Gömör–Kishont ragadozó emlősei kerültek a rimaszombati Gömör–Kishonti Múzeum szeptemberi kiemelt műtárgyai közé. A három dermoplasztikus preparátum nemcsak az állatok világát mutatja be, hanem a térség élővilágának változásaira is felhívja a figyelmet.
Három, a Gömör–Kishont térségében előforduló ragadozó emlős preparátumával gazdagodott idén a Rimaszombati Gömör–Kishonti Múzeum állattani gyűjteménye. Az európai borz, a nyestkutya és az aranysakál dermoplasztikus preparátumai szeptemberben a hónap kiemelt műtárgyai, később pedig az intézmény új állandó kiállításában is helyet kapnak.
A múzeum biológusa, RNDr. Gálffy Monika szerint a három faj bemutatása azért is érdekes, mert jól példázza, mennyire változatos a Gömör–Kishont állatvilága.
„A három ragadozó életmódja és elterjedése jelentősen különbözik egymástól. A borz a térség jellegzetes, őshonos lakója, míg a nyestkutya nem őshonos faj, az aranysakál pedig az elmúlt évtizedekben kezdett ismét terjedni Szlovákia területén. Éppen ezért a preparátumok nemcsak az állatok megismerését szolgálják, hanem a természetben zajló változásokra is ráirányíthatják a látogatók figyelmét” – mondta a biológus.
A borz, amelynek föld alatti birodalma van
Az európai borz (Meles meles) a nyestfélék családjának egyik legnagyobb termetű képviselője. Szinte egész Szlovákia területén megtalálható, és Gömör–Kishont erdeiben, ligeteiben is rendszeresen előfordul.
A borz különösen érdekes életmódot folytat. Társas állat, több generációból álló családok élhetnek együtt ugyanabban az üregben. Ezek a föld alatti járatrendszerek hatalmasak lehetnek: akár öt méter mélységig és mintegy száz méter hosszúságig is húzódhatnak.
„A borz esetében talán éppen a föld alatti életmód az egyik legérdekesebb dolog a látogatók számára. Egy-egy üregrendszer több generáción keresztül is használatban lehet. A borz télen kevésbé aktív, de fontos megjegyezni, hogy nem alszik valódi téli álmot” – magyarázta Gálffy Monika.
A borz mindenevő. Táplálékának részét képezik többek között a földigiliszták és rovarok, de rágcsálókat, tojásokat, madárfiókákat, bogyókat és gyökereket is fogyaszt.
A nyestkutya Ázsiából érkezett
A három preparátum közül a nyestkutya (Nyctereutes procyonoides) különösen érdekes abból a szempontból, hogy nem őshonos faj Szlovákiában.
A Délkelet-Ázsiából származó állatot egykor prémtenyészetekben tartották, ahonnan egyes példányok kiszöktek, majd a természetben is megtelepedtek. A faj jelenleg egyre nagyobb területen terjed Szlovákiában, és Gömör–Kishont térségében is rendszeresen észlelik.
„A nyestkutya jó példája annak, hogy az ember által egy új környezetbe bekerülő faj hogyan tud alkalmazkodni. A térségünkben sem számít már teljesen ritka vendégnek, ezért fontos, hogy a közönség megismerje a megjelenését és az életmódját is” – mondta a múzeum biológusa.
A faj párokban vagy kisebb csoportokban él. Télen jellemzően elhagyott róka- vagy borzodúkban húzza meg magát, és ilyenkor hibernálhat. Táplálékát elsősorban vízhez közeli területeken keresi, mindenevőként pedig növényi és állati eredetű táplálékot egyaránt fogyaszt.
Érdekesség, hogy egy nyestkutyát már 1945-ben lelőttek Rimaszombat környékén, ám az akkor még nem a vadonban élő populáció jelenlétét jelezte: az állat egy prémtenyészetből szökött ki.
SEPTEMBER 2025 – 1
Az aranysakál ismét megjelent
A harmadik új preparátum az aranysakált (Canis aureus) mutatja be. A kutyafélékhez tartozó ragadozó az elmúlt évtizedekben ismét terjedni kezdett Szlovákia területén.
A faj korábbi története sem érdektelen: lehetséges, hogy a 18–19. században már jelen volt a mai Szlovákia területén, majd a 20. század elejére eltűnt. A régebbi forrásokban „nádifarkas” néven is találkozhatunk vele.
A 20. század nyolcvanas éveitől a Balkán felől újra intenzív terjeszkedésbe kezdett, és Magyarországon, majd Szlovákiában is megjelent.
„Az aranysakál jelenléte térségünkben különösen jól mutatja, hogy az állatfajok elterjedési területe idővel változhat. Gömör–Kishontban is egyre több megfigyelésről tudunk, elsősorban a Szlovák-karszt és a Cseres hegység térségében” – ismertette Gálffy Monika.
Az aranysakál a szaporodási időszakban párt alkot, kedvező táplálékforrások mellett azonban nagyobb csoportokat is létrehozhat. Táplálékának jelentős részét rágcsálók adják, de dögöt és rovarokat is fogyaszt.
Nemcsak preparátumok, hanem a természet történetei
A múzeum szeptemberi kiemelt műtárgyai így három különböző történetet mesélnek el: az őshonos borzét, az ember közvetítésével Európába került nyestkutyáét és az utóbbi évtizedekben ismét terjeszkedő aranysakálét.
„Ezek a preparátumok arra is alkalmasak, hogy a látogatók ne csak egy-egy állat külsejét ismerjék meg, hanem elgondolkodjanak azon, hogyan változik körülöttünk a természet. Egy múzeumi tárgy mögött mindig ott van egy történet – az állat életének, élőhelyének és a térség élővilágának története” – fogalmazott a biológus.
A három dermoplasztikus preparátum a Művészeteket Támogató Alap pénzügyi támogatásával, egy 2025-ben benyújtott projekt keretében került a Gömör–Kishonti Múzeum gyűjteményébe. Az intézmény szeptemberben kiemelten mutatja be őket, ezt követően pedig az új állandó kiállítás részeként találkozhatnak velük a látogatók.
GKM, HE/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
