Fradi-öröm a pályán, díjazottak a vízkeleti színpadon Lencsés Zoltán2026. 08. 10., h – 17:23 Vízkelet |
Négy óra a 100 éves vízkeleti futball jegyében. A mátyusföldi faluban ennyi időt szántak a centenárium megünneplésére a Szent Anna-napok záródélutánján.
Meghívták egy meccsre a Ferencváros tájainkon gyakran megjelenő öregfiúcsapatát, hogy egy kis focicsemegével kedveskedjenek a pályát körülálló szépszámú közönségnek.
Háromszor az FTC ellen
S ki más lehetett volna az ellenfelük, mint a hazai tizenegy, a korábbi évtizedek vízkeleti kiválóságai, akiket csapatkapitányként a 80 éves Nagy Ferenc vezetett a pályára. És ott is maradt a bal szélen, reménykedve, hogy társai pontos labdákkal is ellátják. Maradjunk abban, nem hozták helyzetbe az egykori gólzsákot. „A labdakezelés máig megmaradt, de a sebesség már lement 30 százalékra. Valamikor a legjobbak voltunk, nem tudtak tartani bennünket. A technikánk is megvolt hozzá. Úgy nézett ki, hogy megyek a pozsonyi Slovanba, aztán autószerelői szakmámban maradtam – kapcsolja össze a jelent a múlttal a vízkeletiek 11-ese. –
Nagyjából 25 percet voltam a pályán. Sírás kerülgette a csapatot, amikor a meccs előtt újra elhangzott a Nélküled.
Harmadszor futballoztam a Fradi ellen. Először, mikor eljöttek hozzánk Juhász István, Novák Dezső, Fenyvesi doktor és a többiek. 4:4-re végeztünk velük, s két gólt rúgtam. Nem akarták elhinni, hogy a faluban futballozom, és nem máshol. Gratuláltak. Néhány évvel később eljöttek Grosics Gyuláék, vagy hatan az Aranycsapatból, neveikre már nem emlékszem, akárcsak a Fradi elleni második meccsre, de tudom, hogy volt. Most meg harmadszor játszottam ellenük. Ilyet megérni nem akármi. Nagyobb megtiszteltetés nincs is a világon! Gyerekkoromtól megállás nélkül sportolok, sok mindenen átestem, szívrohamom is volt, de ezt a lehetőséget nem hagyhattam ki.”
Hat gól, egy hazai is
Húsz percen át jól tartotta magát a hazai tizenegy, csak azután indult el a gólgyártás, mikor Igor Nicsenko értékesítette a jogosan megítélt tizenegyest. Háromgólos Fradi-előnynél fordultak a második játékrészre, amelyben aztán újabb három találat született, de nemcsak a vendég zöld sasok voltak eredményesek, hanem egyszer a vízkeletiek is betaláltak. Kis Szilárd viharzott el a jobb szélen, s addig robogott, mígnem a Fradi kapujába nem talált. 1:5 volt az eredményjelzőn, mikor megérkezett a hármas sípszó. Összegyűlt a vendéggóllövők névsora is: Igor Nicsenko 2 (egyet 11-esből), Lengyel Béla, Balog Zoltán és Csiszár Zoltán.
És rákérdeztünk a hazai kapus nevére is, mert amit Molnár Balázs művelt védéseivel, bátor kifutásaival, a tizenhatoson belüli röpködéseivel, az nem maradhat szó nélkül.
Pinte osztogatott
Levonultak a pályáról a csapatok. Közben a kétgólos Nicsenkót meg csallóközi kincsünket, a Fradiban is kedvelt 55 éves somorjai Pinte Atillát megkértük, ha már azonos mezben futballoztak, maradjon egy felvétel is róluk. Összeálltak a fiúk, aztán elindultunk Attival az egyik kapu mögé, ahol már vártak rá. Nem futotta ki magát, bár aránylag sok időt a pályán töltött. A középpályáról küldözgette a labdákat ide-oda, s mozgékony társai aztán vitték tovább a támadást. „Mindenhol ünnep az ilyen vendégjáték. És legtöbbször mi nyerünk. Mint most is, ráadásul jó mérkőzésen.
Nem akartam nagy vágtákba belemenni, vigyáztam arra, nehogy megsérüljek, mert volt egy izomhúzódásom. Inkább osztogató szerepkört vállaltam”
– mérlegelt röviden a Fradi 20-asa.
A száz évre fókuszálva
Alkalmi színpadon folytatódtak az események, de már csak a 100 évre fókuszálva. Kubík Roland polgármester idézte fel az eltelt évtizedeket, hangsúlyozva a futball faluban betöltött szerepét. Aztán sorra szólították a pódiumra a jubileum alkalmából az egykori játékosokat, vezetőket, mindenkit, akinek ott volt a helye.
Több mint hatvan embert díjaztak. A polgármester és Rózsa Tamás klubelnök emléklapot, a centenáriumra készült könyvet és egy kis szobrot adott át nekik. A végén még a fradistákat is színpadra szólították, hadd vigyenek magukkal emléket Vízkeletről is Magyarországra.
Nagy mérföldkő
Mikor a klubelnök lejött a pódiumról, arról kérdeztük, miként élte át a mögöttünk hagyott órákat. „Volt bennem némi izgalom, de sikeresen lezajlott minden, aminek örülök – nyilatkozta Rózsa Tamás. –
Számítottunk a vereségre, mert a Ferencváros az Ferencváros, más szintet képvisel. Elégedettek vagyunk a történtekkel. Nem az eredmény volt a fontos, hanem az, hogy szórakozást nyújtson a mérkőzés.
A díjátadón mindenkinek megköszöntük az eddigi munkáját, mindent, amit tettek az elmúlt száz évben. Számomra nagy mérföldkő a vízkeleti focicentenárium, sok egyesület nem éli meg ezt a szép kort. Sikeres évtizedeket emlegethetünk. Mindannyiunknak, akik a jelen gondjaival viaskodunk a klubban, azt üzeni a 100 év, hogy fel a fejjel, vannak olyan időszakok, melyek tetszenek vagy nem tetszenek, de mindig fel kell állni, és folytatni! Utalva ezzel a felkapaszkodásra, hogy jobban végezzünk a táblázaton, mint legutóbb.”
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
