XI. Ince pápa életútját elevenítjük fel liturgikus emléknapján, augusztus 13-án. Boldoggáavatási eljárását 1691-ben indították el, ám a franciák tiltakozása miatt félbe kellett szakítani, így kanonizálására csak 1956. október 7-én kerülhetett sor.
Benedetto Odescalchi néven 1611. május 19-én a lombardiai Comóban született gazdag kereskedőcsalád gyermekeként. A comói jezsuitáknál nevelkedett, majd jogi tanulmányait Rómában és Nápolyban végezte. Anélkül hogy pap akart volna lenni, eltökélte, hogy klerikusként az egyház szolgálatába lép, ezért 1640-ben fölvette a tonzúrát, és a püspökségen vállalt hivatalokat. A régi egyházjogban klerikus volt, aki megkapta a tonzúrát.
1645 elején X. Ince pápa maga mellé vette, majd ugyanazon év áprilisában bíborossá nevezte ki. Közismert volt példamutató tisztasága, egyszerűsége, fáradhatatlan jótékonysága. A harmincéves háború utolsó éveiben a pápa Ferrarába küldte legátusként. Miközben a csapatok átvonultak a területen, és sanyargatták az egyébként is éhező embereket, ő a „szegények atyja” nevet kapta a néptől.
1650-ben nevezték ki Novara püspökének. Abban az évben, november 20-án pappá, majd 1651. január 30-án püspökké szentelték. 1656-ban (gyenge egészségi állapota miatt, más források szerint a pápa kérésére, aki maga mellett akarta tartani) lemondott, és visszatért Rómába.
XIV. Lajos francia királlyal és udvarával szemben mindvégig a pápa oldalán állt, amit a király nem felejtett el neki. Már 1669-ben, a IX. Kelemen halála után összehívott konklávén esélyes volt, de a francia király megvétózta a szavazást. X. Kelemen halála után XIV. Lajos ismét elutasította Benedetto Odescalchi személyét. A bíborosi testület és a római polgárok azonban ragaszkodtak jelöltjükhöz, ezért a francia király – vonakodva ugyan, de – elfogadta jelölését.
XI. Ince pápa szobra a budai Várban
1676. szeptember 21-én XI. Ince néven lett a Katolikus Egyház 240. pápája. Először a pápai állam kormányzását és pénzügyeit rendezte. Fogalmazott egy bullát a nepotizmus ellen, de a bíborosok ellenállása miatt nem hozta nyilvánosságra. A korabeli laza erkölcsi felfogást, a laxizmust, amit teológusok és erkölcstanprofesszorok is védelmeztek, hatvanöt tételben összefoglalva ítélte el. A keresztényektől megkívánta, hogy minden erejükkel megtartsák az egyház törvényeit üdvösségük érdekében. E tekintetben nem volt elnéző a híres római lelkivezetővel, a spanyol Miguel de Molinosszal, de még Petrucci bíborossal szemben sem, akinek írásait indexre tette.
Pontifikátusát végig beárnyékolta küzdelme XIV. Lajos királlyal. Amikor két francia püspök, akiket a király elmozdított hivatalukból, Rómában fellebbezett, Ince úgy látta, lépnie kell, hogy megakadályozza Franciaország fokozatos elszakadását Rómától. Három hivatalos levelet küldött a királynak. XIV. Lajos válasza az volt, hogy összehívta a francia papságot, és megfogalmazták az úgynevezett gallikán artikulusokat (négy gallikán cikkely), melyekben leszögezték a francia egyház függetlenségét a pápával szemben. Mindez rendkívüli hatást váltott ki a hívő francia nép körében: nagy részük nem állt az udvar által kinevezett püspökök oldalára, de a király kormányzásával szemben nem mertek nyíltan fellépni. A király a püspökjelölteket meg akarta esketni a négy cikkelyre, a pápa viszont megtagadta a kinevezéshez való hozzájárulást, így harmincöt püspöki szék maradt hamarosan betöltetlen. Amikor a francia küldöttek egyre erőszakosabban léptek fel Rómában, a pápa kiközösítéssel válaszolt, s közölte a királlyal, hogy rá is vonatkozik az egyházi büntetés. XIV. Lajos végül is engedett, de csak két évvel Ince halála után.
XI. Ince pápa életének nagy célja volt, hogy megszabadítsa a török veszedelemtől Európát. Mindent elkövetett a keresztény haderők összefogásáért, és próbálta megteremteni a felszabadító háború anyagi feltételeit. Miközben azon dolgozott, hogy Sobieski János lengyel király és I. Lipót császár között szövetség jöjjön létre, 1683 tavaszán a török sereg elindult Bécs felé, július 12-én elérte és ostrom alá vette a várost. A császár, a lengyel király és a birodalmi rendek, valamint a királyi Magyarország egyesült serege végül két hónap múlva megfutamította a törököket. XI. Ince pápa e győzelem emlékére rendelte el Szűz Mária szent neve emléknapját.
Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
Bécs ostroma után végre egyesültek a keresztény seregek, Ince pápa kezdeményezésére és diplomáciai erőfeszítései nyomán 1684. március 5-én létrejött a Szent Liga, és néhány év alatt kiűzték a törököket Magyarország legnagyobb részéről. Buda 1686. szeptember 2-i visszafoglalásának emlékére a pápa Szent István király ünnepét elrendelte az egész egyház számára.
XI. Ince 1689. augusztus 12-én halt meg.
Istenünk, ki Boldog XI. Ince pápát megerősítetted, hogy biztosítsa egyházad szabadságát, győzelmet arasson a hit ellensége fölött, s a hívekben megújítsa az erényes életet, közbenjárására, kérünk, engedd, hogy mi is erős hittel diadalmaskodjunk a gonosz lélek cselvetésein, és elnyerjük tőled az örök élet jutalmát! Ámen.
Forrás: Magyar katolikus lexikon; Diós István: Szentek élete
Fotó: Wikipédia
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
