősíthetetlen módon az ukrán külügyminiszterbe is beleállt, de még a munkájukat végző újságíróknak is simán nekimegy, ha olyat mernek írni, ami nem tetszik a miniszterelnöknek.
Az indulatosságot, a higgadtság teljes hiányát pedig jól mutatja, hogy nagyjából annyi helyesírási hiba és elgépelés van a kommentjeiben, mint egy általános iskolás röpdolgozatában.
Nincs olyan ügy, ami túl kicsi vagy túl komoly lenne ahhoz, hogy Magyar ne egy dühös Facebook-posztban vagy egy éjszakai kommentrohammal akarja elintézni. Ez pont ugyanaz, mint amit a gimnáziumi éveink alatt csináltunk iskola után. A cél is ugyanaz: a figyelem folyamatos fenntartása, a lájkok gyűjtése.
2030-ra talán már nem is szavazólapokon adjuk le a voksunkat, hanem lájkokkal intézik el a választásokat.
Csak van egy bökkenő: én kamasz voltam, Magyar Péter pedig egy negyvenen túli miniszterelnök. Ideje felnőni.
Odrobina Kristóf – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
