Igazságosságot ígér Kármán András, de a jelek szerint megszorítás lesz belőle.
Elkezdődött.
Kedden délelőtt kezdődött el az a kormányzati sajtótájékoztató, amelyet Magyar Péter és Kármán András tartott a jövő évi költségvetésről. A koreográfia világos volt: a miniszterelnök nagyívű orbánozásokkal vezette fel, majd szakította meg időről időre a pénzügyminisztert, akinek az volt a feladata, hogy bemutassa az egyes intézkedéseket, s elmagyarázza, amit kell. Például azt, hogy azért vettek tervbe másfél tucat adónövelést és megszorítást, hogy mindenkinek jobb legyen. S attól lesz mindenkinek jobb, hogy innentől kezdve az igazságosság vezércsillaga irányítja majd a közteherviselés folyamatait. Kármán András egyik alkalommal például ekképpen fogalmazott:
Igazságosabb közteherviselés alatt elsősorban az adóoldal változásait értjük, olyan adóváltozások, adóemelések, vagy adóalap emelések, amik szerintünk egy igazságosabb közteherviselés felé vezetnek.
Kármán nem az élvezetes előadásairól híres, ilyen értelemben nem a szavak embere, és az igazat megvallva pénzügyminiszterként nem is kell annak lennie. Ráadásul a feladvány sem volt egyszerű, aminek nekiugrott. Örök érvényű és mindenkire kiterjedő igazságosság ugyanis éppen ott nincs, ahol akarja, hogy legyen: az adórendszerben és az állami juttatásoknál. Vegyük például a legkisebb nyugdíjak 120 ezer forintra emelését. Akinek nő a havi juttatása, bizonyosan úgy véli, hogy igazságos a növelés (már ha nem kevesli az összeget). Akinek viszont mondjuk 200 ezer forint a nyugdíja, mondhatja, hogy miért emelik meg azoknak a ellátását, akiknek nála kevesebb a szolgálati ideje és kevesebbet fizettek be, mint ő.
Kinek az igazsága előrébb való?
De jöjjön egy másik példa. A kormány az igazságosság jegyében egymillió forint bruttó felett elveszi a többgyermekes anyák szja-mentességét. Aki félmilliót keres, tarthatja a változtatást igazságosnak, aki másfelet, nevezheti igazságtalannak. Akinek pedig nincs gyermeke, nem idős és a kutyájával él, gondolhatja, hogy őt kellene támogatni, mert nem igazság, hogy mindig másnak ad pluszpénzt az aktuális kormány.
S akkor adódik a kérdés:
melyik igazság az állam igazsága: a szegényé, a gazdagé, a nyugdíjasé, a fiatalé, a családosé, az egyedülállóé, a férfié, a nőé, a vállalkozóé vagy a munkanélkülié?
Nem csoda, hogy Kármán András szókígyója is összegubancolódott, majd a kormányzati tájékoztató kellős közepén beleharapott a saját farkába. Gazdasági szempontok vannak, állami érdekek, melynek a végén mégiscsak annak kellene állnia, hogy minél több embernek legyen jó, vagy legalábbis jobb, mint volt.
Tehát elkezdődött. A Tisza hozzáfogott az adórendszer és az állami ellátások átcsoportosításához, vasvillával hányja az ötleteket, közben jön a rászorultsági elv és a fizessenek a gazdagok demagógiája. Meg persze a szabadpiac, vele együtt a versenysemlegesség jelszavának szajkózása egy olyan gazdasági térben, ahol a nyugati nagyvállalat szinte mindig erősebb lesz, mert szinte mindig is az volt. És a nyugatinak is megvan a maga igazsága, csak neki ereje is van, hogy érvényre juttassa.
Mivel elkezdődött, így már nem kell sokat várni arra, hogy kibontakozzon a Tisza-féle igazságosság. Eképpen Kármán Andrásról is hamar kiderül, hogy ha már nem a szavak embere, akkor vajon a megszorításoké-e.
Jakubász Tamás – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
