Születésének 115., halálának 50. évfordulóján nyílt kiállítás Brósz Irma festőművész emlékére kedden este a kovásznai Kádár László Képtárban. A zsúfolásig megtelt kiállítóteremben a tárlatot Peltán-Brósz Roland nyitotta meg. A kiállítás festmények, fényképek, levelek, vázlatfüzetek, személyes tárgyak és családi visszaemlékezések segítségével idézi fel a művész életét és korát.
A megnyitón elhangzott: Brósz Irma művészetét az a különös figyelem határozta meg, amellyel a természet és az ember felé fordult. Szenei Sándor 1970-ben az Igazság hasábjain úgy fogalmazott róla: képein „megszólaltatja a virágokat”. Festészetében a virágok, a fák, az erdők és a patakok nem csupán növények vagy tájrészletek, hanem érzések és belső világok hordozói, portréin sem pusztán arcvonásokat, hanem emberi sorsokat örökített meg.
Brósz Irma 1911. június 11-én született Kovásznán az Alszeg utcai Deák-kúriában. A család nyári lakhelyéül szolgáló épületet nagyapja, Márkus Deák László emeltette 1907-ben. Az angolkerttel, gyümölcsössel és halastóval övezett kúria a kovásznai fürdőélet virágzásának idején vendégeket is fogadott. Bár az államosítás és az átépítések nyomot hagytak rajta, ma is a város épített örökségének része.
A 20. század eleji Kovászna borvízforrásaival, mofettáival, parkjaival és természeti környezetével egész életére meghatározó élményt adott a festőnek. Fiatalon szembefordult családja elvárásaival: zenésznek szánták, ő azonban 1929-ben a Kolozsvári Képzőművészeti Iskolába iratkozott be. Naplójának sorai szabadságvágyó, önálló és következetes személyiséget rajzolnak meg.
Alkotás közben nem zárkózott műterembe. Rendszeresen utazott haza Kovásznára, de bejárta a kolozsvári Bükk-erdőt, a Szamos völgyét, mezőket, patakokat és erdőszéleket. Kis székével és festőállványával kereste azt a csendet, amelyben megfigyelhette a fényt, a természet változásait és az idő múlását.
Ugyanezzel az érzékenységgel fordult az emberek felé is. Politikai üldözötteket segített és bújtatott, olyan emberek portréját is megfestette, akiket mások a társadalom emlékezetéből is ki akartak törölni. A kiállításon eddig nem látott arcképek is helyet kaptak, köztük Kovács Katona Jenő költő, prózaíró, publicista és szociográfus, valamint Köves József, a Korunk köréhez tartozó újságíró és szerkesztő portréja.
A családi emlékezet egy különc, ugyanakkor gondoskodó asszony képét őrzi róla. Műterme egyszerre volt lakás, hálószoba, ebédlő és alkotóműhely, ahol festmények, bútorok, macskák és festőállványok között keskeny ösvényeken lehetett közlekedni.
Brósz Irma életének és hagyatékának feltárását a 2000-es évek elején Tibori Szabó Zoltán kezdte meg, munkáját a család dokumentumokkal, emlékekkel és történetekkel segítette. A kutatásból született könyv nemcsak a festő életét mutatja be, hanem annak az erdélyi művésznemzedéknek a sorsát is, amelyet Szentimrei Jenő „fénytelen nemzedéknek” nevezett. Tagjainak pályáját háborúk, történelmi elszigeteltség és diktatúrák törték meg, mégis maradandó életművet hoztak létre.
A kovásznai tárlat ezért több egyszerű festménykiállításnál: egy élet rekonstrukciója és érzékeny visszatekintés egy letűnt korszakra. A látogatók Brósz Irma festményei mellett megtekinthetik vázlatfüzetét, személyes tárgyait, kedvenc könyvét – Kosztolányi Dezső összes verseit –, valamint belelapozhatnak az életét és korát bemutató kötetbe is. A kiállítás augusztus 31-éig látogatható.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »


