Őseik hitét követve idén is zarándokok sokasága érkezett Csatka-Szentkútra a Szűzanya születésének ünnepéhez kapcsolódó főbúcsúra szeptember 13-án. Az ünnepi szentmisét Udvardy György veszprémi érsek mutatta be a kegyhelyen.
A zarándokok őseik hitét és példáját követve érkeztek a kegyhelyre, hogy hálát adjanak mindazért, amit tőlük kaptak – életükért, hitükért, reményeikért és a szívükben hordozott vágyakért –, egyúttal a Boldogságos Szűz Mária anyai oltalmát és közbenjárását is kérték.
Udvardy György érsek a szentmise kezdetén arra irányította a zarándokok figyelmét, hogy a csatkai kegyhely évszázadok óta a találkozás helye: találkozás Istennel, önmagunkkal és egymással.
A főpásztor köszöntötte a zarándokokat és a meghívott vendégeket; Holubák Attila plébánosnak pedig külön megköszönte a kegyhely gondozását és mindennapos szolgálatát.
Homíliájában a veszprémi érsek Szűz Mária születésének ünnepe kapcsán rámutatott: a Szűzanya személyének nagysága és méltósága Fiához fűződő kapcsolatából fakad. Szent Ágoston gondolatát felidézve hangsúlyozta: Mária még mielőtt test szerint méhébe fogadta volna Isten Fiát, szívébe fogadta Isten igéjét. Az ő születése ezért már önmagában Isten emberszerető jóságának megvalósulását jelzi, hiszen csendben, szinte észrevétlenül készül valami, ami megváltoztatja az emberiség történetét: Isten előkészíti Fiának érkezését.
„Emmánuel – velünk az Isten.” Mária születése már ezt jelzi számunkra – hangsúlyozta a főpásztor.
Az ember egyik legnehezebb tapasztalatáról, a magányról is szólva kifejtette: életünk során másokon keresztül ismerjük meg önmagunkat; szüleink, testvéreink, barátaink és közösségeink segítenek abban, hogy felismerjük saját értékeinket és egyediségünket. Éppen ezért különösen fájdalmas, amikor valaki magára marad a bajban, a betegségben, szerettei elvesztésekor, vagy egy nehéz döntésben. És nem is feltétlenül maga a küzdelem a legnehezebb, hanem az, amikor mindezt magányosan, elhagyatottan kell megélnünk, mert ilyenkor még az élet értelme és a remény is elhalványulhat – fogalmazott Udvardy György.
Éppen ebben kap különös jelentőséget az evangélium üzenete: „Velünk az Isten.” Ez azt jelenti, hogy ő nem hagy magunkra, nem vesz távolságot tőlünk; nem távolról figyel, hanem mellénk szegődik. Isten közelsége Jézus Krisztusban válik egészen kézzelfoghatóvá, aki élni és szeretni, ragaszkodni tanít bennünket emberi méltóságunkhoz. Ehhez pedig olyan parancsokat ad – például a megbocsátást, az ellenség szeretetét, a kiengesztelődést és az egység keresését –, amelyek olykor meghaladják emberi erőnket. Ám Jézus úgy adja ezeket a parancsokat, hogy közben erőt is ad a megvalósításukra – emelte ki az érsek.
A „velünk az Isten” azt is jelenti, hogy bízhatunk az Atyában, aki irgalmas, megbocsát, újjáteremti szabadságunkat, és földi zarándokutunk végén hazavár bennünket – fűzte tovább a gondolatot Udvardy Gyögry, hozzátéve: ezt az otthonosságot már földi életünkben is megtapasztalhatjuk, például az Egyházban, a testvéri közösségben, de egy olyan zarándokközösségben is, amilyen a csatkai búcsún gyűlt egybe.
A főpásztor hangsúlyozta: Krisztus nemcsak szeretni, hanem szolgálni is tanít – szolgálni a házastársat, a gyermekeket, a szülőket és a közösséget; olyan közösséget építeni, amelyből nem csupán kapni szeretnénk, hanem amelyben az élet öröme, szenvedése, fájdalma és még a halál tapasztalata is megosztható egymással. Így ez a szolgálat az emberi élet egészére irányul.
A kegyhely főbúcsúján a főpásztor Mária anyai szeretetét egy családi találkozás képével tette érzékletessé: ahogyan egy édesanya sokszor akkor is érzi gyermeke örömét vagy fájdalmát, amikor az nem tud mindent szavakba önteni, úgy a Szűzanya is ismeri a hozzá érkezők terheit, küzdelmeit és vágyait.
A zarándoklat egyik legmélyebb értelme ebben tárul fel: amikor a zarándok hazatér, nem biztos, hogy megváltoznak körülötte a körülmények; a probléma talán ugyanaz marad, a nehézség továbbra is megoldásra vár – de maga az ember megváltozhat: „hazatérve kész vagyok arra, hogy tegyem a jót, hogy a reményt éltessem magamban, kész vagyok arra, hogy Jézus törvényeit megtartsam. És Mária ebben segít és bátorít” – fogalmazott Udvardy György.
A veszprémi érsek záró gondolataiban visszatért ahhoz, amivel a csatkai ünnep kezdetén fogadta a híveket: Isten találkozásra hívja az embert, a találkozás pedig minden mást felülmúló módon megtörténik az Eucharisztia vételében.
„Menjünk, és szolgáljuk Istent és embertársainkat. Az élmény, hogy Isten velünk van, legyen erőforrás ahhoz, hogy boldogan, jól, méltó módon akarjuk élni az életünket – mondta búcsúzóul Udvardy György.
A szentmise végén Holubák Attila plébános köszönetet mondott mindazoknak, akik munkájukkal és szolgálatukkal hozzájárultak a búcsú méltó megünnepléséhez.
A szentmisét követően a zarándokok a keresztet követve vonultak fel a kápolnához, ahol Udvardy György érsek megáldotta a keresztet és a motoros zarándokokat.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmregye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
