A napokban fényes pompával emlékeztünk meg az egyik legnagyobb nemzeti tragédiánkról, a mohácsi villámcsatáról, amely viharos előszele volt a nemsokára bekövetkező 150 éves török rémuralomnak. De ahogy pár száz évvel előtte a tatárdúlást, a törökök ámokfutását is túléltük, s immár könyvtárnyi irodalma van a témának, próbálván megfejteni, mi is vezethetett odáig, hogy amíg 1456-ban Hunyadi János még fényes győzelmet aratott Nándorfehérvárnál, II. Lajos Magyarországa kártyavárként omlott össze. Az önostorozás alól nem lehetett kivétel az irodalom se (ismerjük Ady híres versét), de a magyar történelem egyik mélypontjáról a legkegyetlenebb látleletet mégis Háy Gyula vetette papírra, aki Mohács című drámájában nem kímél se elevent, se holtat; nem is véletlen, hogy csak nagyon ritkán merik színházaink elővenni, míg a szerzője gyakorlatilag eltűnt az irodalmi köztudatból.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
