A repülőtér az átmenet zónája. Innen indulnak s ide érkeznek utak, itt találkoznak földi szándékok az égi lehetőségekkel. A köztesség ex lex létállapota több filmet, sorozatot ihletett már (a Termináltól a Kézipoggyászig), most egy ausztrál drámasorozatot illeszthetünk e sorba.
Hol járunk már Smith ügynök (Mátrix) fáitól! Hugo Weaving a majd harminc év előtti, számára valódi ismertséget hozó karaktertől minden elemében elütő figurát alakít ebben a friss minisorozatban (de A Gyűrűk Ura Elrondja sem alkati előzmény). Ott jól fésült program volt, itt ősz szakállas lélek. Amott az embervilág ellenében, itt az emberi méltóságért ténykedik.
A reptéri lelkész (The Airport Chaplain, készítők: Elise McCredie és Jude Troy, 2026) nyolc részben kíséri nyomon a címszereplő, Tobias Wallace rendhagyó működését – és konfliktusos viszonyát a melbourne-i nemzetközi repülőtér új terminálvezetőjével, Mira Ansari-Cole-lal. (Az őt alakító Shabana Azeez ugyancsak új arcát mutatja, például a Vészhelyzet Pittsburghben [The Pitt] medikájához képest. S bár színészi eszköztára egyelőre kevésbé gazdag, a kisugárzása megejtő.)
Kettősükben a hatékonyságra figyelő menedzserszemlélet kerül szembe egy szabálykerülő, lelkiségi magatartással. Az már nézői kiváltságunk, hogy a szereplőknél előbb ráébredhetünk: e két gondolkodásmód nem kizárja, hanem kiegészíti egymást. Szakmai és magánéleti szinteken egyaránt. Annál is inkább, mivel fokról fokra kiderül: a menedzserszemléletet korszerű emberség hatja át, a szabálykerülés pedig az áldozatos szeretet megmutatkozása. Kapcsolatuk dinamikája is ennek megfelelően finomodik.
A koncentrált kapkodás munkahelyi légkörét az epizódok sietős terjedelme (átlagosan huszonöt perces időtartama) s a kameramozgás és a vágások is érzékeltetik. Realisztikus nyüzsgésből kavarognak elő hol az utasok, hol a személyzet problémái (halott férfival leszálló repülőgép, járattorlódás poggyászkezelési hiba miatt, bántalmazó férj elől menekülő feleség stb.). A dramedyelemekkel élő cselekménysorban megférnek egymás mellett Valentin-napi, egzaltált életképek és egzisztenciális munkavállalói-szakszervezeti nehézségek.
A nyolc röpke rész sok kisebb-nagyobb eseményt, fordulatot, válságot és megoldást sűrít magába; mindeközben a két főszereplő – és a főbb mellékszereplők – egyaránt önismereti utakon kerül közelebb a másik ember, a többi lélek világához. A lelkészt ebben keresztény hite (és traumatikus bűntudata), a terminálvezetőt érzékeny lelkiismerete (és önkorrekciós képessége) segíti.
Mirának a tekintetéből villan, Tobiasnak egész arcát redőzi az elgyötörtség. Mert sorsában az ember mindig teljes előéletével vesz részt. Azt ajánlja föl az új élet oltárán.
Kinek a reptéri imaszoba, kinek a felhőjáró pilótafülke a safe place. De minden „biztonságos hely” értékét az adja, hogy megtanít a kockázat szépségére, a külvilág távlataira. A reptéri lelkész egyéni sorsvonalai ebben a tanulságban érnek össze.
Az egyszerű, de szerethető sorozat feliratosan érhető el a Netflixen.
Szerző: Halmai Tamás
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. szeptember 13-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
