A címvédő Arsenalt üldözi egész Anglia – Premier League-előzetes Lencsés Zoltán2026. 08. 18., k – 12:32
Augusztus 21-én az Arsenal–Coventry mérkőzéssel kezdetét veszi a Premier League 2026–2027-es idénye. A címvédő Arsenalra vadászik majd mindenki, miközben a Manchester City, a Liverpool, a Chelsea és az újjáépülő Manchester United is abban bízik, hogy felboríthatja az előző év erősorrendjét.
Az Arsenal 2026 nyarán egészen más helyzetből indul, mint az elmúlt években: most már őt kell üldözni. Mikel Arteta csapata 85 ponttal, hétpontos előnnyel nyerte meg a Premier League-et, 22 év után megszerezve a klub első bajnoki címét. Ami ennél is figyelemreméltóbb, az az, hogy nem egyetlen kiugró szezon hozta el a sikert: az Arsenal alig 27 gólt kapott 38 forduló alatt, David Raya 19 kapott gól nélküli meccset hozott le és Aranykesztyűvel zárt, miközben Arteta csapata fizikailag, pontrúgásokban és labda nélküli játékban egyaránt kiemelkedett.
A bajnoki cím alapja mindenekelőtt a kontroll volt. Az Arsenal ellen 37 forduló alatt mindössze 87 kaput eltaláló lövés született, várható kapott gól értéke 27,32 volt, és minden sorozatot figyelembe véve 32 mérkőzést hozott le kapott gól nélkül. Gabriel és Saliba előtt Rice, Zubimendi és társaik úgy szűkítették le a területet, hogy az ellenfelek sokszor el sem jutottak Raya kapujáig.
Ehhez társult a liga legjobb pontrúgásjátéka: 24 Arsenal-gól született rögzített helyzet után, közülük 18 szögletből – utóbbi Premier League-rekord.
Arteta ugyanakkor már az előző idényben elkezdett eltávolodni a merev 4–3–3-tól. Tizenhárom bajnokin 4–2–3–1-et választott, Martin Zubimendi érkezése pedig lehetővé tette, hogy Declan Rice hol nyolcasként rohamozzon, hol Zubimendi mellett alkosson dupla hatost, hol pedig maga legyen a legmélyebb középpályás. Ez azért fontos, mert a nyáron érkező Bruno Guimarães még tovább bővíti a variációs lehetőségeket. A brazil a Newcastle-től igazolt Londonba, előző idényében kilenc gólig és öt asszisztig jutott, miközben több szerelést és megnyert párharcot produkált 90 percenként, mint az Arsenal bármely középső középpályása.
Ez egyben érdekes kérdést is felvet: ki marad ki? Zubimendi a bajnokcsapat egyik taktikai alappillére volt, Rice gyakorlatilag nélkülözhetetlen, Guimarães pedig nem azért érkezett, hogy epizódszereplő legyen. Martin Ödegaard és Eberechi Eze egyaránt tízes pozícióban használható, összességében Arteta az ellenféltől függően teljesen más középpályákat rakhat össze. A Zubimendi–Rice–Guimarães hármas elképesztően erős kontrollt és párharcjátékot adhat, míg mélyen védekező ellenféllel szemben Rice vagy Bruno mellé Ödegaard/Eze kerülhet. Az Arsenal talán éppen abban lépett szintet, hogy már nincs egyetlen „legjobb” középpályája.
Kapcsolódó cikkünk
A tisztes helytállás sikerült, sőt annál is több. A DAC labdarúgócsapata hazai pályán 3:3-as döntetlen játszott a Twentével a Konferencialiga-selejtező 3. fordulójának visszavágóján. A sárga-kékek búcsúznak az európai porondtól.
Tisztes helytállást! – ennyit kértek a dunaszerdahelyi szurkolók csapatuktól, hiszen komolyabb elvárásokat felesleges lett volna támasztani. Az első mérkőzésen a Twente hat gólt szórt a DAC-nak és teljesen más szinten futballozott. A sárga-kékekre elsősorban a lélektelen játék miatt zúdult össztűz, így volt mit jóvátenniük a formalitásnak ígérkező visszavágón.
Ehhez persze szükségük lett volna egy szép szurkolói kulisszára, de a lelátók a Xisco Munoz-éra gyászos utolsó heteit idézték. Nem úgy a vendégszektor, ahol ötszáz Twente-szurkoló csinálta a hangulatot. A hollandok többsége már egy nappal korábban Dunaszerdahelyre érkezett, este pedig a helyi kocsmákban múlatta az időt.
Ígéretéhez híven Robert Klauss több helyen változtatott a DAC kezdőcsapatán, a kapuban Filipe kapta meg a bizalmat, a védelem jobb oldalán Trontelj, a középpályán pedig a héten szerződéshosszabbítást kiérdemlő saját nevelés, Jenčuš. A „Harcoljatok, harcoljatok” rigmust ezúttal sem értette senki a kezdőcsapatból: a kegyvesztett Tuboly Máté az újságírók között foglalt helyet a lelátón, Csóka Bálint pedig a cserepadon várta a lehetőséget.
Az első meccshez hasonlóan Dunaszerdahelyen is a Twente kezdett sokkal aktívabban és az első pillanattól kezdve a játék minden elemében jobbnak tűnt. A DAC ezúttal még gyorsabban kapitulált: előbb Weidmann Messiként szlalomozott a hazaiak között, az általa kiharcolt szögletből pedig Bruns bólintott a hálóba – a Twente középhátvédjéről tökéletesen megfeledkezett mindenki.
Nyomasztó fölényben futballoztak tovább a vendégek, de a 30. perchez közeledve már párszor a DAC is eldugta a labdát és Kabics meg is tornáztatta Drommelt, majd Ramadan lőtt keresztbe a kapu előtt.
A második félidőt bátran kezdte a DAC, de hét perc után elég volt egy kis szabad terület a frissen beállt Pjacának, hogy villanjon – 0:2. Hazai részről azonban gyorsan összejött a megérdemelt szépítés, Abdoulaye Gueye érkezett tökéletesen Trontelj passzára. Ez volt a DAC történelmi első gólja egy európai sorozat harmadik selejtezőkörében. Ráadásul két akcióval később Kabicsnak már egyenlítési lehetősége volt, és nem volt megállás, folytatódott a hazaiak erősebb fázisa, és egy szabadrúgás utáni fejessel Nemanic kiegyenlített.
Kezdett egyre jobb hangulat lenni a MOL Arénában, ahol egyébként a Twente sportigazgatója, a világhírű Erik Ten Hag is tiszteletét tette. A hazai csapat a második félidőben jól reagált a hátrányra, és bár ehhez kellett az is, hogy a hollandok alaposan visszavegyenek a tempóból, de a sárga-kékek több alkalommal is kiérdemelték a tapsot a szurkolóktól.
Néhány kemény lövéssel Filipe is le lett teszteve, de a DAC kihasználta, hogy a Twente középpályája és védekezése is nagyon szellős lett, így lendületes támadásokat tudott vezetni. A csereként beállt Gaguának ziccere volt a 86. percben, két perccel később pedig a szintén csereként beállt Prince Owusu futott el a bal szélen, majd a kapust is elfektetve kapuba lőtt – 3:2, a DAC véghez vitte a tökéletes fordítást.
Az öröm egészen a lefújás előtti utolsó percig tartott: ekkor ugyanis a DAC kapusa, Filipe nem tudott megfogni egy könnyű labdát, a kipattanót pedig Pjaca belőtte – 3:3.
Gólszerzők: Gueye (56.), Nemanic (66.), Owusu (88.), ill. Bruns (7.), Pjaca (52., 90+3.)
Játékvezető: Badstubner (német), 3225 néző
Sárga lap: Gagua (DAC)
DAC: Filipe–Trontelj, Blažek, Nemanic, Juklerod–Kabics (89. Sylla), Jenčus (63. Gagua), Bationo (79. Diounge), Ramadan (63. Prince)–Ouro–Gueye (79. Trusa)
TWENTE: Drommel–Van Rooij (63. Peixoto), Bruns (46. Kurowski), Pröpper, Nijstad–Zerrouki (46. Kjolo), Hlynsson, Weidmann (67. van den Belt)–Rots (46. Pjaca), Vennegoor of Hesselink, Taha
DAC–Twente 3:3 (0:1)
A legfontosabb előrelépés azonban elöl történhet. A Premier League saját szezonértékelése is azt emelte ki, hogy Arteta következő feladata egy világklasszis támadósor kialakítása. Bukayo Saka és Viktor Gyökeres mellé most Hrisztosz Colisz érkezett. A görög szélső két szezon alatt 108 mérkőzésen 43 gólt és 45 gólpasszt ért el a Club Brugge-ben, és egymás után kétszer választották a belga bajnokság legjobb játékosának. Elsősorban balról veszélyes, mindkét lábbal jól fejez be, de több támadópozícióban használható. Már a felkészülés során gyorsan beilleszkedett.
A védelem közben változatlanul elit szintet képvisel Saliba és Gabriel körül Timber, Calafiori, Ben White, Lewis-Skelly, Mosquera és a végleg megvásárolt Piero Hincapié áll rendelkezésre. Az ecuadori már a bajnoki szezonban 39 mérkőzésen szerepelt, vagyis itt nem új játékost kell beépíteni, hanem egy bevált opció vált végleg az Arsenal tulajdonává.
A várható legerősebb Arsenal: Raya – Timber, Saliba, Gabriel, Calafiori – Zubimendi – Bruno Guimarães, Rice – Saka, Gyökeres, Tzolis
Ez inkább a legerősebb kontrollcsapat, mint kőbe vésett kezdő: Ödegaard vagy Eze beemelésével Arteta lényegesen kreatívabb verziót is választhat. Éppen ez teszi különösen veszélyessé a bajnokot. Tavaly még elsősorban az Arsenal védekezését, pontrúgásait és fizikai erejét kellett megoldani, idén már Colisz, Saka és Gyökeres támadósorát kell feltartóztatni, valamint Rice, Bruno, Zubimendi, Ödegaard és Eze közül összeállítható középpályák ellen is megoldást kell találni.
Az Arsenal tehát nem egyszerűen megpróbálja megvédeni a címét, hanem láthatóan arra készül, hogy nagyobb taktikai repertoárral lépjen előre. Arteta szavai szerint az előző év sikere mostantól nem cél, hanem mérce.
Újra szól a „heavy metal” az Anfielden
A Liverpool 2026–2027-es idényének egyik legérdekesebb kérdése nem az, hogy elég erős-e a keret, hanem hogy Andoni Iraola milyen gyorsan tudja azt a saját képére formálni. Szinte minden poszton két-három használható játékosa van az angol klubnak, ugyanakkor Mohamed Szalah és Andy Robertson távozásával, Arne Slot leváltásával, valamint több kulcsjátékos sérülésével ez sokkal inkább újjáépítés, mint egyszerű finomhangolás.
Ha egyetlen kifejezéssel kellene jellemezni az új Liverpoolt, az alighanem a tempó lenne. Iraola Bournemouth-ja 2023 és 2026 között a Premier League legdirektebben támadó együttese volt: átlagosan 1,95 métert haladt előre másodpercenként labdabirtoklás közben, támadásonként alig három passzt használt, és a ligában a legtöbb lövést produkálta az ellenfél térfelén megszerzett labdák után.
A filozófia egyszerű: magas presszinggel szétszakítani az ellenfél szerkezetét, majd a labdaszerzés pillanatában a lehető leggyorsabban megtalálni a csatárt vagy a kapu felé forduló támadó középpályást.
Ebben a stílusban Szoboszlai Dominik intenzitása és presszingmunkája különösen értékes lehet: egy Iraola-csapatban nem feltétlenül klasszikus tízesként kell elképzelni, hanem olyan támadó középpályásként, aki akár a jobb oldali félterületből indulva támadja az ellenfél labdakihozatalát, majd labdaszerzés után azonnal megérkezik a kapu elé. A másik kulcsfigura Florian Wirtz. A német első angliai éve nem volt problémamentes, bár januárban már öt gólt és két gólpasszt jegyzett kilenc mérkőzésen. Iraola rendszerében sokkal egyértelműbb szerepet kaphat: ő lehet a szabadon mozgó tízes, akinek Isak körül kell megtalálnia a területeket.
És itt következik a Liverpool legnagyobb potenciális fegyvere: Alexander Isak. A svéd a Newcastle-ben 86 Premier League-meccsen 54 gólig jutott, 2024–25-ben pedig 23 találattal Szalah mögött végzett a góllövőlistán. Első liverpooli idényét súlyos boka- és szárkapocscsont-sérülés törte ketté, ezért 2026–2027 bizonyos szempontból az ő valódi bemutatkozó szezonja lehet. Iraola gyors átmeneteiben ideális középcsatár: képes mélységbe indulni, visszalépni összekötőnek, és egy az egyben is veszélyes. Ráadásul Hugo Ekitiké Achilles-ín-szakadása miatt még hónapokig nem bevethető, így az idény elején különösen nagy teher kerül Isakra – ami egyben lehetőség is.
A széleken ugyanakkor már több a kérdőjel. Balról Cody Gakpo logikus kezdő, mögötte pedig Rio Ngumoha lehet az egyik legizgalmasabb fiatal. A jobb oldalon Szalah távozása után nincs első számú kezdő. Federico Chiesa a természetes megoldás, de könnyen elképzelhető egy aszimmetrikus rendszer is, amelyben Szoboszlai névleg jobbról indul, valójában befelé mozog, a szélességet pedig Jeremie Frimpong biztosítja.
Hátul ugyanez az agresszivitás egyszerre lehet előny és veszély. Kerkez Milos és Frimpong kifejezetten alkalmas arra, hogy nagyon magasan helyezkedjen, miközben Virgil van Dijk mögöttük irányítja a védelmet. Ibrahima Konaté távozása után azonban kellett még egy tapasztalt középhátvéd, ezért érkezett Ronald Araújo a Barcelonától kölcsönbe. Jérémy Jacquet hosszabb távon Van Dijk természetes párja lehet, de a nyáron sérülésből jött vissza, még nem teljes értékű. Iraola számára ez különösen fontos terület: magas védelmi vonala mögött óriási területek nyílhatnak. A Monaco elleni 3–2-es felkészülési vereség éppen ezt mutatta meg, amikor Liverpool kétgólos előnyből kapott ki, és Iraola maga is elismerte, hogy sok munka vár még a csapatra.
A középpálya viszont akár a Liverpool legerősebb része lehet. Alexis Mac Allister és Ryan Gravenberch kontrollt, labdabiztonságot és presz-szingállóságot adhat, előttük pedig Wirtz és Szoboszlai futballozhat. Ez sokkal direktebb focinak ígérkezik, mint amit Slot alatt láthattunk. Az új Liverpool valószínűleg több párharcot vállal, többször kockáztat labdával és labda nélkül, és gyorsabban próbálja befejezni az akciókat. Az eredmény időnként kaotikus lehet – de éppen ez az a kontrollált káosz volt az, amely Iraola Bournemouth-ját kellemetlen ellenféllé tette.
A várható legerősebb Liverpool: Alisson – Frimpong, Ronald Araújo, Van Dijk, Kerkez – Gravenberch, Mac Allister – Szoboszlai, Wirtz, Gakpo – Isak
Kapcsolódó cikkünk
Szoboszlai Dominik meghosszabbította szerződését az angol labdarúgó-bajnokságban legutóbb ötödik helyezett Liverpool FC-vel.
A klub pénteken délután közölte, hogy a 25 éves középpályás hosszú távú megállapodást írt alá, de azt nem árulta el, hogy új szerződése pontosan meddig szól.
A magyar válogatott csapatkapitánya három éve igazolt a Liverpoolhoz, amellyel tavaly megnyerte a Premier League-et, az elmúlt három évben pedig az egyik legmeghatározóbb játékos és a szurkolók nagy kedvence lett a csapatnál. A későbbi bajnok Arsenalnak szabadrúgásból lőtt gólját az előző idény legszebbjének választották a klub drukkerei, sőt Szoboszlai lett a 2025/26-os szezon legjobb futballistája a klub szavazásán.
Szoboszlai eddig 147 mérkőzésen 28 gólt szerzett a Liverpoolban.
Papíron ez ismét bajnoki címért harcolni képes tizenegy. A kérdés inkább a mélység, a sérülések és az átállás sebessége. Conor Bradley, Ekitiké és Giovanni Leoni hosszabb ideje sérült, Jacquet felkészülése sem volt zavartalan, ezért Iraolának az első hetekben valószínűleg kompromisszumokat kell kötnie.
A Liverpool plafonja rendkívül magas. Ha Isak egészséges marad, Wirtz második angliai évében szintet lép, Szoboszlai pedig Iraola presszingjének egyik vezére lesz, akkor az Anfielden ismét olyan futball jelenhet meg, amely sokkal inkább emlékeztet Klopp legjobb Liverpooljára, mint Slot utolsó szezonjára: agresszív labdaszerzések, vertikális támadások, magasra tolt szélsőhátvédek és folyamatos rohamok. A cél most az, hogy a Liverpool az ötödik hely után újra valódi bajnokesélyessé váljon. Ehhez Iraola kerete megvan; a kérdés az, hogy a gépezet milyen gyorsan kezd el teljes fordulatszámon működni.
Guardiola után is Guardiola – de Maresca City-je agresszívebb lehet
A Manchester City történetében új fejezet kezdődik. Pep Guardiola tíz év után távozott, helyét pedig az az Enzo Maresca vette át, aki talán minden szóba jöhető edző közül a leginkább alkalmas arra, hogy a Guardiola-korszak tovább éljen. A korábbi City-akadémiaedző és Guardiola-asszisztens hároméves szerződést kötött, és egy olyan együttest örökölt, amely 2025–26-ban 78 ponttal második lett az Arsenal mögött, közben viszont megnyerte az FA-kupát és a Ligakupát is. Vagyis a City nem omlott össze – csak két egymást követő évben elveszítette azt a bajnoki címet, amelyet korábban szinte saját tulajdonának tekintett.
Maresca kinevezése ezért folytatás és változás egyszerre. Az alapelvek ismerősek: hátulról felépített támadások, pozíciós játék, létszámfölény kialakítása a középpályán és rendkívül türelmes labdajáratás. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Maresca futballja feltétlenül lassú. A Chelsea-je a gyors támadásokból elért lövésekben második volt a Premier League-ben, vagyis Maresca kontrollálni akarja a labdát, de ha megnyílik az út, sokkal gyorsabban támad kapura, mint Guardiola klasszikus Cityje tette.
A legfontosabb különbség valószínűleg labda nélkül jelentkezik majd. Guardiola sokszor zónákban tartotta játékosait, Maresca viszont jóval emberorientáltabb, agresszívebb presszinget alkalmazott. A játékosok gyakran messzire követik közvetlen ellenfelüket, ami labdaszerzésnél nagy lehetőségeket, a presszing áttörésekor viszont komoly veszélyeket teremt. Elliot Anderson megszerzése pontosan ebbe az irányba mutat. A Nottingham Foresttől érkező középpályás 411 kilométert futott az előző bajnokságban, 104 szerelése pedig a negyedik legtöbb volt a ligában. Technikai képzettsége mellett olyan energiát adhat, amely Maresca emberfogásos védekezéséhez nélkülözhetetlen.
Felállásként papíron 4–2–3–1-et láthatunk majd, amely labdával gyakran 3–2–4–1-re vagy 3–4–3-ra alakul. Ebben különösen izgalmas lehet a szélsőhátvédek szerepe. Maresca Chelsea-jében Marc Cucurella hol hatosként lépett középre, hol nyolcasként érkezett a tizenhatoshoz, hol hagyományos balhátvédként maradt a vonal mellett. Rayan Aït-Nouri hasonló szabadságot kaphat Manchesterben. A szélsők ezzel szemben gyakran nagyon szélesen maradnak, hogy széthúzzák az ellenfelet. Jérémy Doku és Antoine Semenyo erre ideális, középen pedig Rayan Cherki kaphatja azt az alkotói szerepet, amelyet Maresca Chelsea-jében Cole Palmer töltött be.
De van egy lényeges különbség a Chelsea-hez képest: Erling Haaland. A norvég 27 góllal ismét Premier League-gólkirály lett, minden sorozatot figyelembe véve pedig 52 mérkőzésen 38-szor talált be. Marescának Leicesterben és Londonban sem volt hozzá hasonló befejezőcsatára, Haaland mögött ráadásul Foden, Cherki, Doku, Semenyo, Savinho, Savinho és Marmus közül válogathat az edző.
A kérdés ezért nem elsősorban a támadópotenciál. Maresca emberorientált presszingje mögött nagyobb területek maradhatnak, mint Guardiola rendszerében, miközben a középpályának Rodri hiányában újra meg kell találnia az egyensúlyt. A keret hátul is rendkívüli: Donnarumma előtt olyan minőség van, amely kevés európai klubnál.
A várható legerősebb Manchester City: Donnarumma – Rico Lewis, Rúben Dias, Marc Guéhi, Aït-Nouri – Kovacic, Elliot Anderson – Semenyo, Cherki, Doku – Haaland
Foden, Reijnders vagy Gvardiol természetesen bármikor bekerülhet ebbe a tizenegybe. Éppen ez a City egyik legnagyobb előnye: Maresca nem egy öregedő Guardiola-csapatot kapott, hanem egy már részben megújított keretet. Guardiola után nem lesz forradalom Manchesterben. Inkább ugyanannak a futballnyelvnek egy fiatalabb, valamivel agresszívebb és direktebb dialektusa következhet – azzal a kimondott céllal, hogy a bajnoki cím két év után visszatérjen az Etihadba.
Érdekes
Aston Villa – Unai Emery csapata tavaly negyedik lett, és megnyerte az Európa-ligát, de Morgan Rogers, Youri Tielemans és Lucas Digne távozásával komoly minőséget veszített. Joao Gomes és Johan Manzambi érdekes erősítés, de a tavalyi szint megismétlése talán még Emeryvel is bravúr lenne.
Bournemouth – Története legjobb PL-idénye, a hatodik hely és az első európai szereplés után Iraola Liverpoolba ment, helyére Marco Rose érkezett. Rose vertikális, agresszív futballja logikus folytatása az Iraola-korszaknak, de az Európa-liga plusz terhelése miatt könnyen visszaeshetnek néhány helyet.
Brentford – Keith Andrews első teljes idényében a Brentford meglepően erős, kilencedik lett, Igor Thiago pedig 22 bajnoki gólt szerzett. A klub megtartotta a keret magját, Mamadou Sangaréval pedig tovább erősítette a presszinget és a középpályás labdaszerzést: a stabil középmezőny ismét reális.
Brighton – Fabian Hürzeler két egymást követő nyolcadik hely után már európai futballt is kap a nyakába. Luka Vuskovic érkezése erősíti a labdakihozatalt, de Danny Welbeck távozásával nagyobb gólszerzési felelősség hárul Rutterre, Mitomára és Mintehre.
Chelsea – Talán a szezon egyik legérdekesebb csapata: a tavalyi 10. hely után Xabi Alonso kapta meg a rendkívül drága, de kaotikus keretet. Alonso első számú feladata az Enzo Fernández–Caicedo–Palmer köré épülő csapat strukturálása és a hatalmas keret racionalizálása; puszta játékosminőség alapján a BL-helyekért kellene harcolniuk.
Crystal Palace – Az új edző, Pierre Sageaki 4–3–3/4–2–3–1-es, vertikálisabb futballt hozhat a csapathoz. A Palace tavaly csak 15. lett ugyan, de európai kupagyőztesként újra kettős terhelést kap, így Sage legnagyobb feladata a bajnoki stabilitás visszaszerzése lesz.
Everton – David Moyes alatt továbbra is elsősorban szervezettségre és fizikális futballra lehet számítani, de a Hackney–Nørgaard kettőssel sokkal erősebb lehet a középpálya. A Brennan Johnson–Dwight McNeil csere pedig arra utal, hogy Moyes több sebességet szeretne a támadásokba.
Fulham – Marco Silva távozása után Álvaro Arbeloa érkezett a Real Madridtól, és támadóbb, agresszívebb futballt ígér. A 11. hely után jelentős átalakulás zajlik, Shea Charles megszerzése fontos középpályás erősítés, de Arbeloának PL-edzőként gyakorlatilag mindent menet közben kell majd megtanulnia.
Leeds United – A feljutás után elért 14. hely és 47 pont azt mutatta, hogy Daniel Farke csapata már nem egy liftező klub. Az idei cél a kiesési harctól való további eltávolodás és a stabil középmezőny – ehhez keretmélységben erősítettek.
Manchester United – Michael Carrick 17 bajnokijából 12-t megnyert és csak kettőt veszített, így a United végül harmadik lett és visszatért a BL-be. Youri Tielemans és Andrey Santos érkezésével a középpálya is erősödött, de bajnoki címről még korai beszélni, ugyanakkor a top négyből való kimaradás már csalódás lenne.
Newcastle United – A liga egyik legnagyobb újraépítése zajlik: a 12. hely után Eddie Howe távozott, Matthias Jaissle érkezett, miközben Isak, Bruno Guimaraes, Sandro Tonali és Anthony Gordon is elhagyta a klubot. Jaissle agresszív presszingre és gyors átmenetekre épít, de a sok változás miatt ez könnyen átmeneti szezon lehet.
Nottingham Forest – A 16. hely és egy kaotikus idény után Oliver Glasnertől várják a stabilizációt. A Palace-nál bevált 3–4–3-as, intenzív átmeneti futballja jól illeszkedhet a Foresthez, ezért a keret minősége alapján jóval nyugodtabb idény jöhet.
Sunderland – A tavalyi idény egyik szenzációja: újoncként hetedik lett és bejutott az Európa-ligába. Régis Le Bris fiatal, energikus csapatának most az lesz a vizsgája, hogy a csütörtök–vasárnap ritmust is elbírja-e; a hetedik hely megismétlése sokkal nehezebb lesz, mint amilyen elérni volt.
Tottenham – A 17. hely után gyakorlatilag újjáépítik a csapatot Roberto De Zerbi köré: Sandro Tonali, Mateus Fernandes, Jan Paul van Hecke és Andy Robertson is érkezett. Európai kupa nélkül, és ilyen beruházás után a Spursnek már nem a bennmaradásról, hanem minimum az első hatba kerülésről kell beszélnie.
Coventry City – Frank Lampard vezetésével 95 ponttal lett Championship-bajnok a klub, amely 25 év után tér vissza az élvonalba. A három újonc közül talán náluk a legerősebb a folytonosság és a kialakult játékmodell, így reális esélyük van a bennmaradásra.
Ipswich Town – Egy év Championship után rögtön visszajutott, de Kieran McKenna helyett már Gary O’Neil vezeti a csapatot. Issa Diop, Florentino Luís, Daizen Maeda és Abdul Fatawu erősíti a keretet, viszont továbbra is kérdés, ki szállít majd Premier League-szinten is elegendő gólt.
Hull City – A legnagyobb outsider: csak hatodik lett a Championshipben, majd a playoffból jutott fel, miközben a másodosztályban 66 gólt kapott. Szergej Jakirovic csapatában Oli McBurnie a fő gólveszély, de mind támadó-, mind védőoldalon sürgősen PL-szintű erősítésre van szükség; jelenleg ők tűnnek a legbiztosabb kiesőnek.
Mire számíthatunk a többiektől?
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
