Szentmisében ünnepelték augusztus 9-én az esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház felújított nagyorgonájának megáldását; majd Kováts Péter főszékesegyházi karnagy, orgonaművész meg is szólaltatta a megújult hangszert. Az első koncerten nagyszámú közönség vett részt.
Török Csaba, a bazilika plébánosa szentbeszédében hangsúlyozta:
ha vannak, akik mernek nagyot álmodni és tenni is érte.
Az esztergomi bazilika 2018-ban kezdődött felújításának egyik utolsó nagy projektje ért véget a főorgona rekonstrukciójával. Az elmúlt évek során teljesen megújult, és most visszatért a templom terébe az a kiemelkedő zenetörténeti jelentőségű hangszer, amelynek nem egy sípja már 1856. augusztus 31-én, a bazilika felszentelésekor is szólt.
Az ünnepélyes megáldáson még hallgatott az orgona, amikor az asszisztencia énekszó mellett bevonult a templomba. A szentmise főcelebránsa és szónoka Török Csaba, a főszékesegyház plébánosa volt. A liturgián az Érseki Papnevelő Intézet elöljárói, az érsekséghez és a bazilikához tartozó paptestvérek koncelebráltak.
Török Csaba az Egyház hagyományos orgonamegáldási szertartásának megfelelően így szólt a liturgia elején: „Ébredj fel, orgona, szent hangszer!”, s imádsággal áldotta meg az orgonát, mintegy Isten szolgálatára rendelve azt. Formáját tekintve az áldás tulajdonképpen párbeszéd volt a pap és az orgona között: a celebráns többször is felszólította a hangszert, hogy
Az orgona pedig valamennyi felszólításra egy, az elhangzott kéréshez illeszkedő zenei részlettel válaszolt.
Beszédében a plébános Liszt Paolai Szent Ferenc a hullámokon jár című zongoradarabját állította párhuzamba az elhangzott evangéliumi részlettel, kitekintve Esztergom, a bazilika és a megújult orgona történetére. A zeneműben az egyik kézzel játszott szólam a háborgó tengert jeleníti meg, a másik szólam pedig a szentet, aki határozott és szilárd léptekkel halad a tomboló örvény fölött. „Háborgás, orkán, természeti erők, s emellett egy folyamatos vezérszólam, ami lassan, lépésről lépésre, elképesztő határozottsággal megy előre” – így jellemezhető Liszt műve.
Ugyanezzel a képpel írható le a bazilika és az orgona története is. Minden történelmi viszontagság közepette volt egy rendületlenül előrehaladó „vezérszólam”, amely az álmot és a hitet képviselte. Azt a hitet, mellyel a 19. század közepén, amikor Esztergomnak még csak három-négyezer lakosa volt, és a bazilika dombjáról gyümölcsösöket, szőlőket lehetett látni, ilyen nagy léptékű templomot építettek. Hiába érvelt a kortárs kritika, hogy az épület túl nagy, túlságosan fenséges – idézte fel a templom építésének időszakát a plébános, majd így folytatta: Ez a „nagyot álmodás” jellemezte Baróti Istvánt, az esztergomi bazilika orgonistáját és karnagyát is, aki igyekezett megmenteni az utókor számára az eredeti orgona megmaradt sípsorait. 1975-ben kezdődött orgonamegújítási vállalkozása, amely a hetvenes évek anyagi lehetőségei között keresztülvihetetlen volt, ötvenegy év alatt mégis valósággá vált.
– szögezte le Török Csaba. Rámutatott: amikor az evangéliumi történet szerint Péter a viharos vízen jár, egyszerre jellemzi bátorság és kicsinyhitűség.
Így lehetünk ott mégis abban a vezérszólamban, ami a hullámok zúgása között is kitartóan és biztosan halad az útján a cél felé, amely maga Krisztus.”
A liturgiát követően elhangzott az első nyilvános koncert a felújított és immár megáldott nagyorgonán. Kováts Péter főszékesegyházi karnagy, orgonaművész mutatta be a megújult hangszer művészi értékeit.
Fotó: Merényi Zita
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
