Száz éve, 1926-ban a budai Császárfürdőben elszánt irgalmasrendi szerzetestestvérek kezdeményezésére épült fel az első magyarországi modern versenyuszoda. Ez a sporttörténelmi beruházás alapozta meg a magyar úszás és vízilabda százéves sikerszériáját, dacolva az akkori városvezetés ellenállásával.
Antonio Silva, az Európai Úszószövetség elnöke a jelenleg zajló párizsi centenáriumi vizes Eb nyitó gálavacsoráján az Elysée-pavilonban e szavakkal zárta beszédét: „Egy közösséget alkotunk, ezért a centenárium mindenkié.” Minket, magyarokat azonban még ezenfelül is különös büszkeség tölthet el, ugyanis 1926-ban azt a bizonyos első Európa-bajnokságot Budapesten rendezték.
Arról azonban már kevesen tudnak, hogy ennek a sporttörténeti jelentőségű eseménynek a létrejöttében milyen fontos szerepe volt a Betegápoló Irgalmasrendnek.
A rendtartományfőnök 1925-ben Mura Fülöp budai perjelt, okleveles gyógyszerészt nevezte ki a Császárfürdő igazgatójává. Fülöp testvér alapos munkát végzett: tanulmányozta a hazánkban legújabban létesült uszodákat Egerben és Debrecenben, sőt meglátogatta a legmodernebb külföldi létesítményeket is Párizsban, Magdeburgban és Hamburgban. Ilyen szakmai felkészültséggel vezette a Császárfürdő versenyuszodájának építését.
Míg más fürdőkben a versenytempójú úszás is tilos volt, addig a rend egy modern, 50×25 méteres medence felépítésén fáradozott. A főváros vezetése ezt a tervet kezdetben el akarta gáncsolni, mivel ez szerintük a városrendezési tervek útjában állt volna. Az engedélyek kiharcolása után azonban gyors iramban folyt a munka. Egy esztendő múlva, 1926 augusztusára már elkészült a medence és a műugrótorony, csupán a nézőtér volt még befejezetlen. Ez a fából készült lelátó – amelyet később napozóteraszként használtak – választotta el a versenymedencét a korábban épült férfi és női szabadtéri medencéktől. A régi, Hild József tervei alapján épült klasszicista szárny és az új versenymedence között egy gyönyörű szökőkút állt: a hatalmas Atlasz-szobor hátán egy medencét szimbolizáló tálból zúdult alá a termálvíz.
A modern uszodát augusztus 11-én adták át a nagyközönségnek. A megnyitón a főhercegi pár, József Ferenc és Anna Mónika mellett olyan jeles vendégek vettek részt, mint Horthy Miklós kormányzó, gróf Bethlen István miniszterelnök, Vass József népjóléti miniszter (eredetileg katolikus pap), továbbá más magas rangú állami és fővárosi tisztviselők. A Nemzeti Sport és a napilapok részletes tudósításban számoltak be az eseményről. Híradásaikban valóságos csodaként írták le a medence méreteit és tisztaságát, külön hangsúlyozva, hogy a vizet saját természetes források biztosítják.
A frissen felhúzott ezerfős tribün zsúfolásig megtelt. A tudósítók kiemelték az eufórikus hangulatot, a magyar sikereket kísérő vastapsot és a medence partján zajló pezsgő társasági életet. A budapestiek kedvence, a „Csaszi” ezzel a beruházással egy csapásra a modern európai vízisport egyik legfontosabb bástyájává vált a Trianon okozta sebekből gyógyuló Magyarországon.
Mai szemmel szokatlan, de ezen a kontinensviadalon még csak férfisportolók vehettek részt. Hat úszó- és két műugrószámot, valamint egy vízilabdatornát rendeztek, vagyis összesen kilenc számban avattak bajnokot. Sajtónk ujjongva ünnepelte, hogy a Komjádi Béla által vezetett vízilabda-válogatottunk veretlenül nyerte meg az első Európa-bajnokságot, amellyel elindult a sportág hazai aranykora. Ugyanilyen nagy sikernek számított, hogy Bárány István 100 méteres gyorsúszásban nem talált legyőzőre. Ezüstérmet nyert 100 méter háton Bitskey Aladár, továbbá a Bárány Istvánnal, Bitskey Zoltánnal, Szigritz Gézával és Wanié Andrással felálló 4×200-as gyorsváltónk is a dobogó második fokára állhatott.
A Módl Lajos tervei szerint épült komplexum, amely a főváros első valódi versenyuszodája lett, 1927 nyarára készült el teljesen.
A Császárfürdőt aztán 1950-ben államosították, a lelátót lebontották. A rend 2000-ben a fürdőt kisebb részben visszakapta, mindenesetre a versenymedence nélkül.
Az elmúlt száz évben az úszósport és a vízilabda hazánk nemzeti ügyévé vált, sportolóink példaképekként, csodált hősökként állnak fiataljaink előtt. Most, amikor egy szívvel szurkolunk a kontinensbajnokságon szereplő versenyzőinknek, méltó egy főhajtás erejéig megállnunk és hálával gondolnunk azokra az egykor élt magyar szerzetesekre, akiknek az első vizes Eb megvalósulásában oroszlánrészük volt, akik a nehézségek ellenére sem adták fel képtelennek tűnő álmukat, amely kitartásuk és Istenbe vetett bizalmuk révén végül mégis valóra vált.
Szöveg: Koncz Z. Asztrik OH
Forrás és fotó: Betegápoló Irgalmasrend
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
