Szól a Danko-rádió Kulcsár Péter2026. 08. 19., sze – 17:37
A szlovákiai politika több szempontból is kiszámítható: Robert Fico önérdekből rendszeresen fenyegeti az újságírókat, Andrej Danko SNS-elnök pedig önérdekből rendszeresen megfenyegeti a kormányt. A következő hetekben kiderül, miként alakul Tomáš Taraba környezetvédelmi miniszter sorsa, aki a nemzeti pártelnök nyílt ellenségévé minősült át. A lényeg azonban nem Taraba: Danko már megint zsarolással próbál fontosabbnak tűnni annál, aki valójában, ez pedig láthatólag kezdi fárasztani a koalíciós partnereit.
Danko az elmúlt évtizedben némiképp átalakította az SNS-t. A nemzeti párt imázsát ezt megelőzően Ján Slota buta kijelentései és részegeskedő, nehéz természete alakították ki, amihez párosult a belharca a politika másik régi nehéz emberével, Anna Malíková-Belousovovával. Mikor úgy tűnt, hogy a formáció a belharcai áldozatává válik, és eltűnik a jelentéktelenségben, megjött Danko, és képes volt a személye köré újjászervezni az alakulatot. A szlovákiai pártok azonban gyorsan elhasználódnak: a Kuciak-botrány az SNS-t is meglegyintette, és a nemzetiek kiestek a parlamentből.
Dankónak azonban akadt egy sikerreceptje: a 2023-as országos listán összegyűjtötte a marginális, önmagában gyenge radikális erők és minipártok személyiségeit, ezzel pedig megugrotta az öt százalékos választási küszöböt. Egy dolog azonban összehozni egy, az adott pillanatban jól működő szövetséget, és egy másik dolog összetartani. Úgy tűnik, a pártelnök paranoiája megakadályozta, hogy a nemzetiek tartósan megragadjanak a parlamentben. Danko ugyanis nem szereti azt, aki túlságosan megerősödik, és alanyi jogon lesz népszerű. Taraba márpedig ebbe a kategóriába tartozik: nála fiatalabb, sportosabb, okosabbnak tűnik, ezért mennie kell.
Taraba kiutálása csak járulékos siker lenne Danko szempontjából. A politikus számára a riválisai eltávolításánál is fontosabb az SNS státuszának megőrzése. A kicsi, minden közvélemény-kutató által öt százalék alá mért párt számára nem volt egy sikertörténet a Fico-kormány három éve. Az SNS minden minisztériumát és gyakorlati befolyását elveszítette – függetlenek kezébe kellett átadnia a tárcák vezetését, ráadásul nem talált
magának olyan sikersztorit, amivel indokolhatná a választói és szimpatizánsai előtt a létezését. Danko erre a problémára válaszként gyakorlatilag az orbáni Magyarország uniós stratégiáját találta fel: az SNS szeretne lenni a szlovákiai küllők között a bot, a kellemetlen partner, aki több résztémában az igazságáért cserébe hajlandó akár kulcsfontosságú folyamatokat is megakasztani.
Taraba menesztése így gyakorlatilag egy erőpróba. Az SNS azzal fenyeget, hogy a kormánykoalíció elveszíti a parlamenti többségét, míg Fico nem szeretné megbontani a koalíció egységét, miközben alapjaiban véve elégedett a környezetvédelmi miniszter tevékenységével (azt most hagyjuk figyelmen kívül, hogy valójában milyen érdemi kifogások merülnek fel Tarabával szemben).
A probléma, hogy Danko az esetleges győzelmét nehezen tudja kimagyarázni a választók felé. Újra az SNS kezébe kerülhet a környezetvédelem? Jó nekik, ettől aligha működik majd szakmaibb alapon a tárca. Meghajlott Fico az akarata előtt? Talán, de ettől a nemzetiek nem váltak komolyabban vehető párttá, legfeljebb motivációt kaptak arra, hogy később is megzsarolják a kormányt. Danko erőszakos természete lehetetlenné teszi a hasonló politikai erőfitogtatás valódi kiaknázását. Szerencsére
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
