Az esztergom-vízivárosi plébániatemplomban június 30-án ünnepélyesen megnyitották a felújított esztergomi Keresztény Múzeum újrarendezett állandó kiállítását. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye tulajdonában álló országos képtár Magyarország leggazdagabb és Európa egyik legjelentősebb egyházi gyűjteménye, amely több mint tízezer műtárgyat őriz.
A beruházás a főegyházmegye háromszázmillió forint összegű támogatásával valósult meg. A múzeum modernizált kiállítási térrel és új koncepcióval várja a látogatókat. A termek berendezését Kontsek Ildikó igazgató és Sarkadi Nagy Emese művészettörténész, az intézmény munkatársa elképzelései alapján valósították meg.
A múzeum felújítása során a kiállítótér mérete nem változott, továbbra is ugyanakkora, mint korábban volt. Ezért a tárgyakat gyakran két, néhol három sorban helyezték el, hogy minél több művet tudjanak bemutatni. A gyűjtemény egyik különlegessége, hogy Budapesten kívül egyedül itt láthatunk ennyire régi tárgyakat, és
A Keresztény Múzeum állandó kiállításának egyik legfontosabb részét változatlanul az itáliai festészeti anyag alkotja. Az első két teremben több mint száz mű mutatja be az itáliai művészet alakulását a trecentótól (1300-as évek) egészen a barokk korig, a 18. századig. Az első teremben az itáliai reneszánsz művészet kezdeteit jelentő sienai és firenzei műhelyek alkotásai szemlélhetők meg.
A második terem a barokké és a manierizmusé. Az itáliai művészet vizsgálata nem könnyű, különösen azért nem, mert a tárgyak többségének nem ismert a keletkezési ideje és az alkotója. Ezek attribuálása, valamely ismert szerzőhöz vagy szerzői körhöz kötése nagyon nehéz feladat, speciális tudást igényel. Erre a feladatra a Szépművészeti Múzeum nyugalmazott, neves művészettörténészét, Tátrai Vilmost kérték fel. A kísérőszövegeket is ő írta meg az ebben a két teremben látható műtárgyakhoz. Az első terem főként rendezvénytérként szolgál majd, múzeumpedagógiai foglalkozások megtartására pedig az első és a második helyiség egyaránt alkalmas.
Ebben Vereckei András múzeumpedagógus, művészettörténész lesz a segítségükre, aki az igényekhez igazodva vezeti majd a foglalkozásokat.
A legjelentősebb változást a harmadik terem átalakítása jelenti, amely ma már egészen más képet mutat, mint korábban. Egykor itt kapott helyet az itáliai gyűjtemény. Ennek bemutatásához a teret paravánokkal osztották kisebb szekciókra, ami idővel meglehetősen régies hatást keltett.
A felújítás során fontos szemponttá vált, hogy az épített környezet is hangsúlyosabb szerepet kapjon. Bár a múzeum gyűjteménye országos jelentőségű és európai kitekintésű, az intézmény szorosan kötődik Esztergomhoz, ezt pedig a látványban is szerették volna érzékeltetni. Ezért szabaddá tették a korábban eltakart ablakokat, így a látogatók ismét kitekinthetnek a városra.
A műtárgyak védelméről speciális rolók gondoskodnak, amelyek mérséklik a beáramló fény erejét, és hatékony védelmet nyújtanak a festményekre különösen káros UV-sugárzással szemben. Emellett folyamatosan működő klímaberendezés biztosítja a megfelelő hőmérsékletet és páratartalmat. Az ablakokat már egy korábbi korszerűsítés során hővédő és UV-szűrő réteggel látták el, így a természetes fény beengedése nem jelent veszélyt a kiállított műtárgyakra.
A harmadik teremben a középkori német, osztrák és magyarországi festészet, valamint szobrászat emlékei kaptak helyet. A kiállítás e részének koncepcióját Sarkadi Nagy Emese dolgozta ki. Arra törekedett, hogy a műtárgyak lehetőleg több oldalukról is megtekinthetők legyenek. Ez a bemutatási mód különösen fontos a szobroknál, illetve a szárnyas oltároknál, amelyeknek hétköznapi és ünnepi nézetük egyaránt van. A rendezésben meghatározó szerepet kapott a tudományos megközelítés. A látogatók kronologikus rendben haladhatnak végig a tárlaton, miközben a művek területi és stiláris összefüggései is kirajzolódnak előttük. A terem elején, az egyik oldalon kaptak helyet a gyűjtemény legkorábbi darabjai, amelyeket Simor János bíboros, hercegprímás Alexander Schnütgen kölni kanonoktól vásárolt. A jelentős műgyűjtő nevét ma egy kölni múzeum viseli. E korai emlékek között több ereklyetartó is található.
A Keresztény Múzeum egyik legrégebbi műtárgya az 1170-ből származó, kölni műhelyben készült Kenetvivő asszony. A szobor eredetileg egy Szent Sír-kompozíció részét alkotta, és a Jézus sírjához keneteket vivő három asszony egyikét ábrázolta. Egykor festett felület borította, színezése azonban az évszázadok során sajnálatos módon lekopott.
A terem bejáratának másik oldalán a 15. század első évtizedeiből származó, elsősorban Bécs és Bécsújhely művészetéhez kapcsolódó alkotások figyelhetők meg. Innentől kezdve a kiállítás lehetőséget ad arra, hogy egymással párhuzamosan szemléljük a Magyarországon, illetve a német és osztrák területeken készült műveket. Az alkotások között erős stiláris kapcsolatok fedezhetők fel, a 15–16. századi magyarországi művészetre ugyanis jelentős hatással voltak az osztrák, különösen pedig a délnémet területek műhelyei.
Az esztergomi várra és a bazilikára egyaránt kitekintést nyújtó terem központi részében a garamszentbenedeki bencés apátságból származó műtárgyegyüttes kapott helyet. Ennek legkorábbi és egyik legjelentősebb darabja Kolozsvári Tamás 1427-ben készült híres Kálvária-oltára. Az alkotás a gótikus művészet nemzetközileg is számontartott, kiemelkedő színvonalú emléke. A 15. század végén újabb művészeti fellendülés kezdődött Garamszentbenedeken. Ekkor rendelhették meg a húsvéti szertartásokhoz kapcsolódó, kerekeken mozgatható Úrkoporsót, amelynek a passiójátékokban is szerepe volt. Valószínűleg a sekrestyében vagy valamelyik kápolnában őrizték, és a húsvéti időszakban begördítették a templom terébe. Használatának pontos módjáról nem maradtak fenn biztos adatok, ezért részben feltételezésekre kell támaszkodniuk a szakértői leírásoknak. Az Úrkoporsóhoz egy mozgatható karú Krisztus-szobor is tartozott, amely Garamszentbenedeken maradt, és ma is megtekinthető az egykori apátsági templomban. A húsvéti szertartás során a szobrot a Szent Sírban helyezték el, majd a feltámadás ünnepén kiemelték, és megmutatták a híveknek.
A garamszentbenedekin kívül Európában mindössze négy hasonló, fából készült úrkoporsó maradt fenn, valamennyi német nyelvterületen. Ezek oldalán rendszerint nyitható ajtó található. A Keresztény Múzeumban őrzött műtárgyon nincs ilyen nyílás, viszont látható rajta egy szobor elhelyezésére alkalmas konzol, amelynek pontos rendeltetése egyelőre nem tisztázott. Garamszentbenedek jelentőségét tovább növelte, hogy Mátyás király Szent Vér-ereklyét adományozott a bencés apátságnak. A Krisztus vérével átitatott textildarab – amelyet a hagyomány Veronika kendőjének részeként tartott számon – közvetlenül II. Pál pápától került a magyar uralkodó birtokába. Az ereklye tiszteletének céljából zarándokok tömegei keresték fel Garamszentbenedeket.
A Keresztény Múzeum középkori magyarországi és felvidéki gyűjteménye szorosan kötődik a bányavárosok – Besztercebánya, Körmöcbánya és Selmecbánya – művészetéhez. A garamszentbenedeki tárgyegyüttes jól érzékelteti, milyen alkotások készültek a térségben a 15. század végén. Besztercebányáról származik egy különösen érdekes, mindkét oldalán festett szárnyasoltár-töredék. Egyik oldalán a középkori Szent Jakab-kultusz egyik népszerű legendája elevenedik meg. A történet szerint egy kereskedő a fiával együtt Santiago de Compostelába zarándokol, Szent Jakab sírjához. Útközben megszállnak egy fogadóban, ahol a fogadós lánya beleszeret a fiúba. Mivel az nem viszonozza az érzelmeit, a lány bosszút forral: éjszaka értékeket rejt el a fiú ágyába. A tárgyakat másnap megtalálják, a fiút lopással vádolják meg, és felakasztják. Az apa folytatja zarándoklatát, visszatérve azonban a bitófán még életben találja fiát, akit Szent Jakab oltalmazott. Amikor a bíróhoz fordul segítségért, az hitetlenkedve kijelenti: a fiú éppúgy él, mint az asztalon fekvő sült kakas, amelyet vacsorára készül elfogyasztani. A kakas ekkor életre kel és felrepül, a fiút pedig leveszik a kötélről. Az oltárszárny másik oldala Szent Jakab életének egy jelenetét ábrázolja: a mártíromságára készülő apostol tanítványokat gyűjt maga köré, akik sorsával azonosulva csatlakoznak hozzá.
Az alkotásokat leválasztották a bányavárosi művészetet bemutató egységről, noha jelentőségük részben éppen abból fakad, hogy jól érzékeltetik a térség művészeti fejlődését. Ebbe az igényes művészeti közegbe érkezett a 16. század elején MS mester, aki egészen új stílust és kivételes festői minőséget képviselt. A 2025-ben a budapesti Szépművészeti Múzeumban rendezett kiállításon MS mester alkotásait új stiláris környezetben mutatták be. A legújabb kutatások alapján feltételezhető, hogy a festő Nürnbergben, Albrecht Dürer közvetlen környezetében, esetleg a műhelyében tanulhatott, majd Bécsbe került, ahol hosszabb időn át működtette saját műhelyét. A Keresztény Múzeum új kiállításán ezért Dürer és követői körében helyezték el híres műveit. Az egyik falon Dürer nürnbergi hatását láthatjuk, a másikon pedig egy regensburgi képsorozatot, amely a mester passiómetszetei nyomán készült. MS mester négy táblaképe rangjához méltó módon önálló falat és teljesen új megvilágítást kapott közöttük.
Egy kisebb külön terem mutatja be a múzeum németalföldi festészeti gyűjteményét, amelyben főként 16. századi alkotások szerepelnek. A korábbi időszak egyik legjelentősebb darabja Hans Memling tenyérnyi Fájdalmas Krisztus-ábrázolása. A kép ezúttal olyan hangsúlyos megvilágítást kapott, amely ráirányítja a figyelmet erre az apró, mégis rendkívül magas színvonalú alkotásra. Közelről szemlélve a miniatúrafestészetre jellemző finom részletek is felfedezhetők rajta.
Az iparművészeti gyűjtemény megalapozása csak részben kötődik Simor János nevéhez, aki Kölnben középkori ötvöstárgyakat és több textíliát is vásárolt. A régi textileket – köztük szövött falikárpitokat és csomózott szőnyegeket – a Keresztény Múzeum névadója, Ipolyi Arnold besztercebányai, majd nagyváradi püspök gyűjtötte. A kollekció legrégebbi falikárpitja Tournai-ból származik, és szervesen illeszkedik a középkori művészeti anyaghoz, így a festmények között kapott helyet. Az iparművészeti anyag legnagyobb része 1926-ban, a San Marco–Nákó-hagyaték elnyerésével került Esztergomba.
A hatodik, kifejezetten az iparművészetnek szentelt termet a többi kiállítási egységtől eltérően úgy alakították ki, hogy anyaga könnyen átrendezhető legyen. A vitrinekben elhelyezett nagyobb tárgycsoportok darabjai idővel cserélhetők, ami lehetővé teszi a gazdag gyűjtemény változatos bemutatását. Az egyik vitrin a szelencéknek ad helyet; ez az anyag a San Marco-gyűjteménnyel együtt 1926-ban került a múzeumba. Egy másik vitrinben ötvöstárgyakat, egy továbbiban pedig főként porcelánokat mutatnak be. Ezekhez a kisebb tárgyakhoz nem tartozik olyan feliratrendszer, mint a festményekhez, amelyek mellett mindig megtalálhatók az alapadatok, egyes alkotások esetében pedig részletesebb ismertetők is. Itt más módon gondoskodtak a látogatók tájékoztatásáról: a múzeum digitális adatbázisának nagyközönség számára hozzáférhető, online katalógusként működő részét hozzákapcsolták egy helyben használható érintőképernyős felülethez. A látogatók így könnyedén megkereshetik a számozott tárgyakhoz tartozó részletes információkat. A rendszer előnye az is, hogy az adatok bármikor javíthatók, kiegészíthetők, frissíthetők.
A terem falait festmények és falikárpitok borítják. Az utóbbiak közül kiemelkedik a Szent István és műve című monumentális millenniumi falikárpit, amely 1998 és 2000 között, harminchárom kortárs magyar kárpitművész közös terve alapján és munkájával készült el.
A festmények közül kiemelendő a Balassi Bálint költőről készült korabeli, 16. század végi portré.
Az állandó kiállítás végén, a folyosón a 19–21. századi művészetből szerepel válogatás. A tér időszaki kiállítások rendezésére is alkalmas maradt. A 19. századot, a múzeum alapítói, Simor János és Ipolyi Arnold korát csupán néhány festmény idézi meg, a kollekció további darabjait az online katalógus alapján ismerhetik meg az érdeklődők. Itt látható többek között a népszerű osztrák biedermeier festő, Ferdinand Georg Waldmüller idilli hangulatú olajképe, amely az anya és gyermeke közötti bensőséges kapcsolatra összpontosít. Ezt a közönség körében különösen kedvelt festményt Simor János vásárolta meg, aki idősebb Markó Károlytól, a magyar tájképfestészet egyik megteremtőjétől rajzokat, festményeket és nagyszámú vázlatot szerzett a múzeum számára. Simor János aranymiséjének évében készült Liezen-Mayer Sándor portréja a mecénásról, valamint az Árpád-házi Szent Erzsébet adakozását bemutató festménye.
A folyosó mellszobrai Ferenczy István, Stróbl Alajos és Antonio Bottinelli alkotásai. A művészeket klasszicizáló stílusuk és a carrarai márvány használata kapcsolja össze.
A 20. századi festők közül Vaszary János, Gadányi Jenő, Madarász Imre, Prokop Péter és Molnár C. Pál művei emelkednek ki. A késő középkori és kora reneszánsz falikárpitok modern változatai közé sorolható Solti Gizella 1981-ben készült, Nem golyóálló palást című kárpitja. Az alkotás megszületésének szomorú aktualitása volt, hogy akkor követték el a merényletet Szent II. János Pál pápa ellen.
A 21. századot Atlasz Gábor, Kisléghi Ádám, Szakács Imre, Kárpáti Tamás, valamint a közelmúltban elhunyt Somogyi Győző alkotásai képviselik.
A múzeum állandó kiállításának része a bazilika szomszédságában található Szent Adalbert Központ épületében berendezett, A vallási élet tárgyai című kiállítási egység is, amely az Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató kezdeményezésre létrejött gyűjteményt mutatja be. Ide azonban csak előzetes bejelentkezés alapján juthatnak be a látogatók.
A felújított Keresztény Múzeum keddtől vasárnapig 10-től 18 óráig tart nyitva.
Fotó: Merényi Zita
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. augusztus 2-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
