Augusztus 2-án, az évközi idő tizennyolcadik vasárnapján a Szentatya a vatikáni Apostoli Palotában található dolgozószobájának ablakából imádkozta el az Úrangyalát a Szent Péter téren összegyűlt hívőkkel és zarándokokkal.
Beszédében Leó pápa a kenyérszaporítás evangéliumáról elmélkedve arra mutatott rá, hogy Krisztus nemcsak testi éhségünket csillapítja, hanem betölti az emberiség igazság és élet utáni vágyát is. Arra buzdított, hogy a javakat osszuk meg egymással, ne engedjük a pazarlás és a kapzsiság logikájának, hanem az eucharisztiából erőt merítve váljunk a testvéri szeretet tanúivá.
Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédét közreadjuk.
Kedves testvéreim, áldott vasárnapot kívánok!
Amikor az evangéliumot hallgatjuk, gyakran hallunk beszámolókat Jézus által véghezvitt csodajelekről: ezek olyan tettek, amelyek irántunk tanúsított különleges szeretetét fejezik ki, vagyis azt az üdvösséget, amelyet a világnak hoz. Ezek a beszámolók úgy mutatják be az Urat, mint aki értelmet ad az életnek, megszabadítva azt a rossztól és a bűntől.
Miközben visszaadja a vakok látását és a süketek hallását, Krisztus nem csupán csodás tetteket visz végbe, hanem azt hirdeti mindenkinek, hogy közel van Isten országa. Ezért a mai evangélium (Mt 14,13–21) arról tanúskodik, hogy Jézus nemcsak visszaadja az érzékeket azoknak, akik nélkülözik azokat, hanem ízt is ad érzékeinknek. A hallását visszanyerő süketnek az Úr az örömhírt hirdeti; a látását visszanyerő vaknak megmutatja a megváltás csodálatos művét, amely őérte valósul meg. Ugyanígy Jézus enni ad az éhezőknek: a kenyérszaporítás eseménye azt jelenti, hogy
„Mindannyian ettek és jól is laktak”, és „tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal” (Mt 14,20). Ez a szám nyilvánvalóvá teszi, hogy
Szeretteim, Krisztus valóban megszünteti az emberiség éhségét, az igazságra és életre való éhezésünket. Ugyanakkor ez a tette arra tanít, hogy amit megosztunk, abból semmi sem vész kárba. A felhalmozás és a pazarlás viszont ugyanannak a rossznak, a kapzsiságnak két oldala. A léleknek ez a betegsége eltompítja érzékeinket, mert megrészegít a gazdagságtól, olyannyira, hogy megfeledkezünk azokról, akik sírnak az éhségtől és kiáltanak a szomjúságtól. Így míg az egyik oldalon a romlásnak kitett javak bőségét látjuk, a másik oldalon ott vannak azok kitárt kezei, akiknek nincs asztaluk, és azok leégett otthonai, akiknek nincs békéjük.
Figyeljük meg, hogy a háború és a gőg pusztaságában, milyen jóságosan cselekszik az Úr: „szemét az égre emelte”, „áldást mondott”, „megtörte a kenyereket, és odaadta” tanítványainak, hogy osszák szét az embereknek (vö. Mt 14,19). A szeretet e csodájában felismerjük Jézus jellegzetes cselekedeteit, melyek az utolsó vacsorán érik el csúcspontjukat: ott ugyanis Isten Fia a saját életét adja nekünk embertestvérünkként. Miközben ízleljük az eucharisztia kegyelmét, törekedjünk arra, hogy tanúságot tegyünk szépségéről mindennapi tetteinkkel, kezdve az asztali áldással, amikor együtt étkezünk családunkkal vagy barátainkkal. Jézus társaságában még a nyári pihenés is a testvéri derűs együttlét idejévé válhat, ha bevonjuk azokat is, akik mellettünk szükséget szenvednek.
Kérjük a Boldogságos Szűz Máriát, gondoskodó édesanyánkat, hogy segítse növekedésünket a szeretetben, hogy senki se nélkülözze a mindennapi kenyeret!
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Aggodalommal figyelem a Ceutában kialakult nyugtalanító helyzetet, és kérem Istent – Afrikai Miasszonyunk közbenjárására –, hogy mielőbb békét, stabilitást és igazságosságot hozó megoldást találjanak.
Továbbra is imádkozzunk a békéért, hogy megszűnjenek a háborúk a világban, és a konfliktusokra diplomáciai megoldások szülessenek. Emlékezzünk meg a fegyveres összecsapások minden áldozatáról, különösen a leggyengébbekről és a védtelenekről: a gyermekekről, az idősekről és a betegekről. Az Úr vigasztalja a szenvedőket, és áldja meg azok szolgálatát, akik segítséget és vigaszt nyújtanak.
Ezekben a napokban tartják az „assisi búcsút” (Perdono di Assisi). Assisi Szent Ferenc a búcsúnyerésnek ezt a lehetőségét III. Honoriusz pápától nyerte el 1216-ban, amikor a Porciunkulában imádkozva látomása volt Jézusról és Máriáról, angyaloktól körülvéve. Adjunk hálát az Úrnak ezért a nagy ajándékért, és becsüljük meg értékét, különösen Assisi Szent Ferenc „távozásának” nyolcszázadik évfordulóján, aki éppen a Porciunkulában halt meg 1226. október 3-án.
Köszöntelek mindnyájatokat, római hívők és különféle országokból érkezett zarándokok! Külön is köszöntöm Saccolongo és Creola (Padova) plébániájának fiataljait, az altamurai Bosco Szent János-plébánia fiataljait és a Castelfranco Veneto-i Lelkipásztori Együttműködés fiataljait, akiket papjaik és csoportvezetőik kísértek el.
Áldott vasárnapot kívánok mindnyájatoknak!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
