Szeptember 13-án az évközi idő huszonnegyedik vasárnapján a Szentatya a vatikáni Apostoli Palotában található dolgozószobájának ablakából imádkozta el az Úrangyalát a Szent Péter téren összegyűlt hívőkkel és zarándokokkal. Beszédében a megbocsátás nélkülözhetetlen szerepéről elmélkedett.
Hangsúlyozta, hogy mindent Isten szeretetéből kapunk, ezért az ingyenességnek és a megbocsátásnak kell meghatároznia kapcsolatainkat. Arra figyelmeztetett, hogy megbocsátás nélkül konfliktusok és neheztelések támadnak, míg a megbocsátás felszabadít, gyógyít és visszahozza a világosságot életünkbe. Arra buzdított, hogy Szűz Mária segítségével akkor is merjük megtenni a megbocsátás első lépését, amikor ez nehéz.
Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását közöljük.
Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!
A mai evangélium (vö. Mt 18,21–35) a keresztény élet egyik alapvető értékéről, a megbocsátásról beszél nekünk. Jézus tanította ezt, és tanúságot is tett róla egészen a keresztig, ahol mindnyájunk által ismert szavakkal imádkozott az Atyához üldözőiért: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23,34).
A mai szakaszban Péter éppen erről kérdezi a Mestert: „Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” (Mt 18,21). Szavai nagylelkű szívről tanúskodnak:
És hogy még világosabbá tegye, mire gondol, a Megváltó példabeszédet mond: arról a szolgáról, aki olyan hatalmas összeggel tartozott urának, hogy gyakorlatilag képtelenség volt megfizetni. Miután puszta irgalomból elengedték tartozását, ő nem tanúsított ugyanilyen irgalmat egyik szolgatársa iránt, ezért dorgálást és súlyos büntetést kapott (vö. Mt 18,23–30).
Ezekkel a szavakkal Jézus arra emlékeztet bennünket, hogy az ajándék és a megbocsátás létünk alapját jelentik. Mindent tiszta szeretetből kapunk Istentől, és egyikünk sem mondhatja, hogy tökéletesen válaszol erre a nagy jóságra. Ezért az ingyenesség, amely életünknek a forrása, együttélésünknek is a legjobb szabálya. Ezt mindennap megtapasztaljuk. A megbocsátás nélkülözhetetlen, és ha hiányzik, nem tudunk békében élni: a szívünkben és az emberek között előbb-utóbb konfliktusok, vádaskodások, neheztelések és bosszúvágyak támadnak, amelyek tönkreteszik a kapcsolatokat, megosztják a családokat és háborúkat robbantanak ki.
Csak a megbocsátás szabadít fel és hozza vissza a világosságot, még ott is, ahol az ember anyagi és erkölcsi nyomorúsága egy időre elsötétítette a látóhatárt és bizonytalanná tette az utat.
Maga Szent Péter is többször megtapasztalta ezt életében; különösen akkor, amikor – miután Jézus kínszenvedése idején megtagadta és elhagyta őt – a tó partján találkozott a feltámadt Úrral, és csak egyetlen kérdést hallott tőle: „Simon […], szeretsz engem?” (Jn 21,15), amelyhez egy felszólítás társult: „Kövess engem!” (Jn 21,19). Éppen úgy, mint kezdetben, első találkozásuk napján, mintha szinte semmi sem történt volna. És ez a felejtő és gyógyító szeretet erősíti meg az első apostolt küldetésében.
Kérjük Szűz Máriát, az irgalmasság anyját, segítsen bennünket, hogy mindig meg tudjunk bocsátani, akkor is, amikor nehéz megtenni az első lépést, és hogy bátran és állhatatosan árasszuk annak a szeretetnek a derűs és gyógyító fényét, amely legyőzi a gyűlöletet és lefegyverez minden neheztelést!
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Két nappal ezelőtt volt az Amerikai Egyesült Államokban 2001. szeptember 11-én elkövetett terrortámadások huszonötödik évfordulója. Imádkozom azokért, akik életüket vesztették, és azokért, akik mindmáig hordozzák annak a tragikus napnak a sebeit. Most, amikor konfliktus és erőszak sújtja oly sok testvérünket, arra kérek mindenkit, hogy imádkozzunk: az Úr ajándékozza meg a világot az ő békéjével. A huszonöt évvel ezelőtti tragikus esemény emléke arra ösztönöz bennünket, hogy megújítsuk elkötelezettségünket a béke mellett, mindenekelőtt az imádsággal, amelyet Szűz Mária közbenjárására bízunk.
Most pedig szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és zarándokok!
Szeretettel köszöntöm a brazíliai São Paulóból, valamint a világ különféle országaiból érkezett csoportokat.
Köszöntöm a Rómában élő Jesús Nazareno Cautivo vallási egyesület tagjait, a chieri szalézi oratórium csoportját, a szardíniai Dolianova híveit és az Assisiből a Szent Ferenc-úton érkezett zarándokokat.
Köszöntöm a „Famiglia Bellunese” tagjait és a brazíliai erechimi iskola képviselőit, valamint a béke és az élet melletti kiállás jegyében összegyűlt motorosokat.
Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
