Kötelező matematikaérettségi? A diákok kétharmada nemet mond Koleszár Linda2026. 08. 19., sze – 17:14
A szlovákiai középiskolások csaknem kétharmada nem támogatja a kötelező, többszintű matematikaérettségi bevezetését – derül ki a Középiskolai Diáktanács 20 ezer diák bevonásával készült felméréséből. A kutatás az oktatási rendszer megítélése mellett a diákok mentális egészségét és továbbtanulási terveit is vizsgálta. A válaszadók több mint fele állami ösztöndíj esetén el tudná képzelni, hogy Szlovákiában folytassa tanulmányait.
A Középiskolai Diáktanács (ŠRSŠ) felmérését 2025. november 28. és 2026. január 31. között végezték, mintegy 20 ezer középiskolás részvételével, ami a szlovákiai középiskolások 8,8 százalékát jelenti.
Az idei kutatás öt fő témakörre összpontosított: az iskolai biztonságra és megelőzésre, a középfokú oktatás minőségére, a mentális egészségre, a kötelező matematikaérettségi és a többszintű szlovák nyelv és irodalom érettségi kérdésére, valamint a végzősök külföldre távozására.
A válaszadók közel 60 százaléka érettségivel záruló szakközépiskolai képzésben tanul. Területi megoszlás szerint a legtöbben, a résztvevők 18,15 százaléka az Eperjesi kerületből kapcsolódott be a kutatásba, míg a legkisebb arányban, valamivel több mint öt százalékkal a Trencséni kerület diákjai képviseltették magukat.
Kevesen támogatják a kötelező matekérettségit
A szlovákiai középiskolások 65,38 százaléka nem ért egyet a kötelező, többszintű matematikaérettségi bevezetésével. A változtatást alig több mint hét százalék támogatja, míg a megkérdezettek 9,69 százaléka nem tudott állást foglalni a kérdésben.
Kapcsolódó cikkünk
A parlament kedden késő délután megszavazta az oktatási minisztérium reformcsomagját. Összegyűjtöttük, hogy a fontosabb változások mikortól lépnek érvénybe.
Mivel a reformcsomag összesen 7 törvényt érint – 4 módosult, 3 új keletkezett –, ezért az intézkedések sem egyszerre lépnek érvénybe. Mutatjuk, hogy mikortól lesz kötelező többek között a matematikaérettségi vagy az óvodalátogatás 3 éves kortól.
Kiknek és mikortól lesz kötelező a matekérettségi?
Az elfogadott reform szerint a matematikaérettségi Szlovákiában azok számára válik kötelezővé, akik 2027. szeptember 1-jétől kezdik meg középiskolai tanulmányaikat.
Ez azt jelenti, hogy ezek a tanulók az 2030/2031-es tanévben teszik meg az első – kötelező – matematika érettségit.
A kötelező matematikaérettségi alól kivételt kapnak többek között a sportiskolák, konzervatóriumok, művészeti iskolák diákjai.
Mi a helyzet a kötelező óvodalátogatással?
A módosítás alapján 2027. szeptemberétől kötelező lesz az előiskolai, azaz óvodai nevelés minden négyéves gyermek számára, majd 2028. szeptemberétől minden hároméves gyermekszámára.
A szülők választhatják a házi nevelést is, ha rendelkeznek a szükséges végzettséggel, és azt bejelentik az önkormányzatnál. A gyermek negyedik életévének betöltésekor az önkormányzat által kijelölt óvoda értékeli a nevelés eredményét.
A minisztérium visszavonta azt a javaslatát, mely szerint az egyik szülőnek minimum érettségi szintű végzetséggel kell rendelkeznie ahhoz, hogy otthoni nevelésben részesítse gyermekét. A módosítás szerint elegendő lesz, ha a szülők közül az egyik szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezik.
Mikor jön a dicséret az osztályzatok helyett?
Ahogyan arról korábban beszámoltunk az új törvénycsomag keretén belül a tanároknak lehetőségük lesz a 6–9. évfolyamok között szóbeli értékelésben is részesíteni a diákokat. Ezt az értékelési mód javarészt a magaviselet esetében lesz alkalmazva, bizonyos tantárgyak és a középiskolás diákok esetében megmaradnak a hagyományos jegyek, más tárgyaknál pedig a tanulók a jegyek és a szóbeli értékelések kombinációjából kapnak majd a végső minősítést.
A tervek szerint ez az intézkedés a következő, azaz 2026/2027-es tanévtől lép érvénybe.
Mikortól változik az egyes iskolák finanszírozása?
Az új törvénymódosítás értelmében azok a magán- és egyházi iskolák, ahol tandíjat szednek, valamint amelyek nem csatlakoznak egy iskolai körzethez sem, csak az állami támogatás 80 százalékát kapják meg, tehát 20%-nyi támogatástól elesnek.
Azok a magán- és egyházi iskolák, amelyek teljesítik a feltételeket, tehát nem szednek tandíjat és csatlakoznak egy adott iskolakörzethez, megkapják az állami támogatás teljes összegét.
A jelenlegi tervek szerint ez az intézkedés 2028-tól lépne hatályba.
Kapcsolódó cikkünk
A parlament megszavazta Tomáš Drucker (Hlas) oktatási miniszter iskolareformmal kapcsolatos javaslatait. Összeszedtük a legfontosabb változásokat, amelyek a diákokra várnak.
Matematikából is kötelező lesz érettségizni
Az új törvényjavaslat következtében kötelezővé válik a matematikaérettségi a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban egyaránt. Ezt a döntést az oktatási minisztérium azzal indokolta, hogy növelni kell a végzős diákok matematikai műveltségét, mivel egyre inkább növekszik a munkaerő-piaci igény az olyan dolgozók iránt, akik erősebb logikai készségekkel rendelkeznek.
A kötelező matematikaérettségi alól kivételt kapnak a sportiskolák, a konzervatóriumok, a művészeti iskolák, illetve azok a szakközépiskolai szakok, ahol a gyakorlat szakmai képzés formájában zajlik.
Az új szabályok azokra a diákokra vonatkoznak, akik 2027. szeptember 1-jén kezdik meg tanulmányaikat.
Kötelező lesz az óvoda 3 éves kortól
A parlamenti képviselők megszavazták a kötelező óvodalátogatást is, amelynek értelmében 2027 szeptemberétől minden négyéves, 2028-tól pedig minden hároméves gyermek számára kötelező az óvodai nevelés Szlovákiában.
A szülők választhatják a házi nevelést is, ha rendelkeznek a szükséges végzettséggel, és azt bejelentik az önkormányzatnál. A gyermek negyedik életévének betöltésekor az önkormányzat által kijelölt óvoda értékeli a nevelés eredményét.
Ha a gyermek nem éri el a minisztérium által meghatározott fejlettségi szintet, a szülőnek 15 napon belül kötelező beíratnia őt óvodába.
A jogszabály meghatározza a kötelező óvodai időt is: a hároméveseknek legalább napi három órát kell az intézményben tölteniük, míg a fogyatékkal élő gyermekekre enyhébb szabályok vonatkoznak.
Kevesebb pénz az egyházi és magániskoláknak?
Korábban számos tüntetés zajlott a törvénymódosítás ezen javaslata ellen. Ennek ellenére a parlamenti képviselők megszavazták a javaslatot.
Az új törvénymódosítás értelmében azok a magán- és egyházi iskolák, ahol tandíjat szednek, valamint amelyek nem csatlakoznak egy iskolai körzethez sem (vagyis nem kötelezik magukat arra, hogy az alapiskolai oktatást biztosítsák bárkinek, aki a közelben lakik), csak az állami támogatás 80 százalékát kapják meg.
Azok a nem állami intézmények viszont, amelyek vállalják, hogy nem válogatnak a diákok közül, és ingyenes tanítást garantálnak, megkapják a diáklétszám után járó forrásokat teljes egészében.
A szakmai követelményeket vagy minimális létszámot nem teljesítő tanácsadó és megelőzési intézmények támogatását 15%-kal csökkentik.
Az új szabályozás a normatív támogatás megállapításánál figyelembe veszi az alapiskolák oktatási szintjét és az óvodák méretét a település összes óvodájának gyermekszámához viszonyítva. Megszűnik azonban az, hogy a támogatás mértéke az iskola méretétől vagy a helyi hőmérsékleti viszonyoktól függjön.
Kapcsolódó cikkünk
Alapvető változáson mehet keresztül az iskolák finanszírozása. Az oktatási tárca javaslata alapján azok a magán- és egyházi iskolák kevesebb állami támogatást kapnak majd, amelyek tandíjat szednek és válogatnak a gyerekek közül. A szakértők és érintettek véleménye megoszlik: egyesek szerint igazságosabb lesz a rendszer, mások szerint tönkreteszik a magánintézményeket.
Az oktatási tárca 2027 szeptemberétől bevezetné a nevelés és oktatás közszolgáltatójának fogalmát. Ennek minősül majd minden olyan tanintézmény, amely a meghatározott iskolai körzet tanulóit felveszi, és nem szed tandíjat.
Az ilyen iskolák állami finanszírozása nem változik, sőt további előnyöket is kapnak, például hozzájárulást az utazási költségekhez. Azoknak az iskoláknak, amelyek nem fogadják el ezeket a feltételeket, csökken a normatív állami támogatásuk.
Vagyis a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egyes magán- és egyházi iskolák jelentős bevételkieséssel nézhetnek szembe.
A minisztérium közleménye szerint „a cél az, hogy biztosítva legyenek az egyenlő finanszírozási feltételek a fenntartótól függetlenül, valamint hogy igazságos, átlátható és hatékony rendszert hozzanak létre.”
Többen viszont fenntartásaiknak adtak hangot, míg mások szerint a módosítás valóban segíthet kiküszöbölni a rendszerhibákat.
A Demokraták különösen aggódnak
A parlamenten kívüli párt szerint a tandíjköteles iskolák az állami normatív hozzájárulás akár 20 százalékától is eleshetnek, ha átmegy a törvénymódosítás.
Az intézkedés azonnali hatással lenne több mint 150 ezer nem állami iskolába járó gyermekre és szüleikre
– állítják, hozzátéve, hogy anyagilag fenntarthatatlanná válhatnak a magán- és egyházi iskolák, és ennek eredményeként több be is zárhat. A Demokraták azt szeretnék elérni, hogy a javasolt változásokat nyilvánosan, szakértők bevonásával vitassák meg. De leginkább annak örülnének, ha Tomáš Drucker oktatási miniszter visszavonná a módosítást a jelenlegi formájában.
A nem állami iskolák sok esetben szerintük éppen azért jöttek létre, mert az állam és az önkormányzatok nem tudták biztosítani a férőhelyek számát és a minőségi oktatást.
Ha most a kormány elkezdi őket szisztematikusan felszámolni, akkor marad a kérdés: hová mennek majd a tanulók?
– fogalmazták meg bírálva a javaslatot.
A magániskolák szövetsége felháborodott
A magániskolákat tömörítő szlovákiai szervezet (ASŠŠZ) szerint a minisztérium fő érve, miszerint az intézkedés az egyenlőséget szolgálja, elfogadhatatlan.
„Az általánosan elterjedt nézet az, hogy a nem állami iskolák ugyanolyan finanszírozást kapnak, mint az államiak, a valóságban az állam hosszú ideje 8-15 százalékkal kevesebbet ad a magániskoláknak, és
a most tervezett 20 százalékos csökkentéssel ez már 28-35 százalékos hátrányt jelent majd az állami iskolákhoz képest – amit megint a szülőnek kell majd kipótolnia!”
– írták.
Ráadásul azt állítják, hogy a 2023-as oktatásügyi költségvetés alapján egyértelmű, hogy egy tanulóra vetítve az állam számára most is a magániskolák a legköltséghatékonyabbak.
Mi szól mellette és ellene?
Juraj Hipš oktatási szakértő azt állítja, hogy a módosítást minden inklúziópártinak üdvözölnie kellene, mivel ennek értelmében a magán- és egyházi iskolák ugyanúgy működnének, mint az oktatás közintézményei.
Bár ő maga is egy magániskola vezetője Zólyomban, ez az intézmény nem szed tandíjat, és kifejezetten a társadalmi esélyegyenlőség, valamint a szegregáció felszámolásán dolgozik.
Érvelése szerint a jelenleg hatályos jogszabályok torz versenyhelyzetet eredményeztek:
a magánintézmények „válogatott csapatokat” építhetnek, míg az állami iskoláknak minden tanulót fogadniuk kell – akár a társadalom peremére szorult, generációs szegénységben élő gyerekeket is.
A törvénymódosítás ezen változtatna, hiszen így minden iskola, amely az adott iskolai körzetből fogad gyerekeket és nem szed tandíjat, teljes állami finanszírozásban részesül.
Azok az iskolák viszont, amelyek megőrzik „a válogatás” lehetőségét és tandíjat kérnek, csökkentett támogatást kapnak. Ez a változtatás Hipš szerint a finn modellhez közelíti az oktatási rendszerünket, ahol a legjobb iskola az, amelyik a legközelebb van.
Ugyanakkor az államnak meg kell oldania a nem állami iskolaépületek működtetésének finanszírozását, amelyek többnyire bérleti szerződéssel működnek
– tette hozzá, mert ez nyilvánvalóan többletköltséget jelent a magán tanintézményeknek.
És éppen ezt kifogásolja Róbert Chovanculiak, az INESS elemzője, aki szerint jelenleg minden iskola ugyanakkora normatív támogatást kap – legyen az állami, egyházi vagy magán –, így tehát elvileg „mindenki ugyanazon szabályok szerint játszik”.
A Denník N-en megjelent kommentárjában úgy fogalmaz, hogy a magániskolák csak azért szednek tandíjat, hogy fedezni tudják a működésüket – különösen az épületfenntartás költségeit, hiszen mögöttük nem állnak önkormányzatok, mint az állami iskolák mögött, amelyek ingyenesen biztosítanak épületeket, karbantartást és egyéb támogatásokat.
Szerinte tehát a valóságban éppen a magániskolák vannak hátrányban, mert nem részesülnek azokból a rejtett önkormányzati támogatásokból, amelyek az állami iskolákat segítik.
A minisztérium szerint nincs ok pánikra
Ravasz Ábel, az oktatási miniszter tanácsadója lapunk megkeresésére deklarálta:
A javaslat célja természetesen nem az, hogy bezárjanak a magán- vagy egyházi iskolák.
A jelenlegi helyzettel ugyanis az a probléma, hogy ezek az intézmények is száz százalékos fejpénzt kapnak, miközben az állami iskoláknál sokkal több az ezzel társuló kötelesség – ez pedig utóbbiakat hátrányba hozza.
A kezdeményezés nem is légből kapott: az Értéket a Pénzért (ÚHP) intézet korábbi elemzése mutatott rá a rendszer ellentmondásaira.
„Gyakorlatilag azért fizettünk a magániskoláknak, hogy kivegyék a közintézményekből a jobban szituált diákokat, és ott hagyják a hátrányosabb helyzetű tanulókat. Ez nincs összhangban azzal, amit az állam szeretne” – egyszerűsítette le a helyzetet Ravasz. A lényeg tehát a minisztérium szerint, hogy
vagy hajlandó egy intézmény azokat a kötelességeket átvenni, amelyek érintik az állami iskolákat is, vagy ha nem, akkor az állami finanszírozás nem lehet ugyanolyan mértékű.
De mi lesz a magániskolák plusz kiadásaival?
Az egyik fentebb részletezett ellenérv szerint sok esetben a tandíj csak az épület bérleti díját hivatott fedezni. Ravasz viszont hangsúlyozza, hogy próbálnak megoldásokat találni ott, ahol ez tényleg problémát okozhat.
„Amennyiben a magániskolák betagozódnak egy adott iskolai körzetbe, akkor igényelhetnek támogatást az önkormányzattól – ez bekerült a törvényjavaslatba is” – fogalmazott, hozzátéve, hogy több garancia is akad: azáltal, hogy több kötelességet vállalnak ezek az iskolák, többet is tud nekik segíteni az állam.
Egyáltalán hol beszélhetünk tandíjról?
A miniszter tanácsadója megerősítette, hogy az egyházi iskolák túlnyomó többsége nem szed tandíjat – és a magyar tannyelvű intézményeknél sem tipikus. Ha pedig tandíjköteles is egy iskola, a legtöbb esetben nem szignifikáns a tandíj összege.
Inkább elit magániskolákra jellemző a tandíjszedés
– árulta el Ravasz.
Jegyek helyett dicséret
Az új törvényjavaslatnak köszönhetően a tanároknak lehetőségük lesz a 6–9. évfolyamok között szóbeli értékelésben is részesíteni a diákokat. Ezt az értékelési mód javarészt a magaviselet esetében lesz alkalmazva, bizonyos tantárgyak és a középiskolás diákok esetében megmaradnak a hagyományos jegyek, más tárgyaknál pedig a tanulók a jegyek és a szóbeli értékelések kombinációjából kapnak majd a végső minősítést.
Bővülnek a pedagógusok kategóriái
A parlament az oktatási reform keretén belül megszavazta, hogy bővülni fognak a pedagógusok kategóriái. Létrejön egy új kategória: a pedagógusjelölt. E kategóriába az kerülhet, aki sikeresen elvégezte a hároméves tanári képzési programot, amely az első és második szintet egyesíti.
Változik továbbá a minősítési rendszer is. A jövőben nemcsak az 5. év után lehet elvégezni az atesztációt, hanem korábban. Az első minősítést a pedagógusok és szakmai munkatársak már két év után, önálló alkalmazottként végezhetik el. A második minősítést legkorábban három évvel az első minősítés után lehet elvégezni.
Jön egy új típusú iskola
Szlovákiában létrejön az ügynökségi rendszerű duális képzés, amely megkönnyíti a kis- és középvállalkozások részvételét a duális oktatásban. Az ügynökségi munkáltató intézi az adminisztrációt és a szervezést, míg a fogadó munkáltatók csak a gyakorlati képzést biztosítják.
Az elfogadott törvénymódosítás új középiskolatípust is létrehoz, amely a jelenlegi szakközépiskolákból alakul át, és önálló intézményként működik tovább.
A minisztérium szerint az új iskola a jövő szakmailag képzett munkaerejének képzésében kap kiemelt szerepet, különösen a magasabb szintű képesítések, valamint a mesterséges intelligenciához, digitalizációhoz és automatizáláshoz igazodó oktatás terén.
A felsőoktatási törvény is átment
A parlament elfogadta a felsőoktatási törvény új változatát is, amely rugalmasabbá teszi a tanulmányokat és csökkenti a bürokráciát.
A hallgatók innentől kezdve kombinálhatják a képzési formákat, krediteket vihetnek át más programokból, és választhatnak zárógyakorlat vagy záródolgozat között. Az egyetemek döntik el a forma részleteit.
A tanárok hét évenként hat hónap alkotói szabadságot kapnak, és kilenc év munkaviszony után akár 70 éves korukig szerződhetnek.
Bevezetik a rövid tanulmányi programokat, a kötelező gyakorlati képzést, valamint a mesterséges intelligencia felelős használatának szabályait.
Kapcsolódó cikkünk
A kis létszámú alapiskolák egyesülhetnének nagyobb iskolákkal, vagy konzorciumokat hozhatnának létre, hogy erősebbé és ellenállóbbá váljanak. Az oktatási tárca szerint ugyanis van összefüggés az iskola mérete és az elért eredmények között. Csakhogy a kisiskolák között számos magyar tanintézményt találunk. Öveket tehát becsatolni: hivatalosan is megkezdődik az alapiskolák optimalizációja.
Senkit sem érhetett nagy meglepetésként azok közül, akik figyelemmel kísérik az oktatásügyi történéseket, hogy Tomáš Drucker oktatási minisztere bejelentette:
eljött az ideje az alapiskolai hálózat észszerűsítésének.
A tárcavezető ugyanis már januárban jelezte, idén már az alapiskolák lesznek terítékén, hiszen a középiskolai hálózat optimalizációja már folyamatban van.
Az alapvető problémát, amely erre ösztökéli a minisztériumot röviden úgy tudnánk megragadni, hogy sok oktatási intézmény fenntarthatatlan gazdasági szempontból. Érvényes ez főként az alacsony létszámú intézményekre – és, ami számunkra húsba vágó: a magyar alapfokú tanintézmények közül rengeteg az ilyen. Gyakorlatilag a több mint 200 alapiskolánk közel felének létszáma nem éri el a százat sem.
Ehhez már csak hozzáadódik, hogy a magyar elsősök száma csökken.
2024 szeptemberében 3635 tanuló kezdett magyar alapiskolában, míg az azt megelőző tanévben 3852
– több mint 5 és fél százalékos csökkenésről beszélünk tehát évközi viszonylatban.
De nem kell rögtön kétségbe esni, és megalapozatlan iskolai bezárásoktól tartani. Egyrészt a változtatásokat nem azonnal, hanem fokozatosan valósítják meg, egyrészt az önkormányzatokkal együttműködésben, másrészt több lehetőség is kínálkozik egy számunkra is megfelelő hálózat kiépítésére.
Mit mondott Drucker?
A miniszter kommunikációja egészen következetes, de érdemes elsőként szemügyre venni, hogyan tálalta ezúttal a terveket. A hangsúlyt most kifejezetten arra helyezte, hogy a kisiskolák szorosabban kell majd együttműködniük – még véletlenül sem arra, hogy egyes intézmények megszűnhetnek jelenlegi formájukban.
Azok az iskolák, amelyek összeolvadnak vagy valamilyen partnerségi viszonyt, konzorciumot alakítanak ki, nemcsak több pénzt kapnak majd, hanem lehetőséget is arra, hogy megosszák egymással az oktatással és az innovációval kapcsolatos tapasztalataikat. És adott esetben rugalmasan tudjanak reagálni egyes tanárok kiesésére
– fogalmazott.
Elmondása szerint a kisiskolákra évente mintegy 100 millió eurót fordítanak, miközben ezek tanulói gyengébben teljesítenek. De azt is elmondta, hogy nem a spórolás a cél, hanem az oktatás minőségének javítása. A gazdasági kérdéseket ezek alapján inkább a kiváltó oknak – ám igazából korántsem mellékes szempontnak – tekinthetjük.
Mi az a klaszter?
Az optimalizáció és azon belül is a magyar alapiskolák kulcsfogalma a klaszter lehet. Ez azt jelenti, hogy (ideális esetben) közeli iskolák szövetkeznek, és megosztanak egymás között bizonyos feladatokat, ezek költségeit közösen fedezik, és még a jogalanyiságuk sem szűnik meg.
A kisiskolák lehetőséget kapnak arra, hogy iskolai klasztereket, vagyis formális partnerségeket hozzanak létre, amelyek lehetővé teszik a tanárok, helyiségek vagy személyzet megosztását
– közölte a tárca.
Ez jól hangzik, viszont az önkormányzatoknak (az állami alapiskoláinak fenntartói) rendkívül fontos szerep jut a kérdésben. Gondoljunk csak bele, például két szomszédos falu két polgármesterének tárgyalóasztalhoz kell ülnie és egyezségre jutnia, hogyan működhetnének együtt az iskoláik. Félre kell tehát tenni minden lehetséges ellentétet, meg kell hallgatni az érintetteket és végső soron a gyerekek érdekeit szem előtt tartva kell konszenzusra jutniuk. És itt van helye szkepticizmusnak, de a felelősségen túl a motiváció is adott: nem kapnak majd kiegészítő támogatást a kisiskolák, valamint:
célzott támogatás kerül bevezetésre azok számára, amelyek aktívan keresik a megoldásokat.
Azt is belengette Drucker, hogy az iskolai körzetek rendszerét is át kell alakítani. Ez a klaszterek kialakításával szorosan összefügg, de az a kulcskérdés, hogy egy adott mikrorégió nemzetiségi összetételre milyen tekintettel lesznek az átszervezésnél.
1–4. helyett 1–3. vagy 1–5.?
A miniszter felhívta a figyelmet az úgynevezett nem teljes szervezettségű alapiskolák problémájára is – vagyis, ahol csak alsó tagozat működik, elsőtől a negyedik évfolyamig.
Ez máris kihívást jelent, különösen a tantervi reform szempontjából. Mivel három ciklusra térünk át, az iskoláknak már most el kell dönteniük, hogy megmaradnak-e az első ciklusnál – azaz az első három tanévnél –, vagy átállnak a második ciklusra az ötödik évfolyamig, ami a jövőben az alsó tagozat első szakaszát fogja jelenteni
– magyarázta.
Lényegében tehát elképzelhető, hogy továbbra is működjenek intézmények anélkül, hogy biztosítanának felső tagozatos képzést, de 2026 szeptemberére – amikor kötelező érvényűvé válik a reform – már fixálni kell: csak első ciklust (1–3.) vagy második ciklust (4–5.) is kínálnak.
Milyen szerep juthat a Szövetségnek?
A Magyar Szövetség munkacsoportot hozott létre oktatási tanács néven, melynek nem titkolt célja, hogy érdemben részt vegyen az alapiskolák optimalizációjának folyamatában. A projektért a párttagok közül Csenger Tibor, Nyitra megye alelnöke felel, aki már korábban is elmondta lapunknak: a cél egy saját javaslatcsomag, amely figyelembe veszi az ország déli részének regionális, demográfiai sajátosságait.
Az optimalizációt lehetővé tevő törvény július 8-ig véleményezhető tácaközi egyeztetésben, és Csenger most megerősítette:
módosító javaslatukat benyújták a megszabott határidőben.
Szavai alapján jövő héten véglegesítik a tervüket.
„A beiratkozási és a születési számok tükrében felvázoltuk, hogy mi várható négy-öt éven belül, vagyis milyen létszámok lesznek” – mondta el arról, hogy milyen szempontok alapján közelítették meg a kérdéskört.
Elmondása szerint a kis létszámú magyar alapiskolák esetében magyar tanintézményekkel, főként óvodákkal való összevonást szorgalmaznak elsősorban. Az egy településen működő szlovák és magyar iskolák összeolvadását szeretnék elkerülni – vagyis a magyar igazgatást szeretnék megtartani, ahol csak lehet.
Erre Ipolyság esetét hozta fel példának, amely szerinte mintaként szolgálhat. Itt a Pongrácz Lajos Alapiskola és a Szondy György Gimnázium összevonásával oldották meg a létszámbeli (és ebből adódó gazdasági) kérdéseket.
Azt viszont többször hangsúlyozta, hogy a döntés az önkormányzatok kezében lesz.
Egyes régiókban klaszterek kialakítását is támogatják a minisztérium nemzetiségi főosztályának javaslatára. Csenger szerint ugyan ezzel a módszerrel nem tudnak sokat spórolni, de
az oktatás minőségének javításához hozzájárulhat.
És úgy tűnik valóban szorosan együttműködnek a Petőcz Kálmán vezette nemzetiségi osztállyal, hiszen még azt is elképzelhetőnek nevezte a megyei alelnök, hogy közösen nyújtsák be meglátásaikat az optimalizációhoz.
Sőt, a tervek szerint július 7-én Komáromban egy kerekasztal-beszélgetésre kerül sor, ahol a magyar iskolák képviselői Druckerral egyeztethetnek.
Mi lesz az iskolakörzetekkel?
A törvénymódosítás következtében megváltozik az iskolai körzetek meghatározása, és bevezetik a „közoktatási szolgáltató” intézményét. Az új intézmény a gyermekek felvételét koordinálja majd, valamint előnyben fogja részesíteni a gyermekek és tanulók felvételét a közoktatási körzethez tartozás szerint, és az oktatás biztosítását nem kötheti semmilyen ellenszolgáltatáshoz vagy anyagi díjazáshoz.
Közoktatási szolgáltató lehet minden állami, önkormányzati vagy regionális iskola, valamint egyházi vagy magániskola, amennyiben megfelel a törvényben meghatározott feltételeknek. Az iskolakörzeteket az önkormányzatok határozzák majd meg, figyelembe véve az iskolák kapacitását, a gyermek lakóhelyétől való távolságot és a közlekedési infrastruktúrát. A körzetek kialakításánál kötelező az inkluzív oktatás biztosítása és a szegregáció tilalmának betartása.
Egyházi és magániskolák külön meghatározott kritériumok alapján is felveszik azokat a gyermekeket, akik elfogadják az iskola profilját és jellegét.
A diákok hozzáállásán ugyanakkor változtatna, ha a magasabb szintű érettségi eredményét a felsőoktatási intézményekben is figyelembe vennék: több mint 17,5 százalékuk abban az esetben támogatná a rendszert, ha a magasabb szintű matematikaérettségi kiválthatná az egyetemi felvételi vizsgát.
Tomáš Drucker (Hlas) oktatási miniszter a felmérés eredményeire reagálva úgy fogalmazott, természetesnek tartja a diákok aggodalmait, a kötelező matematikaérettségi kérdéséről pedig további egyeztetéseket terveznek.
Az elektronikus érettségi megosztja a diákokat
A felmérés a többszintű szlovák nyelv és irodalom érettségi lehetőségére is kitért. Ezt a megkérdezettek 37 százaléka támogatná, több mint 35 százalékuk viszont ellenzi, míg 27,5 százalék nem tudott állást foglalni.
Hasonlóan megosztottak a vélemények az érettségi vizsgák digitalizációjáról. A diákok 38,88 százaléka támogatná, hogy az érettségi teszteket online formában írják, 35,58 százalékuk viszont elutasítja ezt. A válaszadók mintegy negyede nem tudott dönteni a kérdésben.
A kutatás arra is rákérdezett, mennyire érzik úgy a diákok, hogy bevonják őket az oktatási rendszert érintő változtatásokba. Mindössze 12,35 százalék válaszolt egyértelmű igennel, további több mint 23 százalék pedig úgy véli, hogy inkább bevonják őket a döntésekbe. Ezzel szemben 23,88 százalék az „inkább nem”, 15,49 százalék pedig a „nem” választ jelölte meg.
A középiskolai oktatás jelenlegi állapotának értékelése sem mutat egyértelműen pozitív képet. A legmagasabb értékelést 846, a legalacsonyabbat 2329 diák adta, a legtöbben – 9039-en – a skála középső értékét választották.
„A jövőben valószínűleg ezen az eredményen kell a legtöbbet javítanunk” – értékelte az adatokat Eva Kubicová, az ŠRSŠ elemzési részlegének vezetője.
A stressz és a szabadidő hiánya is komoly probléma
A felmérés külön foglalkozott a középiskolások mentális egészségével és iskolai közérzetével. A válaszadók mindössze 9,39 százaléka értett teljes mértékben egyet azzal, hogy az iskolában lelki jóllétet tapasztal, további 27,25 százalék pedig inkább egyetértett ezzel. Közel 23 százalék inkább nem, 12,55 százalék pedig egyáltalán nem értett egyet az állítással.
A diákok szerint mentális állapotukra elsősorban a szabadidő és a pihenés hiánya, az iskolai feladatok és határidők, valamint a dolgozatok eredményei és az osztályzatok vannak negatív hatással.
A válaszokból az is kiderült, hogy a diákok jelentős része tart attól, hogy kérdést tegyen fel az órán. Csaknem 27 százalékuk mondta azt, hogy előfordult már vele ilyen, további több mint 15 százalék pedig az „inkább igen” választ jelölte meg. A megkérdezettek több mint 21 százaléka inkább nem fél kérdezni, 22,85 százalék pedig egyértelműen nem tapasztalt ilyen problémát.
A stressz gyakoriságát vizsgáló kérdésre több mint 5300 középiskolás válaszolta azt, hogy nagyon gyakran érzi magát stresszesnek. Ezzel szemben 2093-an jelölték meg azt a lehetőséget, hogy csak minimális mértékben tapasztalnak stresszt.
Ösztöndíjjal többen maradnának itthon
A kutatás a középiskolások továbbtanulási terveit és a fiatalok külföldre távozását is vizsgálta. A válaszadók 52,53 százaléka el tudná képzelni, hogy Szlovákiában tanuljon tovább, amennyiben ehhez állami ösztöndíjat kapna. Mintegy 23,4 százalékuk ugyanakkor ösztöndíj mellett sem látja ezt reális lehetőségnek.
A középiskola utáni terveknél összességében a külföldi felsőoktatás bizonyult a legnépszerűbb választásnak. Ezt a szlovákiai egyetemi továbbtanulás, majd a külföldi munkavállalás követte.
Vanesa Rumančíková, a Középiskolai Diáktanács elnöke szerint bár sok fiatal külföldön szeretne tanulni vagy dolgozni, továbbra is jelentős azoknak a száma, akik Szlovákiában képzelik el a továbbtanulásukat.
Drucker szerint a tárca „komolyan veszi a visszajelzéseket”, és a diákok által felvetett több szempontot már konkrét döntésekbe is beépítették.
Kapcsolódó cikkünk
Szlovákia a világ egyik legnagyobb mértékű agyelszívásával küzd – figyelmeztet az Oktatáspolitikai Intézet (IVP). Évek óta tartó tendencia ez, de most új csúcsot értünk el. Ráadásul szlovákiai magyar diákok is aránytalanul nagy számban landolnak külföldi egyetemeken.
A Szlovákiából származó külföldön tanuló egyetemi hallgatók aránya 2024-ben jelentősen meghaladta az OECD-országok 4 százalékos, az Európai Unió 5,2 százalékos és a világ 6 százalékos mediánját.
A szlovákiai egyetemisták 19,9 százaléka tanult külföldön.
„Ezzel Szlovákia azon országok közé tartozott, ahol a legmagasabb volt a külföldön tanuló egyetemisták aránya – az EU-ban a 3. helyet, világviszonylatban pedig a 12. helyet foglalta el (az elérhető adatokkal rendelkező országok között)” – közölte az Oktatáspolitikai Intézet.
Az uniós országok közül Szlovákiát csak Luxemburg (több mint 77 százalékkal) és Ciprus (39 százalékkal) előzte meg.
A Covid mint vízválasztó?
A világjárvány – mint az élet oly sok területén – az oktatási folyamatokban is meghatározó volt. Az azt megelőző években a külföldön tanuló hallgatók számának folyamatos növekedését láthattuk, de a Covid-19 megjelenése és az ezzel kapcsolatos intézkedések megtörték a folyamatot. Az intézet úgy fogalmaz, a járvány ideiglenesen lelassította az agyelszívást. És ebben az ideiglenes a kulcsfogalom. Mert amint kezdtek visszatérni a dolgok a hagyományos kerékvágásba, az érettségizők ismét bátran, növekvő számban választották a határon túli felsőoktatás lehetőségét.
Konkrétan:
2022-ben a továbbtanuló diákok 16,5 százaléka kezdte meg egyetemi tanulmányait külföldön, 2023-ban ez az arány 19 százalékra nőtt, tavaly pedig már 19,6 százalék volt. Sőt, az arányuk még a pandémiát megelőző időszakot is túlszárnyalta – 2019-ben az érettségizők 17,6 százaléka folytatta külföldön.
A legjobbak mennek el
Gyakorlatilag minden ötödik szlovákiai egyetemista külföldön tanul. Ez évente nagyjából négyezer diák kivándorlását jelenti. Érdekesség viszont, hogy bár egyre nagyobb arányban választják ezt a lehetőséget, a tényleges számuk nem változott. Az IVP szerint erre egyszerű a magyarázat, hiszen 2010 óta folyamatosan csökken az egy évfolyamba eső tanulók száma.
„Így a külföldön tanuló szlovákiai hallgatók száma évek óta nagyjából változatlan, körülbelül 31 ezer fő” – teszi hozzá az Oktatáspolitikai Intézet.
Fontos egyúttal rávilágítani, hogy az elérhető adatok szerint egyre több kiemelkedő eredményű érettségiző dönt úgy, hogy külföldön tanul tovább – főként azok, akik matematikából vagy az oktatási nyelvből értek el kiváló eredményt.
2024-ben a szlovák vagy magyar nyelvből kiemelkedően teljesítő érettségizők 39 százaléka tanult külföldön (szemben a 2016-os 35 százalékkal), matematikából pedig már 61 százalékuk (a 2016-os 46 százalékhoz képest)
– közölte az Intézet.
A PS a tehetségek elvesztésétől tart – a minisztérium dolgozik az ügyön
A Progresszív Szlovákia szerint a kormány nem hajlandó tudomást venni a problémáról, miközben a jelenség az országunk jövőjét fenyegeti. A valós veszélyt főként abban látják a párt képviselői, hogy sokan nem térnek vissza a diploma megszerzése után sem.
Ma már nemcsak statisztikákról és számokról van szó, hanem konkrétan elveszett tehetségekről, akik jobbá tehették volna Szlovákiát. A fiatalok azért mennek el, mert nem hisznek abban, hogy Szlovákiában minőségi oktatásban, megfizethető lakhatásban és értelmes jövőben lehet részük
– jelentette ki Dávid Dej parlamenti képviselő. Az oktatási bizottság tagja, Tina Gažovičová hozzátette, hogy ezek az emberek később hiányoznak a gazdaságból és a régiókból. Azt különösen riasztónak tartják, hogy a matematikából kiváló eredményt elérő diákok többsége nem szlovákiai egyetem mellett teszi le a voksát.
Az oktatási minisztérium ezzel kapcsolatban közölte, hogy a jelenlegi vezetés foglalkozik a problémakörrel, és több intézkedéssel próbálják vonzóbbá tenni a szlovákiai egyetemi képzést.
Egy új felsőoktatási törvényt készítettünk elő, amely nagyobb rugalmasságot, modern oktatási formákat és a gyakorlatra helyezett hangsúlyt hoz. Emellett több támogatási programot is indítunk, köztük az Itthon tanulok, Szlovákia megjutalmaz! elnevezésűt
– nyilatkozta Róbert Zsembera felsőoktatásért felelős államtitkár.
Magyarország dobogós
Nem túl nagy meglepetésre Csehország toronymagasan a legnépszerűbb felsőoktatási desztináció. Csaknem 22 ezer szlovákiai tanul a szomszédos országban, ami az összes külföldön tanuló egyetemistánk közel 72 százalékát teszi ki.
Ezt követi az Egyesült Királyság, ahol a hallgatók közel 7 százaléka tanul, valamint Magyarország, ahová a diákok 5,54 százaléka jár.
És bár „csak” a harmadik legnépszerűbb célország déli szomszédunk, de az öt és fél százalékot meghaladó arány így is óriási.
A legutóbbi népszámlálási adatok szerint Szlovákia lakosságának 8,48 százaléka magyar anyanyelvű. Joggal feltételezhetjük, hogy a magyarországi képzést választók döntő többsége ebből a csoportból kerül ki. Ha pedig ez így van, akkor a magyar ajkú fiatalok közül arányaiban többen választják a határon túli tanulmányokat, mint más nemzetiségek – és lehet, hogy többen tanulnak Magyarországon, mint Szlovákiában.
De a trendek változnak, és az angol egyre erősebb térnyerésével – és sikeres oktatási módszertanának köszönhetően – az ilyen nyelvű képzést nagy számban biztosító nyugati országok válnak egyre vonzóbbá általánosan.
„Csökken az érdeklődés a németországi, ausztriai és magyarországi tanulmányok iránt. Ezzel szemben nő a dániai, hollandiai és brit tanulmányok iránti érdeklődés” – állapította meg az Oktatáspolitikai Intézet.
Egyébként cseh szomszédainknál a legtöbb szlovákiai hallgató Brünnban tanul. Ezt követi Prága, Olomouc és Ostrava.
Nyelv és infrastruktúra
Az adatok elég jól mutatják, mennyire meghatározó az oktatási nyelv és a megközelíthetőség. Egy szlovák diáknak nem jelent különösebb nyelvi akadályt csehül továbbtanulni. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a fővárosból Brünn nagyjából másfélórányira található, akkor egyértelmű magyarázatot kapunk, miért ez a legnépszerűbb külföldi egyetemi város. Természetesen, az oktatás minősége és a választék sem elhanyagolható szempont – erre jó példa lehet, hogy kommunikációs nehézség ide vagy oda, szlovákiai magyar diákklubok is jelentős létszámmal működnek Brünnben (KAFEDIK) és Prágában (AED) is.
Magyarországgal pedig hasonló a helyzet. Magyar diákjaink ugyan Szlovákiában is folytathatják felsőfokú tanulmányaikat anyanyelvükön, de a képzési szakok kínálata – magától értetődő módon – összehasonlíthatlanul nagyobb. Ha pedig az infrastruktúrát nézzük:
nehéz számon kérni például egy királyhelmeci gimnazistától, hogy Magyarországon folytatja – csak a két fővárost vizsgálva: Budapest számára szinte fele olyan közel van, mint Pozsony.
De azt is mondhatnánk, hogy a magyar nagyváros földrajzi elhelyezkedése miatt gyakorlatilag a déli régió összes lakosának kézenfekvő választás – ezzel pedig nehéz is lenne felvenni a versenyt.
A gond talán csak az, hogy egy jogászi, orvosi vagy akár pedagógiai végzettséget Magyarországon szerző diák nehezebben tud majd érvényesülni a szlovákiai munkaerőpiacon – már ha egyáltalán szeretne.
Kevesen térnek vissza
Az IVP elemzése szerint azok közül az érettségizők közül, akik 2012 és 2015 között végeztek, és teljes felsőfokú tanulmányaikat Szlovákián kívül folytatták, 2022-ig körülbelül 40 százalék tért vissza az országba.
„Önmagában az, hogy valaki külföldön tanul, nem probléma, ha a tanulmányai után hazatér, és bekapcsolódik a hazai gazdasági és társadalmi életbe. Az elemzés azonban azt mutatja, hogy ez az arány alacsony – a külföldön végzetteknek csupán 37–43 százaléka tér vissza. A legjobb eredményű érettségizők körében még kevesebben, mindössze körülbelül egyharmad” – mondta Zuzana Baranovičová, az Intézet főigazgatója.
A külföldön szerzett diploma egyébként előnyt jelent itthon anyagi szempontból: a hazatérő diákok átlagosan évi 2100–2450 euróval többet keresnek, mint azok, akik szlovákiai egyetemet végeztek.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
