Minden évben fogadalmi nagybúcsú keretében ünnepli a Pécsi Egyházmegye hívei és papsága Nagyboldogasszony, azaz Mária mennybevételének ünnepét a máriagyűdi kegyhelyen augusztus 15-én. De miért is gyűlik egybe a hívek közössége, és milyen korábbi fogadalmat újítanak meg? Rosner Zsolt tolnai plébános válaszol ezekre a kérdésekre is írásában.
A máriagyűdi kegyhely a 18. századtól hagyományosan a délvidéki, bácskai és szlavónai ferences rendházak környezetének volt a kegyhelye. Ennek oka, hogy a Máriagyűdön szolgáló atyák ezek között a rendházak között kerültek háromévente új helyre. Ezenkívül a Battyhány-uradalom tisztségviselői, a vármegyei nemesek is a máriagyűdi kegytemplomot látogatták a déli vármegyékből.
1845-ben Scitovszky János megyéspüspök kegyhellyé nyilvánította Gyűdöt, támogatva, elismerve, de a felvilágosult katolicizmus szellemiségében tisztogatva is annak lelkiségét. Ezzel a lépéssel hozzájárult ahhoz, hogy az Egyház megalapozott választ adjon a reformkor vallásellenességére. Ezzel a rendelkezésével ugyanis lehetővé tette egyúttal azt is, hogy
Az 1900-as ferences rendi reform a déli ferences házakkal való kapcsolatokat elszakította, és leválaszotta Siklós, Gyűd, Pécs és Nagyatád házait a bosnyák tartományról. Ekkor kezdett erősödni a kapcsolat a baranyai és somogyi ferences rendházakat környező falvakkal. Eddigre azonban már messze vidékről is jártak ide búcsúsok.
Trianon azonban a déli kötődéseket Szeged-Baja vonalában elvágta. Ekkor érkezett Zichy Gyula pécsi püspökhöz a gyűdi ferencesek kérése, mely szerint intenzívebben részt vállalnának a Pécsi Egyházmegye életében, mégpedig lelkigyakorlat tartásával az egyházmegye papsága részére. A megyéspüspök ösztönzésére megindult lelkigyakorlatok alkalmával az egyházmegyés papok által tett adományok életmentők voltak a ferences atyák számára ezekben a nehéz években.
A ferences rend 1948-ban, a 800. alapítási évfordulóra Gyűdöt nemzeti búcsújáró helyként egész Magyarország zarándokhelyévé kívánta emelni, ez a kezdeményezés azonban 1950-ben a kegyhely ferences házának végleges bezárásával elhalt, és a kegyhely magára maradt.
Az 1950-es évek elején a jugoszláv–magyar konfliktus miatt a déli határ mentén egy 15 kilométeres mélységű, különleges engedéllyel látogatható zónát (határsávot) hoztak létre. Ez a gyakorlatban elvágta a máriagyűdi kegyhelyet a távolabbról érkező zarándokoktól. A hagyományos gyalogos zarándoklatok, fogadalmi ünnepek a falvak társadalmát szétverő párturalmi törekvések folyományaként a népviselet hordásával egyidejűleg elhaltak.
A hetvenes években munkahelyi kollektívák kirándulásai spontán fordultak át zarándoklatba a kegyhelyre érkezve. A nyolcvanas években a plébániák által szervezett buszos zarándoklatok újra tömegeket hoztak a kegyhelyre, a korábbi fogadalmi hagyományokat is folytatva. Ez azonban egy másodvirágzás volt csupán. A falvak társadalmában a vallás szerepe már nem vált újra meghatározóvá.
Elindultak viszont a vallásos elit zarándoklatai a személyes elmélyülés, a hitben való gazdagodás szándékával. Ezek sajátossága a változatosság, ezért ezek nem rendszeresen Gyűdhöz kapcsolódó események voltak, hanem csak esetenkénti odafordulások. A rendszerváltás turbulenciái sok régi hagyományt újraindítottak pár évre, a máriagyűdi kegyhely is rég nem látott virágzásnak indult. Azonban a tradíciók nélküli vallásos válaszok keresése az ezredfordulóra elerőtlenedett, helyenként ezotériába fordult. Manapság leginkább a vallási turizmus hoz sokakat a kegyhelyre. Emellett
A plébániai buszos zarándoklatok elmaradozására és a személygépkocsik használatának elterjedésére reagálva a kegyhelyek tematikus búcsúkat hirdettek meg, amelyek speciális hívószavakkal próbálták a katolikusokat egy adott búcsúra összehívni. Ezek sorába illeszkedik a máriagyűdi kegyhely búcsúi hagyománya az elmúlt évtizedekből. Míg a huszadik század elején rögzített fogadalmi ünnepek évenként ismétlődő időpontja szerint tavasztól őszig egymást váltották a német, horvát, magyar falvak fogadalmi zarándoklatai a kegyhelyen, addig a huszonegyedik század elejére pünkösd tájékára a Dráva-menti és Pécs környéki horvát, Kisboldogasszony tájékára pedig a baranyai sváb községek összevont gyűdi búcsúja látszott életképesnek.
A „fogadalmi” jelleg az egyházmegye településeinek egykori kötődését hivatott kifejezni a máriagyűdi kegyhelyhez, melyben a fogadalmi zarándoklat mindazok fogadalmát teljesíti, akik egykor az egyházmegye területén megfogadták családjuk és a következő nemzedékek jólétéért aggódva, hogy évente elzarándokol valaki a családból Szűz Mária gyűdi szentélyébe, ahol ebbe az ünnepbe az ezeréves Pécsi Egyházmegye imádsága sűrűsödik bele.
Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
