A mohácsi csatával egy időben zajlott a történelmi Magyar Királyság legjelentősebb bányászfelkelése Besztercebányán. A legvéresebb összecsapásokra 1526 júliusában és augusztusában került sor. Az ötszáz évvel ezelőtti eseményeknek szenteli időszaki tárlatát a besztercebányai székhelyű Közép-szlovákiai Múzeum. A Thurzó-házban látható kiállítás a tárgyi emlékek mellett egy kisfilm segítségével is felidézi a felkelés történetét.
A kiállításhoz készült kötet magyar nyelvű összefoglalója szerint „A középkori bányászok Magyarországon kulcsfontosságúak voltak az európai gazdaság számára. Kiválasztott kétkezi munkásosztálynak számítottak, akik a parasztokkal ellentétben készpénzben kapták meg a bérüket.”
A bányászok 1525–1526-os felkelése a feudális Magyar Királyság legjelentősebb szociális és politikai bányászmozgalma volt.
A megmozdulás a bányavárosok elszegényedett munkásainak elégedetlenségéből bontakozott ki, és közvetlenül a mohácsi csata előtti zavaros politikai és gazdasági helyzetben érte el tetőpontját.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A magas megélhetési költségek mellett a bányászok alacsony bérekért dolgoztak, ráadásul fizetésüket egyre értéktelenebb pénznemben kapták meg. A felkelés kiváltó okai között szerepelt az is, hogy a Thurzó–Fugger társaság és a királyi kincstár csökkentett ezüsttartalmú, inflációs rézpénzzel kívánta kifizetni a munkabéreket.
A bányászok 1525 májusában tárgyalásokat kezdtek a rézvállalat vezetőivel. Bár a megbeszélések megállapodással zárultak, a helyzet nem javult. Ennek következtében 1525 júniusában több bányavárosban is nyílt lázadás tört ki. A fegyveres bányászok Besztercebánya mellett Körmöcbányán, Selmecbányán és Hodrusbányán is fellázadtak. Besztercebánya főterére ötszáz felfegyverzett bányász vonult ki.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Mivel az elmaradt béreket továbbra sem fizették ki, a bányászok védelmi szövetsége tovább mélyítette a zavargásokat. 1526 januárjában a felkelők bebörtönözték Bernard Beheim kamaragrófot. Kifosztották Besztercebánya fegyvertárát, lőfegyvereket szereztek, és megerősítették állásaikat a környező hegyekben, például Óhegyen. Kilenc napig uralták a várost, és csak a bérük kifizetése után távoztak.
1526 tavaszán megkezdődött a zavargások kivizsgálása. A királyi biztosok kegyetlen ítéleteket hoztak: halálbüntetéseket szabtak ki, vagyonelkobzásokat rendeltek el, és megszüntették a bányászok kiváltságait.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A megtorlásokra válaszul májusban és júniusban Michal Dietrich vezetésével újabb felkelések robbantak ki. A lázadók városszerte gyújtogattak, fosztogattak és lövöldöztek.
1526. augusztus 3-án éjjel ismét betörtek Besztercebányára, céljuk az urasági épületek felgyújtása volt. A várost azonban nem sikerült elfoglalniuk, mert a nemesi és városi csapatok ellenállásába ütköztek. Az utcai harcok súlyos vérontáshoz vezettek, végül augusztus 11-én a felkelők visszavonultak.
1526 augusztusában a felkelést végleg leverték. Szeptember folyamán Besztercebányán kivégezték Kolár Andrást, Kocko Andrást, Siegelt Mátyást, Köhler Jakabot és Skocsko Jánost, míg Katzenheirn János gyújtogatót Körmöcbányán végezték ki.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A csaknem egy évig tartó felkelés ugyanakkor részleges eredményt is hozott. Leverése után a bányatulajdonosok kénytelenek voltak bizonyos engedményeket tenni a bányászok helyzetének javítása érdekében.
Mindez azonban nem hozott hosszú távú stabilitást, hiszen augusztus 29-én bekövetkezett a mohácsi csata.
A besztercebányai Thurzó-házban szeptember 13-ig látható kiállításon a bányászathoz kapcsolódó eszközök, nemesfémtárgyak és korabeli dokumentumok tekinthetők meg. A felkelés évfordulójára egy negyedórás kisfilm is készült, amely végigvezeti a látogatókat a bányászfelkelés legfontosabb eseményein.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A múzeum különtermében Flache Gyula bányásztrilógiájának monumentális festményei – Bányászcsoport, Az első bányamester beiktatása és A falusiak csodálják a várost – is megtekinthetők.
A kiállításról további információk szlovák nyelven ITT olvashatók.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Pásztor Péter/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
