Elég a kerítés és a kutyák szelídsége? Egy kutyatámadás jogi következményei

Magyarországon több millió kutyát tartanak, de ki a felelős, ha egy állat sérülést okoz valakinek? Elég arra hivatkozni, hogy az állat korábban soha nem volt agresszív?

Szabó Patrik, a Karkosák Ügyvédi Iroda ügyvédjelöltje az InfoRádióban a kutyatámadásokkal kapcsolatos jogi háttérről beszélt, bemutatva egy konkrét eset tanulságait is.

Három éve nyáron egyik ügyfelük több munkatársával együtt az alperes otthonában végzett munkálatokat, az ingatlanhoz vezető úton toltak térköveket. Ezen út mellett volt egy elég nagy elkerített rész, amit egy körülbelül két méter magas kerítés határolt, és ahol az alperes két felnőtt és egy kölyökkutyája tartózkodott. Ezek nagytestű argentin dogok voltak, amelyek váratlanul, ezt a kétméteres kerítést valahogyan átugorva, az ott dolgozókra támadtak.

„Szerencsére az ott dolgozó négy emberből három el tudott menekülni az ingatlan pincéjébe. Ám sajnos a mi ügyfelünk egy másik irányba kezdett rohanni. Mindkét nagytestű felnőtt kutya követte őt, megtámadta, és

számtalan helyen megharapták, és ennek következtében kórházba került hét napra.

A testi sérülések mellett már ott megállapítottak depressziós tüneteket, ezért szorongás elleni gyógyszereket írtak fel neki, de a támadásnak, túl a testi sérüléseken, sajnos lelki maradványa is volt: az eset után rémálmok gyötörték. Testileg és lelkileg is nagyon megterhelte ügyfelünket ez a támadás” – ismertette a körülményeket Szabó Patrik.

Az iroda szerint ügyfelének a személyiségi jogai sérültek a kutyatámadás során, hiszen a Ptk. a személyiségi jogok körében külön, kifejezetten és egyébként elsősorban nevesíti az élethez, a testi épséghez, az egészséghez fűződő jogot, amely az eset miatt sérült. Akit személyiségi jogában megsértettek, az – mintegy szubjektív, felróhatóságtól függő szankcióként – sérelemdíj megfizetését kérheti.

A sérelemdíj jogintézménye az új Ptk.-ban váltotta a nem vagyoni kártérítés funkcióját. Ennek a jogintézménynek az a célja, hogy akit személyiségi jogában megsértettek, az egyfajta vagyoni kompenzációt, vagyoni elégtételt tudjon kérni az őt ért nem vagyoni sérelemért. Ennek érvényesítésére irányult az a peres eljárás, ami jogerősen, teljes pernyertességgel zárult,

négymillió forint sérelemdíjat ítélt meg a bíróság egy hosszas peres eljárás következtében

– sorolta Szabó Patrik.

Elmondása szerint ezeket a pereket mindig két szempontból kell vizsgálni.

Elsődlegesen meg kell vizsgálni, hogy felróhatóság, vagy kvázi a tágabb értelemben vett felelősség terheli-e az alperest, az állattartót, a személyiségi jogsérelmet okozót.

Ezt követően, hogyha ez megáll, akkor lehet áttérni az összegszerűségre.

„A Ptk.-nak van egy külön felelősségi alakzata az állatok által okozott károkra, amely azt mondja ki, hogy

aki állatot tart, az az állat által másnak okozott kárért felel. Ez alól a felelősség alól akkor tud mentesülni, hogy ha bizonyítja, hogy az állat tartásával kapcsolatban felróhatóság nem terheli.

A felróhatóság polgári jogi értelemben azt jelenti, hogy valaki úgy jár el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ebben az ügyben az alperes azzal védekezett, hogy

a kutyák tartásával kapcsolatban őt felróhatóság nem terheli, tekintettel arra, hogy egyrészt egy két méter magas kerítés mögött voltak elzárva, így álláspontja szerint ő mindent megtett annak érdekében, hogy ne tudjanak a kutyák kijutni akkor, amikor az ügyfelünk és a munkatársai az ingatlanon munkálatokat folytattak

a kutyák még soha nem támadtak rá senkire, mindig orvosi vizsgálatokon vettek részt, ahol az orvosok és a egyéb, tenyészszemlén résztvevő személyek az állatok szájába is nyúltak, és ebből adódóan ő nem számolhatott azzal, hogy a kutyák ilyen magatartást tudnak tanúsítani, hogy rátámadnak egy emberre.

Mi azonban azzal érveltünk, hogy az alperes által saját előadása szerint is ezen az elkerített részen belül volt még három kennel, amely minden oldalról zárható volt, tehát tetejük is volt. Amennyiben oda bezárta volna őket az alperes, akkor a kutyáknak még csak esélye sem lett volna kiszabadulni és megtámadni az ügyfelünket, a felperest” – ismertette az esetet az ügyvédjelölt.

Elmondása szerint ez az érvelésük volt a döntő jelentőségű, ezt a bíróság elfogadta,

azzal, hogy tudta az alperes, hogy idegen személyek fognak az ingatlanon munkálatokat végezni, lett volna lehetősége arra, hogy olyan helyre zárja el őket, ahonnan egyáltalán nincsen esélyük kijutni.

„Ezt azonban nem tette meg, ezzel ő nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, és azon érvek, amelyeket felhozott a kutyák korábbi magatartásával kapcsolatban, azok ebben az esetben nem vizsgálhatóak” – zárta beszámolóját Szabó Patrik.

A cikk alapjául szolgáló interjút Rozgonyi Ádám készítette.

Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »