„A mai polarizált világban világos, hogy érnek kritikák“ – Andruskó Imre politikáról, oktatásról Vataščin Péter2026. 07. 31., p – 10:59 Komárom |
Andruskó Imre idén 57 éves, s azon komáromi iskolaigazgatók közé tartozik, akik 20 évnél is hosszabban vezetnek egy-egy középiskolát – s várhatóan a 30-as értéket is el fogja érni. Miután kiderült, hogy Nyitra megye jóváhagyása után folytathatja a munkát, leültünk vele beszélgetni egy sor „időszerű“ témáról, legyen az a saját igazgatói filozófiája, a szlovákiai magyar iskolákat nyomasztó „kényszerverseny“ a diákokért vagy a közéleti szerepvállalása.
„Fiatalok között vagyok, emiatt nem is érzem a koromat. Csak egy-két éve döbbentettek rá a diákok az öregedésre. Azelőtt úgy hívtak, hogy »Gimimi«, és két éve ezelőtt átkereszteltek »Gimrére«. Meg is kérdeztem tőlük, hogy mi ez a nagy változás? Azt mondták, igazgató, maga is öregszik, és ezért updateltük“ – fejtegeti viccesen az első kérdésemre, amellyel a motivációjára kérdezek rá.
Ehhez hozzáfűzve, mint mondja, rengeteg impulzus éri, s mindig arra törekszik, hogy a szerzett tapasztalatokat visszacsatornázza a gimnázium vezetésébe. Ez a feladat viszont egy csapatmunka, legyen szó a mindenkori helyetteseiről, pedagógusokról, a gazdasági részlegről, vagy bárkiről a Selye gimi 60 fős alkalmazotti csapatából.
„Amikor 25 éve először megválasztottak igazgatónak, az akkori helyettesem, Kustyán Ilona azt mondta nekem, hogy egy dolgokra kell nagyon vigyázni: arra, hogy a pénzügyek rendben legyenek, mert azért lecsukhatnak. Az, hogy valaki rosszul tanít, nem jó, viszont azt még lehet korrigálni“
– von le egy tanulságot, majd fejcsóválva, de mosolyogva megállapítjuk, hogy ezek szerint az tantermi oktatást – vagyis a lényeget – lazábban ítéli meg az állam, mint a pénzügyeket.
Kudarcok, sikerek, feladatok
„A legnagyobb kudarc az volt, hogy 10-12 éve ezelőtt anyagilag megroppant a gimnázium, és négy kollégát el kellett küldenem, ami nagyon fájdalmas lépés volt. Illetve az elmúlt 25 évben – noha a tragédiák ugyan nem a iskolai területén történtek – pár diákunk sajnos elvesztette az életét“
– kezdi a negyedévszázados igazgatói pályájának árnyékos oldalával az önértékelést. Emellett 22 idős, egykori kolléga halálát kellett átélnie.
Mindig örült viszont a diákok sikereinek, amelyekből bőven volt az elmúlt évtizedekben, a tanulmányi versenyekben rendre erős SJG-nek. Valamint azt is fontos eredménynek tartja, hogy az iskolaépületet sikerült teljes mértékben felújítani. Külön öröm számára az, hogy az iskolát a 18. század végétől a második világháborúig vezető bencés renddel egy élő kapcsolatot sikerült kiépíteniük, amely a kultúrán és az oktatáson alapul.
Ami a jövőt illeti, Andruskó úgy látja, az ő időszaka alatt most kezdődik a „negyedik nagy generációváltás“: „Az elkövetkező öt évben a 60 év feletti pedagógusok el fognak menni nyugdíjba – vagyis a következő 5-10 évben a humán erőforrásra nagyon oda kell figyelni, hogy tudjuk majd ezeket a kollégákat pótolni. Olyan kollégák fognak elmenni, akik tapasztaltak, s itt élték le az életüket.“
Az oktatói munka terén fel kell készülniük a kötelező matematika érettségire, illetve az iskolaügy tartalmi reformjára. Utóbbival kapcsolatban különben úgy látja, a SJG-ban valószínűleg maradnak a különálló tantárgyak mellett, „mert ha valaki orvosira készül, ott keményen fel kell készülni kémiából, biológiából, tehát nem lehet azt megcsinálni, hogy ilyen mixet fogunk tanítani“. Andruskó nem veti el a memorizálás fontosságát sem az iskolában. Azt tartja, bizonyos dolgokat egyszerűen meg kell tanulni, „be kell magolni“, mert ha gyereknek nem lesz ilyen tudása, akkor rosszul fogja tudni használni még a mesterséges intelligenciát is.
Kényszerverseny a diákokért
A szlovákiai magyar iskolák egyik legsúlyosabb problémája a fogyatkozó diáklétszám. Ez ugyanis a fejkvóta-rendszer miatt arra kényszeríti az intézményeket, hogy a szó szoros értelmében versenyezzenek a diákokért.
Andruskó Imre kérdésünkre elmondta: amikor 25 éve átvette a iskola vezetését, 60-70 diákjuk volt más járásból. Idén ez a szám már 158. Ez nem véletlenül alakult így, ugyanis a SJG tudatos stratégiája, hogy máshonnan, Komáromtól távolabb is hozzájuk csábítsa a diákokat. Ha ez nincs, akkor a jelenlegi 500 fős tanulói létszám helyett csak mintegy 350 gimnazistájuk lenne.
Az igazgató azonban nem akarja megkerülni azt a fájdalmas igazságot sem, hogy ami a SJG-nek plusz diák, az a tanuló más iskolákból bizony hiányzik. Ez feszültségeket és ellentéteket szül az egyes intézmények között, amelynek a legfőbb oka, hogy maga az állam által felállított rendszer generálja mindezt.
Kapcsolódó cikkünk Komárom |
A komáromi városvezetés a bezuhanó születésszámokat látva tavasszal már köztémává tette, hogy néhány év múlva komoly problémákkal kell szembenézniük az óvodáknak, majd az alapiskoláknak is. Lapunk két komáromi középiskola igazgatójánál arra kérdezett rá, hogy miként látják a 10-15 év múlva esedékes helyzetet? Mennyire tudnak jelen formájukban fennmaradni a középiskolák?
„Van az a vicc, amikor kiesik valaki a 30. emeletről. Zuhan lefelé, és közben azt kiabálja, hogy »még jó, még jó«… De tudjuk azt, hogy be fog csapódni. Úgyhogy mi most még azt mondhatjuk, hogy »még jó«, de a számok egyértelműen nem engednek. Be fog nálunk is következni a diáklétszám csökkenése“
– fejtegette Vetter János, a Gépipari és Elektrotechnikai Szakközépiskola igazgatója lapunknak. Arról faggattuk őt, illetve Andruskó Imrét, a Selye János Gimnázium igazgatóját, hogy intézményeik legalább az ötletelés szintjén mennyire foglalkoznak már az „elkerülhetetlennel“: vagyis azzal, hogy 10-15 év múlva radikálisan kevesebb diákjuk lesz a már most látható alacsony születésszámok miatt.
A problémát a komáromi önkormányzat igyekezett hangsúlyosabban tematizálni még márciusban. Ondrej Gajdáč alpolgármester ismertette a jelenlegi városi számokat és a kilátásokat.
2015-ben például még 271 gyermek született Komáromban, míg tavaly már csak 165. Ez 10 év alatt 39%-os csökkenést jelent.
A becslések szerint a 2031/32-es tanévben pedig csak 165 elsős lesz a városban. Ez azt jelentené, hogy a 2022/23-as tanév 11 alapiskolás első osztálya helyett csak hetet nyitnának a városban. A komáromi óvodák esetében pedig a jelenlegi 781-ről 532-re csökkenhet az óvodások száma, s 39 csoport helyett csak 27 működne.
Kapcsolódó cikkünk Komárom |
Komáromban a napokban megvitatták az iskolaügy és demográfia nem túl rózsás összefüggéseit. A lényeg világos: egyre kevesebb gyermek születik, amely évről évre keményebb hatással van az oktatási intézményrendszerre. Úgy tűnik, a szlovákiai magyar iskolák többsége még bízik az önállóság fenntartásában, ám komolyan kellene mérlegelni más megoldásokat is.
A nagyvárosokat és azok agglomerációit leszámítva nem sok pozitívumról lehet beszámolni Szlovákiában, ami a népesedési mutatókat illeti. A demográfiai lejtmenet képes magával rántani a helyi élet egészét. Különösen az oktatási intézmények kitettek az alacsony születésszámnak. Adja magát a kérdés, hogy ki hogyan készül fel a várható mélypontra – illetve készül-e egyáltalán?
Egy-egy önkormányzat a lehetőségekhez képest igyekszik nyíltabban beszélni a problémákról, amelyet az elmúlt években ténylegesen bebukó születésszámok okozni fognak a közeljövőben. Ezek közé tartozik Komárom is, ahol múlt héten Keszegh Béla polgármester kezdeményezésére összegyűltek a járás polgármesterei megvitatni a témát.
A helyzetről Ondrej Gajdáč alpolgármester (aki egyébként maga is pedagógus) tartott előadást.
A számok magukért beszélnek: 2015-ben még 271 gyermek született Komáromban, míg tavaly már csak 165. Ez 10 év alatt 39%-os csökkenést jelent. Nagyon hasonló a helyzet a járási számokkal, amelyeknél 35%-os zuhanást lehet tapasztalni egy évtized alatt (914 újszülött helyett csak 596 gyermek jött világra).
Még idegen az egyesülés, együttműködés gondolata
Lapunk megkereste a témakörben Fodor Attilát, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatóját, aki tagja a tavaly létrejött Oktatáspolitikai Műhelynek, amely több szervezetet és szakértőt tömörít. A népesedés és oktatásügy összefüggéseiben naprakész tapasztalataik vannak, hiszen nemrég fejezték be országjárásukat: 13 kistérséget kerestek fel Dunaszerdahelytől a Bodrogközig.
„Mindenhol tudatosítják, hogy a gyereklétszám kevesebb, mint korábban. Ez mindenhol általános trend. Az erre való reakciókkal kapcsolatban az én véleményem, hogy a gondolkodást még mindig erősen befolyásolja az az alapgondolat, hogy »mindenáron maradjunk meg, de egyedül«“ – kezdte benyomásainak összegzését Fodor.
„Azok a lehetőségek, amiket mi felvetünk, tehát a klaszterek, kihelyezett részlegek vagy iskolaegyesítések opciói még nagyon idegenek számukra. Én azt látom, hogy egyelőre mindenki még úgy gondolja, hogy valahogy meg tudja oldani“ – taglalja Fodor, miközben a fórumaikon résztvevő iskolák többség arra fog kényszerülni, hogy egyeztetési eljárásokat kezdeményezzenek a szaktárcával.
„Talán két helyen hangzott már el, hogy akkor »valakivel gondolkodjunk együtt«. A többség még nem ilyen, senki nem akarja az iskoláját elveszteni“
– folytatta. Van, aki abban reménykedik, hogy jövőre kormányváltás lesz, mások Magyarországban bíznak vagy a minisztériummal vinnék végig az egyeztetési eljárást. Fodor egyben arra is felhívta a figyelmet, hogy az oktatási tárca sem konkretizálta még pontosan, mit is ért iskolai klaszterek alatt.
Van, ahol helyben is zajlik a gondolkodás
A számok márpedig Komáromban is egyértelműek.
A becslések szerint a 2031/32-es tanévben csak 165 elsős lesz Komáromban. Ez azt jelentené, hogy a 2022/23-as tanév 11 alapiskolás első osztálya helyett csak hetet nyitnának a városban. A komáromi óvodák esetében pedig a jelenlegi 781-ről 532-re csökkenhet az óvodások száma, s 39 csoport helyett csak 27 működne.
Emellett a fennálló jogi környezet sem segíti az önkormányzatokat. A 2026. január 1-től érvényes új törvény szerint például csökkent az alacsony létszámú osztályokra vonatkozó koefficiens is 1,49-ről 1,42-re.
A komáromi alpolgármester előadás három-négy megoldási – vagy pontosabban kezelési – mechanizmust vázolt fel. Az első a működési költségeken való szigorúbb spórolás, valamint a települések nagyobb szerepvállalása, ugyanis a költségvetéseikből fokozottabban kell fordítani iskolaügyre. Magától értetődő módon felmerültek az összevonások is. Ezek történhetnek iskolán belül, az osztályok egyesítésével horizontális síkon, ám össze lehet vonni az intézményeket (óvodákat és iskolákat) is. Utóbbi az energiaköltségek terén járna nagyobb megtakarítással. Végül felmerült az is, hogy egy-egy régiót vonzóbbá kell tenni úgy, hogy azáltal fiatal családok telepedjenek le az adott településeken. A következtetések között elhangzott: az önkormányzatoknak közösen kell keresniük a válaszokat azokra a tendenciákra, amelyek már most világosan mérhetőek és tapasztalhatóak.
Pénzen túl, minőségben gondolkodni
Fodor tapasztalatai szerint a fenntartók és iskolák döntő többsége pénzkérdésként kezeli a problémát.
„Nem foglalkoznak azzal, hogy esetleg az iskolák fúziója, az együttműködés arról szól, hogy magasabb minőséget tudnak-e produkálni? A minőség miatt szövetkezni… Ezzel még kell futnunk legalább két kört“
– hangsúlyozta. Mindenesetre úgy látja, az iskolákat az új finanszírozási rendszer, pontosabban az évről évre csökkenő méretszorzó fogja kényszerhelyzetbe hozni.
Sokan egyre kevesebb pénzt fognak kapni, ám kedvező besorolást nyerhetnek majd azok az iskolák, amelyek valamilyen „egyediséget“ tudnak felmutatni. Fodor rámutatott: ezen a téren jó példával járhatnak elöl például azok a magyar iskolák, amelyekbe részben vagy egészében roma gyerekek járnak – vagyis ezek az intézmények egyedisége abban állhat, hogy „hátrányos helyzetű csoportokkal“ foglalkoznak.
Emellett külön passzus vonatkozik a törvényben azokra az iskolákra, amelyek „kiváló minőséget“ nyújtanak. Fodor szerint a következő évek egyik legfőbb kérdése az lesz, hogy mit is lehet érteni e fogalom alatt. Ugyanis ha a minisztérium szerint egy kisiskola ilyennek minősül, akkor az fennmaradhat.
Volt már hasonló – de ami közeleg, az példátlan
Mindkét igazgató emlékeztetett arra, hogy ha nem is szélsőséges mértékben, de a 2000-es években átéltek már iskoláik egy létszámcsökkenést. Az ipariban például a korábbi, évfolyamonkénti hét osztályból így lett hat, majd végül öt.
A SJG-ben most van 535 diákjuk. Ha megszűnne a nyolcosztályos gimnázium, akkor lecsökkennének 490-re, ami „még menedzselhető“. Andruskó azonban nem kertel a 2040 körüli állapotokat illetően: az akkori gimnáziumnak már csak 250-300 diákja lesz. Az épület rezsije a fejkvóta alapján 300-as létszámig még fenntartható, alatta azonban súlyosbodni fognak a gondok.
Összevonások
Andruskó a bezuhanó születésszámok miatt jelenleg szinte elkerülhetetlennek látja, hogy másfél-két évtized múlva ne vonják össze a SJG-t egy másik intézménnyel. Hogy ez pontosan hogyan fog kinézni, arról majd az akkori megyei és iskolai vezetésnek kell döntenie akár úgy, hogy a komáromi önkormányzatot is bevonja.
A helyzet nem lenne teljesen új. A SJG igazgatója történelmi példával is élt lapunknak: 1950-ben, vagyis a gimnázium „második létrejöttekor“ 120 diák járt hozzájuk négy osztályra szétosztva. Az épületen azonban a szlovák tannyelvű gimnáziummal osztoztak, majd amikor azok kiköltöztek, a mai Munka Utcai Alapiskola működött velük egy fedél alatt. Másképp fogalmazva: az 50-es és 60-as években a komáromi magyar gimnázium fizikailag átélte a horizontális és vertikális összevonást is. A jövőben is ez a két lehetőség áll majd a komáromi iskolák rendelkezésére. Andruskó személy szerint örülne annak, ha – Ipolysághoz hasonlóan – megmaradna a gimnázium magyar jellege azzal, hogy egy magyar tannyelvű alapiskolával alkotnának majd közös jogi személyt, nem pedig egy szlovák középiskolával.
Nem nagyon vannak „tartalékok“
Adódik a kérdés, hogy a középiskolák valamilyen módon más vidékekről csábítanának el magukhoz több diákot. Ezzel azonban csak az a gond, hogy a nagyobb központokon kívül a vidéki városokban és persze a falvakban sem születik több gyerek. Vagyis ha más régiókból többen jönnek majd tanulni a komáromi gimnáziumba, akkor ők hiányozni fognak a saját szülőföldjeik iskoláiból. A SJG diákságának egyébként jelenleg 25%-a (152 fő) származik a Komáromi járáson kívülről. Az ipari 540 középsulisából 200-an laknak az iskola kollégiumában, vagyis javarészt ők a távolabbról, akár a más járásokból érkezők – a legtávolabbiak Somorjáról és Fülekről vannak, Vetter szerint pedig ezen a téren „nem nagyon tudnak tovább nyújtózkodni“.
Magyarország inkább elszív, s csak alig ad diákot
Mivel Komárom határmenti város, ezért felvetődhet annak lehetősége is, hogy több magyarországi diákot szólíthatnának meg az itteni középiskolák. A tanulmányi színvonal még ugyan vonzó is lehetne egy dél-komáromi, tatai, győri diáknak. Sőt a SJG-nak most is van néhány magyarországi tanulója – egyikük például azért került ide, mert a kajak-kenu klub igazolt versenyzője. Ugyanakkor a legnagyobb akadályt a szlovák nyelvtudás hiánya okozza, akár a felvételik, akár az érettségik vagy egyáltalán a tanulmányi évek során. A komáromi ipari néhány éve „promóciós céllal“ ellátogatott több magyarországi általános iskolába, ám a szlovák nyelv jelentette akadályok gyakorlatilag áthidalhatatlannak bizonyultak, és senki sem próbálkozott meg a felvételivel.
Ellenkező irányban viszont már nincsenek ilyen akadályok, hiszen a szlovákiai magyar diákoknak nem kell hasonlóan speciális nyelvi akadállyal megküzdeniük – vagyis míg az észak-komáromi középiskolák nem fejtenek ki Magyarország irányába „agyelszívást“, addig fordított irányban ez nagyon is élő és jelentős folyamat.
Átalakuló képzés
Egy lecsökkenő diáklétszám elvileg nem hagyná érintetlenül a középiskolák képzési portfólióját sem. Elvi szinten egyik lehetőség egyes szakok, specializációk „zsugorítása“, rosszabb esetben megszüntetése. Ám egészen biztos, hogy valami újat is ki kell majd találniuk az iskoláknak részint a „korral való haladás“, részint pedig a diákok bevonzása miatt.
Vetter János abban bízik, hogy a három szakból álló, párhuzamos magyar és szlovák osztályokban futó képzési portfóliójukat 15 év múlva is meg tudják majd tartani – természetesen azzal együtt, hogy kevesebb diákjuk lesz. Így például a gépészetet tanulók jelenlegi 30 fős osztályai lecsökkenhetnek 20-ra „egyrészt mert a piacon szükség van rá, másrészt ez a iskola gépipari alapokon indult“. Vetter János az informatikai irányzat kapcsán pedig arra emlékeztet, hogy ott rendre két-háromszoros túljelentkezéseket tapasztalnak – magyarán 2040 környékén talán az fog bekövetkezni, hogy teljesen fel tudják tölteni az osztályokat, de nem nagyon kell majd senkit elutasítaniuk.
Andruskó Imre emellett elképzelhetőnek tartja, hogy a SJG idővel kétnyelvű, például magyar-angol képzést kínál majd. „Még nem gondolkodtunk el rajta, mert nem érezzük a nyomást. Viszont van már több olyan, főleg fiatal kollégánk, akik nagyon jól beszélnek angolul, s olyan szakot visznek, például fizikát, matematikát, történelmet, amit angolul is tudnának oktatni“
– fejtette ki.
Vetter szerint az ipariban „állandóan“ törik a fejüket a tanulmányi újításokon, s egyáltalán azon, hogy mivel tudnák vonzóbbá tenni az intézményt. Komoly reklámértéke van szerinte például annak, hogy az ipari diákjai autóépítő versenyre készülnek, vagy hogy a diákok 3D-s nyomtatást és CNC-programozást is tanulnak a négy év során – s fontosnak tartja az „Éjszaka az Ipariban“ eseményüket is, amely segíti a közösségépítést.
Andruskó Imre abban látná a megoldást, hogy a fejkvóták keretének növelésével el lehetne kerüli a kisebb iskolák leépítését, bezárását. Ez az államon múlik, pontosabban azon, hogy hajlandó-e ilyen stratégiai döntést meghozni például Finnországhoz hasonlóan. „Nálunk stratégia helyett ezt inkább ilyen menedzsment problémaként fogják fel, hogy most akkor mit kezdjünk itt az iskolákkal? Kezdjünk hát velük valamit, hogy racionálisabb legyen a rendszer“ – jellemzi a szlovák állam mindenkori hozzáállását.
Közélet és iskolaügy
Andruskó Imrét rendszeresen kritikák érik a politikai szerepvállalása és a SJG közéleti elkötelezettsége miatt. Jelenleg is a Magyar Szövetség aktív politikusa Komárom és Nyitra megye szintjén, magam sem először kérdezek rá az iskolai szakma és politika közti feszültségre a mindennapjaiban.
Az iskolaigazgató-politikus szerint ő maga liberális-konzervatívként vagy konzervatív-liberálisként határozza meg magát.
„A mai polarizált világban világos, hogy érnek kritikák. De azt meg senki sem látja, hogy már reggel hatkor bent vagyok az iskolába. Ha nincs gyűlés, itt vagyok délután négyig, ötig. Tehát ez azt jelenti, hogy én a munkámat elvégzem“
– kezdi a válaszát. Majd így folytatja: „Szinergia szempontjából nem rossz, hogy ott vagyok a megyén. Kiépült egy olyan kapcsolatrendszerem, hogy bármikor fordulhatok a megyeelnökhöz, a megyei hivatal igazgatójához, a iskolaügyi főosztályvezetőhöz. Ezekkel a kapcsolatokkal a gimnáziumnak hozok hasznot.“
A másik érzékeny pont, hogy a SJG-ban rendszeresen aktív politikusok, köztisztviselők lépnek fel – a szélsőségeket kivéve minden oldalról, legyen az Deutsch Tamás vagy Ódor Lajos, Áder János vagy Peter Pellegrini. Andruskó szerint
ha „18-19 éves korukban nem foglalkozunk a fiatalokkal, s nem mutatunk fel nekik különböző világképeket, akkor mi alapján fognak dönteni később?“
Egy dologra azonban mindig odafigyelnek: a politikusok előadásaira a 18. életévüket betöltött diákokat szólítják meg, akik maguk tudnak dönteni a részvételről. Robert Fico legutóbbi komáromi látogatására is így jött össze a 30 gimnazista. Egyikük ráadásul az első sorban beülve egy nagy magyar kokárdát tűzött fel magára, amiben végül nem akadályozta meg a gimnázium.
Érdekes eset volt az is, amikor Ódor Lajos még kormányfőként nyitotta meg náluk a tanévet. A felajánlás egyenesen a kormányhivatalból érkezett. Andruskó szerint a helyzet a polarizáltság miatt azért volt ellentmondásos, mert ha Ódor nem magyar tannyelvű iskolába látogat el, akkor azzal támadták volna őt a bírálói – emígy pedig azt kifogásolták a kritikusok, hogy Komáromban „népszerűsítette“ magát.
Andruskó ezentúl sem kíván változtatni a gyakorlaton. Az új magyar kormány egyik államtitkára, Bögi Viktória a SJG-ban érettségizett 2000-ben. Őt mindenképp meghívják, ahogy az 1956-os forradalom emléktáblája felavatása kapcsán Németh Zsoltot, a Fidesz politikusát is, hiszen annak idején rajta keresztül kapták meg az emlékjelet, amely a gimi aulájában látható.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
