Mindössze két héttel ezelőtt fejeződött be a 23. labdarúgó-világbajnokság, amelynek a sorozat történetében először adott otthont három ország: az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó. Soha nem gyűlt még össze ennyire népes mezőny a sportág történetében: 48 csapat küzdött meg a világbajnoki címért, amelyet végül Spanyolország nyert el.
Ezen a tornán is bebizonyosodott, hogy a futball külön kategóriát alkot a sportok történetében: sokkal több, mint egyszerű sport, a szórakoztató ipar, sőt a kultúra része, nyugodtan nevezhetjük a nyolcadik vagy kilencedik művészeti ágnak (attól függően, hogy a drámát és a színházat elválasztjuk-e a filmművészettől). Még akkor is, ha ezen a tornán egyik csapat sem érte el az 1970-es, Pelé vezérelte brazil csapat felülmúlhatatlan művészi szintjét. Valószínűleg az a válogatott volt a futballtörténelem legkiválóbb csapata.
Ám a mostani tornán is felejthetetlen mérkőzéseket láthattunk, sokáig velünk élő élményekkel gazdagodtunk – gondoljunk csak a 2022-es VB-győztes Argentína többszöri, szinte hihetetlen, extra kategóriába sorolható fordításaira, utolsó percekben megnyert mérkőzéseire; a francia válogatott sorozatban előadott káprázatos teljesítményeire, majd váratlan összeomlására az elődöntőben. A győzelmet megszerző spanyol csapat játékában pedig szinte tökéletes harmóniában ötvöződött a precízen megszervezett tudatosság a kiszámíthatatlan rögtönzéssel. Türelemfutballt játszottak, hosszú ideig járatták a labdát, rövid és pontos passzaikkal előbb-utóbb felőrölték ellenfeleik koncentrációs figyelmét.
A Pápák a futballról… című könyvet Bakó Csongor István marosvásárhelyi kórházlelkész állította össze. Hat évig dolgozott a kiadványon. Nem kevesebb, mint 3500 dokumentumot tanulmányozott át; felhasznált 600 forrást, szakirodalmat, hét idegen nyelven (olasz, spanyol, portugál, angol, német, francia, lengyel); lefordított több száz oldalt. Aprólékos és türelmes, kitartó munkával készült el ez a 420 oldalas, különleges könyv, amely 95 fényképet és 824 lábjegyzetet tartalmaz. Terjedelmes előszavában a szerző idézi Immanuel Kant istenérvvel felérő, híres megállapítását: „Két dolog van, ami ámulatba ejt, a csillagos ég fölöttem, és az erkölcsi törvény bennem.” Valami hasonlóan nagy fokú csodálat keríti hatalmába őt is, valahányszor kezébe kerül a futballtörténelem alapműve, a labdarúgás szakirodalmának „magna chartája”, David Goldblatt A labda kerek – A futball világtörténete című, lenyűgöző monográfiája.
Bakó Csongor István emlékeztet rá: Németországban David Kadel sportújságíró először 2004-ben Futballbiblia címmel adott ki könyvet, melyben különböző klubok játékosai és edzői vallanak hitükről, Istennel való kapcsolatukról és életükről. A könyv azóta több kiadást megért. Négy évvel korábban, 2010-ben a futballjátékosok és a focidrukkerek védőszentjéül az olasz Aloisius Scrosoppit (1804–1884), az irgalmas szeretet apostolát, a szükséget szenvedőkért – árvákért, süketnémákért, szegényekért – élő udinei rendalapító ferences szerzetest nevezték ki.
A kórházlelkész szerző felidézi: XI. Pius volt az a pápa, aki megáldhatta a futball-világbajnokság születését (1930, Uruguay); továbbá 2022. december 18-ig ő volt az egyetlen „világbajnok” pápa, aki regnáló egyházfőként elkísérte a Vittorio Pozzo irányította olaszokat, és ilyen értelemben szülőhazája válogatottjával zsinórban „nyerte meg” az 1934-es és 1938-as világbajnokságot. Már 1970-ben egy másik uralkodó pápa, az olasz VI. Pál „elveszítette” a döntőt Brazília ellen. II. János Pál 1982-ben „érkezett” az elődöntőbe a lengyelekkel. Az argentin Bergoglio pápa 2014-ben közel került a sikerhez, ekkor azonban a német XVI. Benedek emeritus pápa „verte” meg a két pápa „példátlan és hihetetlen” derbijén. Ám a szuperszurkoló Ferenc pápa 2022-ben szenzációs második esélyt kapott, és élt is a lehetőséggel, Argentína, élén Lionel Messivel, felejthetetlen döntő mérkőzésen szerezte meg harmadik világbajnoki címét.
A kötetben sok színes történetet olvashatunk világhírű labdarúgókról, akiket a pápák fogadtak. Egy fantasztikus fénykép örökítette meg a pillanatot, amint egy fiatal, mindössze 15 éves spanyol kamasz 1999. május 14-én a Vatikánban ajándékot ad át II. János Pál pápának. A Barcelona játékosáról, Andrés Iniestáról van szó, aki abban a kiváltságban részesülhetett, hogy már ilyen fiatalon a Szentatya elé járulhatott. Mindez akkor történt, amikor II. János Pál pápa az FC Barcelona küldöttségét fogadta, a világhírű katalán labdarúgóklub százéves fennállásának ünneplésekor. A klubvezetés Iniestát választotta ki, hogy képviselje a csapat híres labdarúgóutánpótlás-nevelő akadémiáját, a La Masiát.
Tizenegy ével később, a 2010-es dél-afrikai világbajnokságon Iniesta Spanyolország futballtörténetének legfontosabb gólját szerezte, az ő találatának köszönhetően lett először világbajnok a hazája. Gólját a rivális Espanyol csapatkapitányának ajánlotta, aki a világbajnokság előtt tragikus körülmények között hunyt el. A győzelmet követően – miután eljegyezte a barátnőjét – Iniesta a nagyvilág előtt bejelentette, hogy Santiago de Compostelába zarándokol, hogy hálát adjon Istennek. A Barcelona játékosa sosem titkolta mély hitét, önéletrajzi könyvében a Barcelona B korábbi edzője, Josep María Gonzalvo így emlékezett vissza: „Bekopogtam, és Andrés nyitott ajtót. Megdöbbentett az elém táruló látvány. Szentek szobrai voltak mindenütt, mint egy miniatűr kápolnában.”
A labdarúgás történetének egyik legnagyobb alakja, a 2020-ban elhunyt Diego Maradona 2016-ban közölte: „Nagyszerű az is, amit Ferenc pápa a Vatikánban tesz, minden katolikust boldoggá tesz vele. Én nagyon eltávolodtam korábban az Egyháztól, több okból is. Ferenc pápának köszönhető, hogy visszatértem.”
Ferenc pápától az újságírók Lionel Messi nyolcadik aranylabdája kapcsán megkérdezték, honfitársai közül kit tart a legnagyobb játékosnak: Maradonát vagy Messit? A Szentatya azt válaszolta: „Én említek egy harmadikat, Pelét. Maradona játékosként nagyszerű volt, emberként viszont életében kudarcot vallott. Bedőlt azoknak, akik a pályán dicsőítették, az életében viszont nem segítették. Messi ugyanakkor egy nagyon helyes srác. Viszont számomra ebből a háromból az igazi úriember Pelé. Óriási szíve volt, és nagyon emberséges.” Maga Pelé, a labdarúgás történetének egyetlen háromszoros világbajnoka így nyilatkozott: „Abban a kiváltságban is részesültem, hogy három pápával beszélhettem bizonyos értékekről… VI. Pállal, II. János Pállal és XVI. Benedekkel, és megkaphattam az áldásukat… Ezzel a három pápával beszéltem az életről és Istenről. Nagyon fontos pillanatok voltak számomra. A szívemben maradtak.”
Olvashatunk a könyvben a mi Aranycsapatunk kapusának, Grosics Gyulának a mély hitéről is és arról, hogy 2006-ben különleges és ritka elismerésben részesült: átvehette XVI. Benedek pápa személyesen neki címzett bulláját. Ferenc pápa pedig magyar vonatkozású értékes ajándékot is kapott, amikor 2021. szeptember 12-én Budapestre látogatott az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK): a kispesti Reménység Általános Iskola diákjai is fogadták a Liszt Ferenc repülőtéren, és az Aranycsapat kapitányának, Puskás Ferencnek a 10-es számú Honvéd-mezét ajándékozták neki.
A kötet elején olvashatjuk XVI. Benedek pápa labdarúgásról megfogalmazott gondolatait: „A labdarúgás globális jelenséggé vált, amely
Szinte semmilyen más esemény a Földön nem tudja ezt a hatást elérni. Ebből látszik, hogy a futball nagyon mély, ősi érzést érint az emberekben. A labdarúgás játéka bizonyos értelemben túlnő a hétköznapi élet értelmén, és – különösen a gyermekek számára – az életre való edzést, felkészítést jelenti. A játék fegyelemre tanít, megadva a lehetőséget a győzelemre és a szabadság elnyerésére. Mint csapatjáték, az embert a fegyelmezett együttélésre neveli: olyan, mint az élet. Ha közelebbről vizsgáljuk,
A könyvhöz Kiss-Rigó László, a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke írt ajánlást.
Pápák a futballról – Közel egy évszázad találkozásai és felszólalásai XI. Piusztól Ferencig
Ecclesia Szövetkezet
Fotó: Martinus Kiadó
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
