XIV. Leó pápa augusztus 16-án Castel Gandolfóban az Úrangyala imádság alkalmával újra felhívást intézett az izraeli–palesztin helyzet kapcsán: „Sürgetően kérem a nemzetközi közösséget, hogy mozdítsa elő a kétállami megoldás megvalósulását az igazságos és tartós béke érdekében.” Az alábbiakban Salvatore Cernuzio, a vatikáni média újságírója jegyzetét olvashatják.
A kétállami megoldás marad továbbra is az egyetlen lehetséges út az Izrael és Palesztina közötti békéhez. A pápák változtak, akárcsak a közel-keleti helyzet, ahol az erőszak és a megosztottság drámaian fokozódott 2023. október 7. óta. Mégis,
Legutóbb XIV. Leó pápa volt, aki határozottan újra megerősítette ezt a történelmi álláspontot, amely évtizedeken át megmaradt az izraeli kormány határozott elutasítása ellenére.
„Sürgetően kérem a nemzetközi közösséget, hogy mozdítsa elő a kétállami megoldás megvalósulását az igazságos és tartós béke érdekében” – mondta Leó pápa Castel Gandolfóban augusztus 16-án, vasárnap az Úrangyala imádság végén, miután elítélte a ciszjordániai palesztinokat ért visszaéléseket és erőszakot. A Szentatya új lendületet kért, hogy az elképzelés végre valósággá válhasson, amelyet először 1947-ben vázoltak fel hivatalosan az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése által elfogadott tervben, miszerint kötelezően két államra kell felosztani Palesztinát.
Szilárdan megalapozott diplomáciai álláspont
A jeruzsálemi szent helyek nemzetköziesítésére irányuló 1947-es felhívásból kiindulva a kétállami megoldás az 1980-as évektől a Szentszék izraeli–palesztin konfliktussal kapcsolatos diplomáciai álláspontjának egyik sarokköve.
és amelyet az egymást követő pápák következetesen megerősítenek.
XII. Piusz felhívása a szent helyek védelmére
Az első kijelentések 1948-ra nyúlnak vissza, amikor XII. Piusz az In multiplicibus curis kezdetű enciklikában olyan rendet szorgalmazott, „amely garantálja a lét biztonságát, és egyúttal a lelki és anyagi jólétet elősegítő erkölcsi és fizikai életfeltételeket” a konfliktusban részes mindkét fél számára. Az ezt követő, 1949-es Redemptoris nostri cruciatus kezdetű enciklikában – aggódva amiatt, hogy a Megváltó életéhez kapcsolódó szent helyek háborús pusztítást szenvedhetnek el – XII. Piusz pápa arra buzdította a híveket, hogy „minden jogos eszközt” ragadjanak meg annak érdekében, hogy meggyőzzék a világ vezetőit arról, hogy Jeruzsálemnek és környékének „jogi státuszt” adjanak, amelynek stabilitását a békeszerető nemzetek egyesült erőfeszítései megfelelően garantálhatják.
VI. Pál és a palesztinok legitim jogai
VI. Pál, az első (modern kori) pápa, aki a Szentföldre utazott 1964-ben, nyíltan beszélt a palesztin nép legitim jogairól az 1967-es hatnapos háború előestéjén, az ügyet humanitárius vészhelyzetből alapvető politikai kérdéssé alakítva át. U Thanthoz, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkárához intézett szívből jövő üzenetében VI. Pál pápa az egész keresztény világ nevében arra szólított fel, hogy „minden erőfeszítést” tegyenek meg annak érdekében, hogy Jeruzsálemet „különlegesen szent jellege miatt” „nyílt és sérthetetlen várossá” nyilváníthassák, mentesítve a katonai műveletektől, és megkímélve a háború következményeitől.
II. János Pál határozott fellépése
A döntő lendületet azonban II. János Pál adta, az első pápa, aki erőteljesen kiállt a palesztinok független hazához való joga mellett, ugyanakkor megerősítette az izraeli lakosság jogát ahhoz, hogy biztonságban élhessen. Ezt a kettős felhívást az 1984-es Redemptionis anno kezdetű apostoli levél rögzítette. „Az Izrael Államban élő zsidó nép számára, amely ezen a földön őrzi történelmének és hitének értékes tanúságtételeit, kérnünk kell a vágyott biztonságot és a jogos nyugalmat, amely minden nemzet kiváltsága, és minden társadalom életének és fejlődésének feltétele” – hangsúlyozta a lengyel pápa. „A palesztin népnek, amely történelmi gyökereit ezen a földön találta meg, és évtizedek óta szétszórva él, természetes joga van az igazság szerint ahhoz, hogy újra hazát találjon, és békében és nyugalomban élhessen a terület többi népével együtt.” A pápa 2000-ben, a szentföldi zarándoklatán ugyanezt az üzenetet ismételte meg, ami nem az első alkalom volt, de jelentősége miatt „történelminek” nyilvánították.
XVI. Benedek támogatása
Kilenc évvel később egy másik pápa lépett Jézus szent, mégis sebzett földjére. 2009 májusában XVI. Benedek a Közel-Keletre utazott. Elődje nyomdokaiban járva hangsúlyozta, hogy
„A Szentszék támogatja népetek jogát egy szuverén palesztin hazához őseitek földjén, biztonságban és békében szomszédaival, nemzetközileg elismert határokon belül” – mondta XVI. Benedek pápa. Arra buzdította a palesztinokat, hogy „tartsák életben a remény lángját, a reményét, hogy lehet módot találni mind az izraeliek, mind a palesztinok jogos béke- és stabilitási törekvéseinek kielégítésére”.
Ferenc pápa szavai és gesztusai
Ferenc pápa idején ez az elkötelezettség nemzetközibb és hivatalosabb jelleget öltött. Diplomáciai kezdeményezések – beleértve azt is, hogy
valamint lelkipásztori gesztusok is megerősítették, mint például a 2014-es ima a békéért kezdeményezés a Vatikáni Kertekben Simón Peresz izraeli elnökkel és Mahmúd Abbász palesztin elnökkel. Ez a találkozó Ferenc pápa május végi szentföldi útjának egyik gyümölcse volt, amely során Jorge Mario Bergoglio egyértelműen kijelentette: „Eljött az ideje, hogy mindenki megtalálja a bátorságot ahhoz, hogy nagylelkű és kreatív legyen a közjó szolgálatában, a bátorságot ahhoz, hogy olyan békét teremtsen, amely azon alapul, hogy mindenki elismeri a két állam jogát a létezéshez, és hogy békében és biztonságban éljenek az emberek a nemzetközileg elismert határokon belül.”
Az ezt követő években Ferenc pápa arra törekedett, hogy nagyobb diplomáciai és szimbolikus lendületet adjon e megoldás végrehajtásának. Szavait és gesztusait következetesen támogatták a Szentszék nemzetközi szervezetekhez delegált állandó képviseleteinek nyilatkozatai, valamint Pietro Parolin bíboros államtitkár, aki újra és újra hangsúlyozta, hogy a „két nép, két állam” megoldás a legsürgetőbb politikai út, amelyet követni kell e kérdésben.
XIV. Leó pápa felhívásai
Ez az örökség most XIV. Leó pápa kezében van, aki kezdettől fogva visszahelyezte a kétállami keretet a globális vita középpontjába. Különösen emlékezetes volt a Törökországban és Libanonban tett apostoli útja során az Isztambulból Bejrútba tartó repülőgép fedélzetén tett megjegyzése: „A Szentszék már több éve nyíltan támogatja a kétállami megoldást. Mindannyian tudjuk, hogy Izrael jelenleg még nem fogadja el ezt, de úgy látjuk, hogy ez az egyetlen lehetőség, amely – mondhatni – megoldást kínálhatna arra a konfliktusra, amelyben folyamatosan élnek.” Ezt az álláspontot erősítette meg a Szentszékhez akkreditált diplomáciai testülethez intézett 2026. január 9-i beszédében is: „Különösen a kétállami megoldás marad az intézményes perspektíva mindkét nép jogos törekvéseinek kielégítésére.”
A háború továbbra is pusztítja a népeket, miközben a béke felé vezető út egyre homályosabbnak tűnik. A pápák és a Szentszék számára azonban a politikai patthelyzet és a humanitárius tragédia nem érvényteleníti a megoldást; éppen ellenkezőleg, annak sürgősségét bizonyítja. Ezt a sürgősséget hangsúlyozta XIV. Leó pápa, amikor felszólította a nemzetközi közösséget, hogy vállalja a felelősséget.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Fábián Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
