Mármint „messziről?” Bizony, messziről, mert Szákszend település mitőlünk majdnem ezer kilométer távolságra van!
Ritka az, aki hallotta volna a település nevét: két kisebb telephely volt kezdetben, külön Szák és külön Szend, később Szákszend lett belőle, s magam sem tudnám ezt, ha Kosztolánszky István – egyik kedves lakója – nem látogatott volna el a kovásznai és a magyarországi mofettákba azok javulása érdekében. Emiatt lett a magyarországi Mofettával-szén-dioxid-terápiával az Egészségért Kft. tagja, és érkezett tájainkra a kft. alapító-vezetője, dr. Csáky Csaba – ismert orvos, mofettabarát, aki a magyarországi „mofettás övezetek” fejlesztésének kiemelt harcosa volt – társaságában. Ő vitte el e sorok íróját is Magyarország legismertebb szén-dioxidos gázfürdőjébe, Mátraderecskére.
Kosztolánszky Pista az évek során Erdély-szerető lett, aki a szépet a hasznossal összekötve falustársait is hívogatja olykor erdélyi „hasznos kiruccanásokra”. Így jutott el egy alkalommal a Nyergestetőre is, ahol megcsodálta a sok-sok anyaországi település emlékkopjáit, és elárulta barátainak, polgármesterüknek, Papp Attila Csabának – akinek Kolozsvár környéki gyökerei vannak – tervét: szákszendiekként állítanának ők is egy emlékkopját a Nyergestetőn elvérzett negyvennyolcas székely hősöknek. Mondta, és cselekedtek: négy éve áll a kopjaerdő bejáratnál a szákszendiek emlékkopjája. A napokban ismét velük látogattunk a Nyegesre (fotó). „Azért jöttünk – jelezte –, hogy lássuk, valami baja esett-e a mi kopjánknak, szükség esetén le akarjuk kenni/gondozni valami hasznos-tartós kennivalóval” – mondta. Ez alkalommal felvidéki barátait is hozta Pista barátunk a szlovákiai Naszvadról Nyergestcsodálni, név szerint Bodakosztolánszky Lászlót és családját.
„Laciék megcsodálták a mi kopjánkat – mesélte István –, s alig értünk vissza a hazai földre, elmondta, hogy ők is szeretnének jövőben egy kopját állítani a székelyek emlékhelyére.” A felvidéki Naszvadon (Komáromi járás) laknak, mintegy 9 km-re Érsekújvártól. „Már beszéltünk is egy kedves barátunkkal a Csemadoktól, ő is segíteni fog” – mondotta László, jómagam pedig elmeséltem vendégeinknek, hogy a nyergesi véres harcok bátor honvéd őrnagya a felső-háromszéki Tuzson János volt (1825–1904), akinek emléktáblát állított szülőfaluja, a Kézdivásárhelyhez közeli Bélafalva. Rokona jelenleg is él, és nem más, mint a Magyarországon lakó Tuzson Bence (sz. 1972), Budapest kerületi országgyűlési képviselője.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
