A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Jaczenkó Edittől megtudhatjuk, tényleg farkastörvények szerint élnek-e az immár Magyarországra is visszaköltözött emlősök.
Minden évben augusztusban, 13-án ünneplik a farkasok nemzetközi napját. E jeles napon egyrészt a farkasok ökoszisztémában betöltött kulcsszerepére igyekeznek felhívni a figyelmet, másrészt próbálják elősegíteni a békés egymás mellett élést, többek között az állatot övező tévhitek eloszlatásával.
A hazánkban is élő szürke farkas (Canis lupus) az egyik legnagyobb elterjedési területtel rendelkező emlős a világon. Az északi félteke mérsékelt és hideg égövének jó részén megtalálható.
Ezért nagyon szerencsésnek érzem magam, hiszen egy családi nyaraláson, Görögországban túrázva megpillanthattunk két vadon élő farkast. A kedvező széljárásnak köszönhetően előbb vettük észre a tőlünk 50-60 méterre pihenő állatokat, mint ők minket, így volt néhány másodpercünk gyönyörködni bennük, mielőtt eliramodtak. Igazi ajándéknak éreztem ezt azért is, mert éppen akkor olvastam Rick McIntyre Egy farkas diadalútja című könyvét, és teljesen a falka életének hatása alatt álltam. Az író 40 éven át májustól novemberig, de egyes években a téli szezonban is pirkadattól napnyugtáig járt a farkasok nyomában, tanulmányozta őket, és több tízezer oldalnyi jegyzetet készített. A megfigyelések egy részéből könyv született: egy trilógiában követhetjük nyomon a Yellowstone Nemzeti Parkba hét évtizednyi farkasmentes időszakot követően betelepített falkák életének alakulását.
Egy kisebb farkasfalka általában egy szülőpárból és különböző korú utódaikból áll, a nagyobbaknak gyakran más rokoni kapcsolatban álló, sőt vérségi kötelék nélküli tagjai is vannak. A falka létszáma tág határok, nagyjából 6-20 farkas között mozog, de dokumentáltak már 38 tagú falkát is. A fiatalok általában kétéves korukig a családdal maradnak, miközben kitanulják a vadászat fortélyait, a kifinomult kommunikációt, az együttműködés szabályait, majd a második évben a következő alom pesztrálása közben az utódgondozás csínját-bínját is.
A falkát a szülőpár vezeti, de a nőstény a domináns, ő határozza meg életük kereteit: hol legyen az odú, mikor vadásszanak, merre vándoroljanak. A hímek felnőttként is tartják magukat azokhoz a szabályokhoz, amelyeket kölyökként megtanultak: a nőstények döntenek, nekik kell engedelmeskedni. A szülőpár hosszú távon köteleződik el egymás mellett, a harmonikus párkapcsolatok rengeteg játékos enyelgéssel, meghitt pillanattal szövődnek szorosra. A kölykök felnevelésében az egész falka, vagyis egy nagyobb falkában a szülőkön és a nagytestvéreken kívül akár nagynénik, nagybácsik, nagyszülők és vérségi kötelék nélküli falkatagok is részt vesznek. Besegítenek az etetésbe, az őrzésbe és a játékos tanításba is.
a gyomrukban szállítják az odúhoz a zsákmányt a pár hónapos kölyköknek és az anyának. Egy felnőtt farkas akár 20 kilogramm húst is hazavisz ily módon. Az evés és a pihenés mellett a közös játék is a kölykök mindennapjainak része: fogócska, bújócska, kötélhúzás, bothajigálás, elcsenés, állkapocsboxolás, birkózás, szánkózás, trónfoglalás.
Előfordul, hogy két kismama is van a falkában, ilyenkor mindketten minden kölyköt szoptatnak, függetlenül attól melyik a sajátjuk, és közös odúba is költözhetnek.
Talán ennek az ősi mintának köszönhető, hogy a kutyák általában olyan türelmesek és barátságosak a kisgyerekekkel, elnézik, ha rálépnek a farkukra, vagy a fülüket cibálják.
A fent említett könyv főhőse, a legendás 8-as számú farkas is így lett még kétéves kora előtt a nyolc kölyökkel megözvegyült és magára maradt Rose Creek falka nőstényének a párja. Az apát néhány hónappal a nemzeti parkba telepítésük után egy orvvadász ölte meg, aznap, amikor a nőstény világra hozta közös utódaikat. Mivel a kölyköknek szükségük van az anya testének melegére, ezért nem hagyhatja hosszabb időre magára őket, azonban egyedül nem tud gondoskodni magáról és róluk. Hogy az etetésük megoldódjon, a parkőrök befogták a falkát, és visszaköltöztették az akklimatizációs karámba. Miután egy viharban a kerítés megsérült, két kölyök a karámon kívül rekedt. Velük barátkozott össze a saját útját kereső, serdülő 8-as farkas. Az anya a karámból látta, hogy a fiatal hím ételt oszt meg a kölykeivel és játszik velük. Amikor a hat másik kölykével végül elhagyta a karámot és egyesült a család, a nőstény befogadta a melegszívű hímet a falkába. A 8-as emberi léptékkel 16 éves volt, amikor alfahímmé lépett elő, és vált felelőssé kilenc, nem rokon fajtársa jóllétéért és biztonságáért. A következő évben az egyévesek mellett már saját kölykeiről is gondoskodnia kellett. Végül összesen 56 hónapig, utolsó leheletéig szolgálta a falkáját, ezalatt 55 utódot nemzett.
Rick McIntyre megfigyeléseiből egyértelműen kirajzolódik, hogy az emberekhez hasonlóan a farkasok személyisége is különböző. Ahogy Robert Redford a könyv előszavában írja: „Minden egyes példány egyedi és különleges.”
Vannak szelídebbek és nagylelkűek, mint a 8-as farkas, de vannak közöttük is önzők és öncélúan agresszívek. Míg a 8-as farkas a falkák közötti területi vitákban nem ölte meg a legyőzött felet, hanem futni hagyta, egyes alfák nem kímélik a rivális falka tagjait. Míg a legtöbben együttéreznek és törődnek a falka sérült, gyengébb, vagy ügyetlenebb tagjaival, mások visszaélnek az erőfölényükkel. A könyvben szereplő egyik falka alfanősténye a saját falkáján belül is gyilkolt, mert nem tűrt a sajátján kívül másik almot. Ez a szélsőséges agresszivitás azonban az egész csoportra kihat, nyoma sincs az együttműködő falkákra oly jellemző harmóniának, sőt a diszfunkcionális működés a történet tanúsága szerint a saját utódai túlélési esélyeit is csökkenti. Előbb-utóbb pedig, ahogyan ezzel a nősténnyel is történt, fellázadnak ellene.
Mi pejoratív értelemben használjuk „az ember embernek farkasa” kifejezést. Farkastörvényeken pedig olyan gátlástalan állapotokat értünk, amely nélkülözi a tisztességet és az igazságosságot, ahol az erősebb vagy hatalommal bíró fél kénye-kedve szerint kihasználja, elnyomja és kizsákmányolja a gyengébbet. A farkaskutatók, köztük Rick McIntyre megfigyelései szerint azonban a farkasok társadalmára messze nem ez a jellemző.
Elli H. Radinger – egy másik farkasszakértő – összegzi a sikeres falka ismérveit:
1. erős, barátságos vezetés
2. valamennyi tag együttműködése a falka javának érdekében
3. állandó kommunikáció és közös rituálék
Nem ugyanezeken a pilléreken nyugszik az emberi család sikere is? Talán nem is különbözünk olyan nagyon.
Mindenesetre a farkasok képesek nemcsak azt feltérképezni, hogy mi zajlik egy másik farkasban, de bennünk, emberekben is olvasnak, mintha egy hirdetőtábla lógna rajtunk az aktuális lelkiállapotunkkal. Kent Weber a Mission: Wolf farkasmenhely egyik alapítója rendszeresen tartott iskolai előadásokat, ahová egy Rami nevű nőstény farkas is elkísérte. Az előadások után megsétáltatta az állatot a teremben, Rami pedig minden alkalommal kiválasztott egy gyereket, és megengedte neki, hogy megsimogassa. A kiválasztott gyerekekről rendre kiderült, hogy nehézsorsúak, a többiek szekálják, vagy nagy veszteség érte őket. Úgy tűnik, hogy az állat kiszagolta a gyerekek szomorúságát, szorongását, és arra kedvességgel reagált. Ahogyan a falkája rászoruló tagjával is tette volna. Ezzel a gesztussal pedig a kiválasztottak ázsióját is emelte a többi gyerek előtt.
„Szeresd a családodat, gondoskodj azokról, akiket rád bíztak, soha ne add fel, és soha ne szűnj meg játszani – íme néhány dolog, amit a farkasoktól eltanulhatunk.” (Elli H. Radinger)
Szerző: Jaczenkó Edit
Fotó: /Wikipedia
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
