Évközi 20. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 15,21–28)
Az evangéliumi események sorában újra és újra szembetalálkozunk azzal a mozzanattal, ahogy Jézus hitet „hív elő” valakiből. Úgy tűnik, hogy ez valamiért különlegesen fontos az Úrnak.
Időnként pedig az a különleges, hogy ezt a hitet, nem saját népe tagjaitól kapja meg. A kánaáni asszony esetét időben megelőzi a szintén pogány kafarnaumi százados hitvallása, amit így összegezhetünk: „Csak egy szót szólj itt, ahol vagy, és hiszem, hogy otthon meggyógyul a szolgám!” Jézus válasza éppoly rendkívüli, mint a százados hite: „ekkora hitet nem találtam egész Izraelben.”
Mostani történetünkben a beteg nincs jelen, otthon van. Az anya pedig kérlelésével folyamatosan „zaklatja” Jézust, hasonlóan ahhoz, ahogy a Lukács-evangélium özvegyasszonya az igazságtalan bírót. Olyannyira, hogy az már-már kínossá kezd válni, elsősorban a tanítványok számára, akik azt kérik a Mestertől, hogy küldje el az alkalmatlankodót.
A lényeg azonban most következik, hiszen mai evangéliumban egy isteni pedagógiai „módszert” ismerhetünk meg.
A pogány asszony a zsidó Messiásnak kijáró titulussal fordul oda Jézushoz lánya gyógyulásáért: „Uram, Dávid fia könyörülj rajtam!” Jézus először mintha meg se hallaná, aztán pedig gyakorlatilag kiskutyának nevezi őt, akinek nem jár a gyermekeknek, vagyis az izraelieknek szánt kenyérből. Ez a hirtelen elé gördülő akadály azonban inkább megerősíteni látszik az asszony bizalmát, és hittel teli válaszra készteti.
Hogyan válaszolt az asszony hitből? Először is nem sértődött meg a kutyás hasonlaton. Elfogadta a pozícióját, és csodálatosan érvelt: még a kiskutyáknak is jut a morzsákból, amik az úr asztaláról lehullanak. Vagyis nem a „kenyér” kell neki, mivel Jézus kegyelme oly hatalmas, hogy még annak „morzsái” is bőségesen elegendőek a leánya gyógyulásához.
Jézus mintha csak erre várt volna, megdicséri és teljesíti a kérését: „Asszony, nagy a te hited, legyen neked a te akaratod szerint!”
ami joggal váltja ki Jézus elismerő szavait, bennünket pedig arra hív, hogy mi is kövessük ennek az asszonynak a példáját.
Annál is inkább, mert nem maradhat bennünk visszhang nélkül, és megválaszolatlanul Urunk jól ismert kérdése: „amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8)
Szerző: Seidel Klára CB
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
