Harry Potter-rajongók miatt kellett áthelyezni egy 430 millió fontos tenger alatti kábelt, nehogy megbolygassák Dobby „sírját” szaszifanni2026. 08. 10., h – 13:50
A Nagy-Britanniát Írországgal összekötő villamosenergia-kábel nyomvonalát végül úgy módosították, hogy Dobby fiktív sírja helyett valódi, bronzkori emberi temetkezési maradványok közelében haladjon el.
A Harry Potter-rajongók tiltakozása miatt módosítani kellett egy több százmillió fontos, Nagy-Britanniát és Írországot összekötő tenger alatti villamosenergia-kábel nyomvonalát. A rajongók attól tartottak, hogy a beruházás megbolygatná Dobby, a Harry Potter-univerzum fiktív házimanójának „sírját”.
Dobbyt a Harry Potter és a Halál ereklyéi című filmben a walesi Pembrokeshire-ben található Freshwater West tengerpartján helyezik örök nyugalomra. A filmsorozat rajongói azóta rendszeresen felkeresik a helyszínt, és „Itt nyugszik Dobby” feliratú köveket hagynak ott. Mindezt annak ellenére teszik, hogy a terület tulajdonosa, a National Trust arra kérte a látogatókat, ne helyezzenek el ilyen tárgyakat a parton, mivel Freshwater West ökológiai szempontból érzékeny terület.
A 430 millió fontból épülő Greenlink villamosenergia-összeköttetés eredeti nyomvonala éppen Dobby „sírjának” helyszínén haladt volna keresztül. A mintegy 200 kilométer hosszú kábel a brit villamosenergia-hálózatot köti össze Írországgal, és a walesi Freshwater Westnél éri el a szárazföldet, majd a tenger alatt egészen az írországi Wexford megyéig fut.
A rajongók egy BBC-interjúból szereztek tudomást a tervekről, ahol Simon Ludlam projektvezető beszélt a tervekről, és azt is megmutatta, hol vezetik majd a föld alá a kábelt Freshwater Westnél. Az interjút néhány héttel később sugározták.
„Ezután több száz telefonhívást kaptunk. Tényleg több százat” – idézte fel.
Ludlam számára eleinte az sem volt világos, mi okozza a felháborodást. Egy kollégája közölte vele, hogy a tervezett nyomvonal „egyenesen Dobby sírján keresztül” vezet.
Kapcsolódó cikkünk
Negyed évszázaddal az első premier után ismét mozivászonra kerül a Harry Potter és a bölcsek köve. A jubileumi újrabemutató nemcsak a nosztalgiázó rajongóknak szól, hanem azoknak is, akik most először élhetik át a varázslatot a nagyvásznon.
Huszonöt évvel ezelőtt egy szemüveges kisfiú bagolypostán érkezett levelével örökre megváltoztatta a fantasyfilmek világát. A Harry Potter és a bölcsek köve 2001-ben indította útjára minden idők egyik legsikeresebb filmsorozatát, amely generációk számára tette meghatározóvá J. K. Rowling varázslóvilágát. A jubileum alkalmából a filmet 2026. augusztus 27. és szeptember 2. között ismét műsorra tűzik a mozik.
A történet ma is ugyanazzal a varázserővel hat: Harry Potter tizenegyedik születésnapján megtudja, hogy valójában varázsló, és felvételt nyer a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Új barátokra lel, megismeri a kviddics izgalmait, és már első tanévében szembenéz legnagyobb ellenségével, Voldemorttal. A barátságról, bátorságról és önfeláldozásról szóló történet az évek során sem veszített népszerűségéből.
A film nemcsak a cselekményével, hanem lenyűgöző látványvilágával is mérföldkőnek számított. A készítők aprólékos munkáját jól mutatja, hogy az Abszol úton található Ollivander varázspálcaüzlet jeleneteihez több mint 17 ezer egyedi varázspálcadobozt készítettek. Nem véletlen, hogy az alkotás világszerte több mint egymilliárd dolláros bevételt ért el.
A Harry Potter-jelenség azóta is töretlen: nyolc mozifilm, a Legendás állatok-trilógia, színházi előadás, videójátékok és vidámparki attrakciók őrzik a varázsvilág népszerűségét. A jubileumi újrabemutató kiváló alkalom arra, hogy a régi rajongók ismét átéljék első roxforti kalandjukat, a fiatalabb generáció pedig végre úgy találkozhasson Harry Potter történetével, ahogyan azt annak idején milliók látták: a mozivászon varázslatos világában.
Kapcsolódó cikkünk
Sajnos, a nézettségi adatokat mérő úgynevezett peoplemeter nem tudja pontosan kimutatni, hány magyar nemzetiségű érdeklődő ült le pénteken az STV2 elé, hogy megnézze a Pressburg sorozat első részét. De biztos, hogy olyanok is szép számmal voltak köztük, akik egyébként ritkán nézik a „Dvojkát”.
Molnár Csaba rendező és stábja hat évig dolgozott ezen a projekten, és a komoly bevezető kampánynak köszönhetően csak az nem tudott a péntek esti premierről, aki az utóbbi heteket offline töltötte valamelyik távoli tengerparti üdülőhelyen. Bízom benne, hogy olvasóink is elegendő háttérinformációt gyűjthettek be mostanra, úgyhogy ezúttal nem kívánok kitérni az előzményekre. Inkább nézzük, mit láthattunk az első részben.
De még mielőtt belecsapnánk a lecsóba, jegyezzük meg, hogy az első szlovákiai magyar tévésorozatként hirdetett Pressburgot elsősorban mi tudjuk élvezni „minden szinten”, hiszen nekünk nem kell olvasnunk a feliratokat, a mi kis buborékunkban népszerű színészeket láthatunk a képernyőn, akik saját anyanyelvükön beszélnek – egyesek ízes tájszólásban, ami külön öröm a fülnek – és megértjük azokat az apró poénokat is, amelyeket a többségi nemzet nézőinek nem igazán. Emiatt a feliratok itt-ott nem azt adják vissza, ami elhangzik, például az első jelenetben, amikor Dékány Niki megjegyzi, hogy a magyar nyelvi jogokért küzdő aktivista kollégája úgy szaval, mint Culka Ottó. A szlovák nézőnek fogalma sincs, kicsoda az említett illető, úgyhogy egy másik név szerepel helyette a feliratozásban: Gizka Oňová, aki pár perccel színre is lép, megzavarva a Felvidéki Betyárok nevű titkos alakulat videófelvételét. A sokoldalú szlovák színésznő magyarul kezd el beszélni, méghozzá kifogástalanul. Alaposan meglepődtem, mert nem tudtam, hogy magyar származású – anyukám szerint alaposan le vagyok maradva, a mi berkeinkben ugyanis ez köztudott tény.
Ekkor határoztam el, hogy másodszorra megpróbálom beleélni magam egy átlagos szlovák néző helyzetébe, akinek feliratokat kell olvasnia egy hazai sorozatban. (Már fent van az internetes archívumban az első rész, úgyhogy természetesen újranéztem).
Egy dél-szlovákiai faluban él egy fiatalember, bizonyos Attila (Matusek Attila), aki a családi gyümölcsösben betolakodókat talál – két szelfizgető szlovák leánykát (egyikükről kiderül, hogy iráni „migráncs”). Kifejezetten ellenséges velük, senki sem gondolná, hogy egyikük később a barátnője lesz, akinek köszönhetően sokat megtud az általa utált szlovákokról – illetve fordítva is érvényes a képlet.
Talán nem vagyok egyedül az érzéssel, hogy nagyon gyorsan elrepült ez a 23 perc. Szerencsésebb lett volna két részt leadni egyben, mert a továbbiakban ismerkedhetünk meg a kozmopolita Zitával (Anna Jakab Rakovská), a harmadik részben pedig kettejük története egybefonódik, de így ez most kicsit lóg a levegőben. Az adagolás egyébként nem az alkotókon múlott, hanem a tévécsatorna megmondóemberein, úgyhogy gyorsan vissza is szívom mindezt.
Egyelőre még csak a földhözragadt Attila világát láthattuk, aki remek játékával nem feltétlenül pozitív figuraként prezentálta magát, pont olyan, mint amilyennek elképzeli a magyarokat a szlovák többség, akik még nem találkoztak élő itteni magyarral. Ez nyilván a koncepció része.
Attila gyűlöli Pozsonyt. Jó neki ott, ahol van (Csicsón), de váratlanul a fővárosba kell költöznie, mert egy földije szerint pénzt keresni csak ott lehet. A bennfentes barát (Béhr Márton) a Szlovák Rádióban dolgozik, ott a bázisuk a Felvidéki Betyároknak is, akikhez főhősünk némi rábeszélésre csatlakozik. De róluk sem tudunk meg túl sokat – egyelőre. Attila édesapja (Csuja Imre) – szívinfarktus ide, vagy oda – megszökik a pozsonyi kórházból. Itt ér véget az első rész.
Izgalmas felvezetés, még bármi lehet belőle. Talán túl sok infót kapunk húsz percben, és nem biztos, hogy az átlagnéző emlékezni fog, mit látott egy héttel korábban. Többnyire kifogástalan színészi játék, sok helyszín, külsők és belsők egyaránt, színes képi kavalkád. És apró túlzások – például amikor a főhős anyját játszó, egyébként nagyot remeklő Molnár Xénia nekitámad az almafának, vagy amikor a szlovák orvos az internet segítségével fordítja le a magyar nyelvű tájékoztatást kérő hozzátartozóknak az infarktus jellemzőit – nos, ilyesmi szerintem nem fordulhat elő a való életben.
Sokat fogok még írni erről a sorozatról, úgyhogy nyugalom és csigavér: a második rész ismét pénteken, ismét a Dvojkán, ismét 21.25-től. Aztán pedig a neten.
A projektvezető erre visszakérdezett:
„Dobby? Ki az a Dobby? Nem ismerek semmilyen Dobbyt.”
Amikor elmagyarázták neki a helyzetet, értetlenül reagált: Dobby egy kitalált szereplő egy kitalált történetben, így nem értette, miért jelent mindez problémát.
Kollégája azonban figyelmeztette: a rajongók számára az ügy nagyon is komoly.
A beruházó ezért végül tervezőket vont be, hogy olyan új nyomvonalat találjanak, amely elkerüli a Harry Potter-rajongók által sírként tisztelt helyszínt. A történet különös iróniája, hogy az új nyomvonal végül valódi régészeti emlékek közelébe került.
„Végül egészen közel mentünk néhány valódi bronzkori maradványhoz, de Dobby sírját elkerültük” – mondta a projektvezető.
A régészeti leletek között emberi temetkezésekhez kapcsolódó bronzkori urnák is találhatók.
(The Guardian)
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
