A megszentelt életre való elköteleződésnek komolysága és súlya van, hiszen alanyai az evangéliumi élet elkötelezettjei akár tanítói, akár ápolói avagy szemlélődő életformában élnek. Milyen indíttatásból választja az ember ezt az életutat? – erre a kérdésre keresve a választ Balázs Erzsébet Emese olyan szerzetesekkel beszélgetett, akik az általuk választott rend egyfajta „megmentőivé” is váltak.
Az alábbiakban részleteket közlünk az ujvarosonline.hu-n közzétett írásból.
Kalabér László öt évvel ezelőtt társult az Istenes Szent János által alapított Betegápoló Irgalmasrendhez. Jelenleg a budapesti rendházban él; a harmadik ideiglenes fogadalmát készül letenni. Munkáját kórházlelkészi asszisztensként végzi.
„Református hívő, de nem aktív vallásgyakorló családban születtem. Sokat foglalkoztatott a katolikus és református felekezet közti különbség. Egyszer Pécsen a pálos szerzetesek szentmiséjén megérintett valami, és amögött pedig Valaki. Onnantól kezdve személyesebbé vált a hitem, az istenkapcsolatom, aktívabban imádkoztam, és a prédikációk jelentették számomra a katekizmust. (….)
18 évesen megkerestem a plébánosomat és későbbi lelkivezetőmet, aki felkészített az elsőáldozásra és bérmálkozásra. Ráeszméltem, hogy papi hivatás ébredezik bennem, így papnövendéknek jelentkeztem a Pécsi Egyházmegyében, ahonnan a budapesti Központi Papnevelő Intézetbe kerültem (…) Szemem előtt ekkor még csak a papság lebegett, ugyanis a szerzetességről az a sztereotípia élt bennem, hogy ők a hegy tetején elvonultan élnek és csak imádkoznak. Egyháztörténelemből viszont több szerzetesrendről is tanultunk, aminek hatására elkezdtem lelki olvasmányokkal foglalkozni. (…)
A tartományunk központja jelenleg Bécsben van, öt országot fed le, így egy internacionális noviciátusi képzésben részesültem Olaszországban. Tevékenységünkre inkább az általános kórházi ellátás jellemző, de van olyan tartomány, ahol pszichés betegekkel foglalkoznak, vagy fogyatékkal élő embereket, szegényeket gondoznak. Magyarországon jelenleg öt intézményünk van. (…) Konventuális szerzetesrendként nem a világtól elvonultan, hanem a városokban testesítjük meg a gyógyító Jézus ikonját.
A betegpasztoráció közel áll hozzám, hiszen a hivatásom mibenléte Krisztus örömhírének hirdetése. (…) Szerzetesi munkámban, küldetésemben két gondolat lelkesít: a karthauziak jelmondata: »A kereszt áll, miközben forog a Föld«, és Betlehemi Szent Mirjam meggyőződése: »A kereszt és a béke az én részem«.
Magyarországon a rendünknek hét szerzetestagja végez tevékenységet, a budapesti konventben hárman élünk. (….) Már újoncként megtapasztaltam a krisztusi közösséget, ahol egymást segítettük a hivatás útján (…)
Előttem utoljára körülbelül tíz évvel ezelőtt lépett a rendbe új szerzetes, ő most már örökfogadalmas. Amiként a rend is kiimádkozta az én hivatásomat, oly módon folyamatosan imádkozunk új hivatásokért. (…)
*
Kovács Virág Kata 2015-ben lépett be a Ferences Mária Misszionárius Nővérek Társulatába, és 2025-ben tett örökfogadalmat. A nemzetközi szerzetesrendbe 77 év után lépett ismét magyar nemzetiségű nővér. A budapesti rendház tagja.
„Tudomásom volt arról, hogy léteznek szerzetesrendek, különféle életformák, de különösen nem foglalkoztatott (….) Sokáig domonkos nővér szerettem volna lenni, ám Isten más utat készített elő számomra a Ferences Mária Misszionárius Nővéreknél. (…) Volt bennem egy kis kétely, hogy mi lesz, ha nem leszek alkalmas, de amikor kimondtam az igent, akkor ez megszűnt. Rájöttem, hogy ez Istentől jöhet, mert a szeretetben nincsen félelem. Isten azt szeretné, hogy teljes életet éljek és boldog legyek, és arra hív, hogy átadjam az életemet az egyház és az embertársaim szolgálatára.
Amikor ide beléptem, akkor még nem fogtam fel, hogy ez egy missziós rend, pedig ez egy felelősségteljes feladat. Egyik nővértársam mondta egyszer, hogy a legnagyobb és a legnehezebb misszió a saját szívem. Tehát ahhoz, hogy bárhova is elmenjek, először magamat kell misszionálni: ez maga a megtérés. (…)
A közeljövőben kezdem el a lelkigondozói munkát a pasaréti Páduai Szent Antal-plébánián, továbbá a plébániai csoportvezetést a gyászcsoporttól kezdve az ifjú házasok és egyetemistákig, és a tanári mentorprogramban is részt veszek. (…)
(…) Az Isten iránti készenlétemet megerősítő szentírási idézetre már a jelöltségi időszakom előtt rátaláltam, és ez szerepel mottóként is az örökfogadalmi emlékképen: »Kész az én szívem, Istenem, kész az én szívem…« (Zsolt 57,8)
Életünk egy sugárzó tanúságtétel kell legyen – tele igazságtartalommal! Fontos a jelenlétünk oly módon is, hogy megszólíthassanak bennünket, így ha valaki érdeklődne a rendünk iránt, akkor adott a lehetőség beszélgetésre, programokba való bekapcsolódásra, amelyre örömmel várjuk a jelentkezéseket!”
A teljes írás ITT olvasható.
Forrás és fotó: Új Város online
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
