A töltőállomásoknál múlt héten elkezdett újból felfelé kúszni a benzin és a gázolaj ára, helyenként átlépve a lélektani határként megjelölt tíz lejt, és szakértők szerint a drágulás vége még igencsak távol van. Az önmagában is riasztó helyzetet – jó romániai szokás szerint – csak tovább rontja, hogy a hatóságok, döntéshozók egyelőre nyugtatásként szánt nyilatkozatokon túl nem jutottak, miközben a már említett szakértői körökből egyre több jelzés érkezik, hogy üzemanyagimporttal szembeni kitettsége és az ebből eredő sérülékenysége miatt az ország súlyos energiakrízis, üzemanyagár- és -ellátási válság küszöbén áll.
Az üzenet egyértelmű, nincs mit totojázni, várakozni, magyarázni, sürgősen szükség lenne jól átgondolt, a közvetett hatásait illetően is alaposan kielemzett intézkedésekre, melyekkel legalább a legsötétebb forgatókönyveket el lehet kerülni. Ezek egyike, hogy nemcsak üzemanyagár-robbanás áll küszöbön, de az ellátási gondok miatt időszakos hiány is beállhat, melynek következményei nem csak a hétköznapi autózásra hatnak ki. Itt nem is annyira a benzinről van szó, inkább a gázolajról, mely tetszik, nem tetszik, de a gazdaság egyik alapvető „mozgatója”. A szállítás, a mezőgazdaság, az élelmiszer-ellátás mind „dízelüzemű” Romániában, az áremelkedés vagy a készlethiány hatásait pedig mindannyian fájdalmasan megérezzük. Nem mellékesen már most is napról napra drágulásokkal szembesülünk.
Adódik az első és legfontosabb kérdés: képesek-e a román hatóságok meghozni azokat a döntéseket, melyek érdemi biztosítékot jelenthetnek, hogy teljesen ne szabaduljon el a pokol. Ársapkák, időszakos adócsökkentések vagy hasonló lépések nagy eséllyel nem lesznek elegendőek. Legalább ilyen égető dilemma, hogy mennyire gyorsan sikerül reagálni, a nemzetközi, regionális történések ugyanis nem várnak senkire. Egyelőre túl sok bizakodásra nincs okunk, ugyanis a válság előző hullámakor is csak pár, tűzoltásra is éppen csak elegendő intézkedést láthattunk – hátha most, hogy tényleg szorul a kapca.
A „nagyok” ügyein túl talán a legérdekesebb kérdés – mint oly sok más alkalommal – most is az, hogy az átlagember mit tegyen. Egy olyan országban, ahol a közszállítás sok helyen siralmas állapotban van, a saját járművel való közlekedés sokak számára nem kényelmi tényező vagy felesleges luxus, hanem az egyetlen mód arra, hogy munkába, boltba, aztán otthonába elérjen az ember. A lassan, de biztosan emelkedő üzemanyagárak sokakat – kiváltképp az alacsonyabb jövedelműeket – akár lehetetlen helyzetbe is hozhatnak, de mindenképp súlyos döntések elé állítanak mindenkit, akinek megélhetésében a közlekedésnek jelentős szerepe van. Némi túlzással sok romániai háztartásban rövid időn belül megtörténhet, hogy az autózás luxussá válik, helyét pedig kényszerből a gyaloglás, illetve más közlekedési alternatívák váltják fel. Ha azokra is egyáltalán lesz keret.
A szerző felvétele
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
