Különleges ünnepre gyűltek össze augusztus 16-án, vasárnap a gútai Nagyboldogasszony-plébániatemplomban a jelenlévők: az idei búcsúi szentmise keretében az elmúlt időszakban gondosan felújított templomot ünnepélyes keretek között áldották meg.
Az ünnepi szentmisét Mons. Kiss Róbert kanonok, komáromi esperesplébános, a Nagyszombati Főegyházmegye általános helynöke és az egyházközség egykori plébánosa mutatta be, Nagy Péter János gútai plébános koncelebrálásával. A lélekemelő alkalom a helyiek számára nemcsak a templom megújulásának örömét, hanem a közösség összetartozásának és hitének ünnepét is jelentette.
***
A szentmise ünnepélyes bevonulással vette kezdetét. Az ünnepi szertartás kezdetében Mons. Kiss Róbert helynök atya megáldotta a vizet. Ezt követően az ünnepi szertartás egyik legfelemelőbb pillanataként sor került a kívül-belül megújult Nagyboldogasszony-plébániatemplom ünnepélyes megáldására.
Az imádságban a templomot és annak minden szegletét Róbert atya Isten oltalmába ajánlotta, áldást kérve mindazokra, akik a megújulásért munkájukkal, támogatásukkal vagy áldozatvállalásukkal hozzájárultak ahhoz, hogy Isten hajléka ismét méltó szépségében ragyoghasson, valamint mindazokra is, akik e falak között keresnek majd menedéket, vigasztalást és lelki békét.
Az elhangzó imádságok a templom valódi küldetésére is rámutattak: ez a megszépült hajlék nem csupán egy megújult épület, hanem a hit, az imádság és a közösségi összetartozás szent tere, ahol a hívek családként gyűlhetnek össze, hogy Isten dicsőségét hirdessék és Krisztus áldozatában részesüljenek.
Az ünnepi szentmise homíliájában Mons. Kiss Róbert helynök atya a felújított templom külső megújulásán túl az ember belső megújulásának szükségességét állította középpontba.
A Nagyszombati Főegyházmegye általános helynöke rámutatott:
a templom jóval több, mint egy szép épület a város közepén, hiszen annak jele, hogy Isten közöttünk akar lakni, miközben az ember is arra törekszik, hogy hozzá tartozzon.
Mint fogalmazott, őseink is azért igyekeztek a legszebbet adni Istennek, mert tudták, hogy mindaz, amijük van, végső soron tőle származik.
A Nagyboldogasszony ünnepéhez kapcsolódva Kiss Róbert a templom égi patrónáját, a Boldogságos Szűz Máriát is példaként állította a hívek elé.
Kiemelte, hogy
Mária maga is élő templommá lett, befogadta és hordozta Krisztust, egész életét neki adta, és földi útján minden nehézség, félelem és bizonytalanság ellenére mindig Isten felé haladt.
Hangsúlyozta: az ember életének is az a legfontosabb kérdése, hogy jó irányba tart-e.
A helynök atya ezt követően a templom egyes megújult részein keresztül világította meg a lelki megújulás lehetőségét. A megújult padló kapcsán arra mutatott rá, hogy miközben az ember belép Isten házába, saját életének útjára is rá kell tekintenie. A megtisztított és újrafestett falak az évek során az ember lelkén is lerakódó sebekre, sérelmekre és bűnökre emlékeztethetnek.
„A Jóisten azonban nem azért hív magához bennünket, hogy szemünkre vesse mindezt, hanem azért, hogy megtisztítson és újjátegyen minket”
– tette hozzá.
Különösen szép párhuzamot vont a restaurált szobrok és az ember lelki megújulása között. Mint mondta, a restaurátor sem eldobja a megkopott, sérült alkotást, hanem megtisztítja, kijavítja, és előhozza eredeti szépségét.
Hasonlóképpen cselekszik Isten is az emberrel:
nem elvetni akarja, hanem helyreállítani benne azt a szépséget, amelyet a teremtéskor belé álmodott.
A megújult gyóntatószék kapcsán pedig azt húzta alá, hogy annak nem a szégyen, hanem az isteni irgalmasság helyének kell lennie. Azért térdel oda az ember, hogy Isten felemelje, és új jövőt adjon neki.
„Milyen jó lenne, ha ez az új gyóntatószék valóban sok-sok újrakezdés kezdete lenne”
– fogalmazott a helynök atya, annak reményét fejezve ki, hogy minél több ember találhat rá ismét a szív békességére.
A szentmise végéhez közeledve Nagy Péter János gútai plébános háláját fejezte ki Kiss Róbert atyának azért, hogy jelenlétével és szolgálatával megkoronázta a templom hosszú felújításának munkáját, és Isten áldását kérte további szolgálatára.
Ezt követően a hívek nevében is köszönetet mondtak a helynök atyának, hálás szívvel méltatva, hogy
ünnepélyesen megáldotta megújult templomukat, és imáikban kértek számára bőséges kegyelmet, testi-lelki erőt, békességet és további áldást hivatása betöltéséhez.
A szentmise végén Halász Béla, Gúta polgármestere is ünnepi beszédet mondott, amelyben a templom három évszázados történelmi és közösségi jelentőségére, valamint a felújítás összetartó erejére irányította a figyelmet.
A polgármester kiemelte:
A templom nem pusztán egy épület, hanem a gútai közösség öröksége és emlékezete, amelynek falai között generációk kereszteltek, kötöttek házasságot, imádkoztak, adtak hálát és találtak vigaszt.
Hangsúlyozta, hogy a mostani felújítás jóval többet jelent az épület megszépítésénél: azt üzeni, hogy fontos számunkra hitünk, gyökereink és mindaz, amit elődeinktől örököltünk.
Halász Béla külön köszönetet mondott mindazoknak, akik munkával, támogatással, adománnyal, jó szóval vagy imádsággal hozzájárultak a megújuláshoz.
Mint fogalmazott,
egy ilyen összefogás mögött nem csupán pénz és munka, hanem odafigyelés, hit és szeretet áll.
A polgármester végezetül annak a reményének adott hangot, hogy a megújult templom és szobrai még sok nemzedék számára hirdetik majd a hitet, a reményt és az összetartozást.
A szentmise végén Nagy Péter János plébános és a helyi egyháztanács nevében Harsányi Imre mondott köszönetet mindazoknak, akik munkájukkal, szakértelmükkel, támogatásukkal vagy önzetlen szolgálatukkal hozzájárultak a plébániatemplom megújulásához.
Az elismerésben részesülőket egyenként az oltárhoz szólították, ahol
köszönőlevelet vehettek át, a jelenlévő hívek pedig hosszú, szívből jövő tapssal fejezték ki megbecsülésüket mindazok iránt, akik munkájukkal részesei voltak a templom újjászületésének.
Ezt követően Kiss Róbert helynök atya tolmácsolta Orosch János nagyszombati érsek jókívánságait is, amelyeket a főpásztor a gútai közösséghez intézett a plébániatemplom megújulása alkalmából.
Az ünnepi szentmise végül áldással zárult, majd felcsendült a magyar Himnusz és a Boldogasszony Anyánk kezdetű ősi magyar egyházi énekünk is.
A lélekemelő ünnep méltó pillanata volt a közösség hitének, összetartozásának és az elődöktől örökölt értékek iránti tiszteletének, a megújult templom pedig immár ismét arra várja a híveket, hogy falai között nemzedékeken át zengjen fel az ima és a közös ének, hirdetve Isten dicsőségét és a közösség megtartó erejét…
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
