A szóban forgó törvénytervezet értelmében az idén a barna medvére vonatkozó országos megelőzési kvóta 859-re emelkedne, miközben szakemberek 11 500–13 000 körülire becsülik a romániai medveállományt. A nagy parlamenti többséggel elfogadott törvénytervezetet maga az elnök támadta meg az alkotmánybíróságon, ám a testület elutasította kifogásait, így vélhetően az érintett medvés övezetek lakói, képviselői is várják, hogy az elnök végre kézjegyével léptesse életbe a jogszabályt. És nem csupán azért, hogy valamelyest elejét vegyék a károknak, csökkentsék az embereket fenyegető veszélyt, hanem azért is, mert a medvét jobb és könnyebb a vadgazdálkodás szempontjai szerint az erdőben kiiktatni, mintsem lakott településeken.
A kezdeményezők megismétlik: túlszaporodott a medveállomány, csak Háromszéken tíz év alatt megkétszereződött a számuk, a 2016-os (akkor tiltották be a medve vadászatát) mintegy 1200 egyedről mostanra 2400-ra emelkedett. Eközben az erdők területe nem nőtt, és mivel a medvék élettér iránti igénye sem változott, az erdőből kiszorultak a rétekre, mezőkre, lakott települések közelébe, akár azok területére húzódnak, egészen abszurd helyzeteket teremtve (a napokban például városi környezetben, egy szebeni tanintézmény udvarán bóklászó medve ellen kellett intézkedniük a hatóságoknak). Ez leegyszerűsített példával szemléltetve annyit jelent, mintha ugyanabból a tortából kellene egyre több szeletet vágni: miközben tehát az erdők területe nem növekszik, egyre több az életteret kereső, viselkedését is változtató medve.
A nagy kihívás tehát az, hogy miként lehet egyensúlyt teremteni egy egyensúlytalanná vált állapotban. A háromszéki petíció hirdetői kiállnak a biológiai sokféleség mellett, viszont követelik, az állam védje meg a veszélyeztetetteket, a medve pedig maradjon otthonában, az erdőben. Hogy ez sikerüljön, mind a politikai döntéshozóknak, mind a társadalomnak el kell fogadnia, hogy az emberi élet fontosabb, mint a medve közérzete, hiszen mégsem az embernek kell alkalmazkodnia a medvéhez, hanem fordítva. Azt is kihangsúlyozzák, nem vehetjük körbe magunkat villanypásztorral, nem költözhetünk saját börtönünkbe, ráadásul egyre nyilvánvalóbb, hogy az elektromos kerítés sem védi meg a jószágokat a támadástól, ezt a tegnapi, mikóújfalusi eset is példázza, ahol a vad egy villanypásztorral elkerített területen tizenöt juhot pusztított el.
Érdembeli fordulat, változás, javulás mégis csak lassan képzelhető el ebben a képtelen és elfogadhatatlan helyzetben. Miként az egyik polgármester fogalmazott, jó lenne, ha végre felébredne az alvó államfő, és aláírná a medvekvótát szabályozó rendeletet, ez csak az első lépés lenne. Ám az egyre több helyen felbukkanó, garázdálkodó nagyvad tekintetében ez csupán a megoldás egyik szükséges, ám távolról sem elégséges feltétele…
Fotó: Iochom Zsolt
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
