Gérecz Imre OSB liturgikus jegyzetét olvashatják.
Mint sok más katolikus miseénekünk, a Szeretettel jönnek hozzád kezdetű népének is az egri Zsasskovszky testvérek és Tárkányi Béla műhelyében íródott a 19. század közepén. A Katholikus egyházi énektárban szerepelve terjedt el, így megtaláljuk a Szent vagy, Uram!-ban (230), és részlegesen az Éneklő Egyház gyűjteményében is (152).
Jó példa ez az ének arra, miképpen alakította át a 20. századi liturgikus reform az Eucharisztia ünneplésének gyakorlatát. Bevezető strófáját, illetve a felajánlásra írt versszakot szertartásaink során bevonulásra és az adományok előkészítése alatt ma is előszeretettel énekeljük. A Dicsőség, a Hitvallás és a Sanctus éneklését helyettesítő szakaszai viszont rosszul öregszenek: ma ezeket a szövegeket és énekeket a liturgia során a szolgálattevők és az egész templomi gyülekezet közösen, általában népnyelven imádkozza.
A ma is énekelt strófákban három-három alkalommal fordul elő a szeretet és az áldozat. De kire vonatkoznak ezek a szavak? Az első szeretet a mi Isten iránti gyermeki hálánk és ragaszkodásunk kifejezése, ami bennünket a templomba hívott. A felajánlási versszakot nyitó szeretet Jézusra utal, aki mindvégig, egészen a kereszthalál vállalásáig szeretett bennünket. Ennek a szeretetnek szent emléke az eucharisztikus ünneplés. A versszak zárósora pedig a szeretet isteni ajándékáért könyörög, hogy abban élve s halva eljussunk az üdvösségre.
Ezt az egyszerűen és közérthetően megénekelt, mégis háromdimenziós szeretetteológiát szem előtt tartva érthetjük meg, milyen értelemben beszél az ének az áldozatról. A zsoltáros így buzdít: „Magasztaljátok az Urat, Istenünket, hajtsatok térdet lába zsámolya előtt, mert szent!” (Zsolt 99,5) A templomba lépve „az oltár szent zsámolyához” áldozatként szívünk „legtisztább érzelmeit” hozzuk. Ez az istendicséret áldozata. Ez kíséri az „örök áldozatot”: a kereszt áldozatának, Isten emberszeretetétek örök jelenében állunk meg Isten előtt. Így kérjük, hogy érte „áldozattá váljuk”, és Jézus szeretete által új emberré formálódva mindennapi életvitelünkben teljesítsük, amit Szent Pál kért a rómaiaktól: „Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Legyen ez a ti értelmetek hódolata!” (Róm 12,1)
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
