Július 26-án, az évközi idő 17. vasárnapján a Szentatya a Castel Gandolfó-i Piazza della Libertà nevű téren az apostoli palota előtt összegyűlt hívekkel és zarándokokkal együtt imádkozta el az Úrangyalát.
Beszédében az evangélium példabeszédei nyomán rámutatott arra, hogy Isten országa az ember életének legnagyobb kincse, amelyért érdemes minden mást háttérbe szorítani. Hangsúlyozta, hogy a vele való találkozás nem beszűkíti, hanem kitágítja az életet, és minden embert mély megújulásra hív. Az Úrangyala elimádkozása után imát kért Libanonért, a Szentföldért és az egész Közel-Kelet békéjéért, megemlékezett az erdőtüzek károsultjairól, a nagyszülők és idősek világnapjáról is.
Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását közöljük.
Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!
Jézus tanításának középpontjában Isten országának misztériuma áll, melyet a mai evangélium igazgyöngyhöz és kincshez hasonlít (vö. Mt 13,44–52). A példabeszédek érzékeltetik velünk, milyen meglepetés éri azt az embert, aki olyasmire talál, amit még remélni sem mert: olyannyira örül, hogy mindenét eladni vagy mindent hátrahagyni immár nem lemondásnak, hanem nyereségnek tűnik számára. Az evangélisták ugyanis már írásaik első lapjaitól kezdve úgy mutatják be Jézus követésre szóló meghívását, mint ellenállhatatlan hívást:
Ez Isten közelségének és megtalálhatóságának első fontos vonása: az ő országával való találkozás olyan fordulatot jelent, amely nem beszűkíti, hanem kitágítja az életet. Ha pedig valaminek most meg kell változnia, az nem a lehetőségek csökkenése, hanem növekedése érdekében történik.
Van egy második szempont is, amelyre Jézus láthatóan nagy hangsúlyt fektet: a földbe rejtett kincsre valószínűleg egy földműves talál rá; az igazgyöngy rendkívüli értékét viszont egy kereskedő – talán egy utazó – ismeri fel. Ezt követi másik két példabeszéd, amelyek főszereplői halászok, illetve egy írástudó, aki jártas a régi és új dolgokban. Azután hallunk olyan példabeszédeket is, amelyekben Isten országát egy asszony alakjában fedezhetjük fel, aki lisztet dagaszt, majd egy másik asszonyéban, aki rendbe teszi a házat, egy királyéban, aki háborút tervez, egy férfiéban, aki tornyot akar építeni, intézőkében, akik kifizetésekkel vagy befektetésekkel foglalkoznak, pásztorokéban és földművesekében. Röviden: Isten országa a maga felbecsülhetetlen szépségét sokféle úton tárja fel, de mindenkit – férfit és nőt, fiatalt és időset, szegényt és gazdagot egyaránt – mély megújulásra hív. Mindenki megértheti, és mindenkit vonz.
Az egyház ma is különböző származású, kultúrájú, képességű és felelősségű emberek közössége, akiket azonban mind arra hív az Úr, hogy Jézus Krisztusban „egynek” ismerjék fel magukat: ő a rejtett kincs, az igazgyöngy, a szétszóródottakat összegyűjtő háló.
Éppen ezzel mutatta meg, hogy Isten nem személyválogató, és hogy az ő kiválasztása szeretetteljes előnyben részesítés, különösen a kicsinyek és a kivetettek iránt.
Testvéreim, nincs más dolgunk, mint kérni azt az ajándékot, amelyért az ifjú Salamon király is könyörgött (vö. 1Kir 3,5.7–12). Annak ajándékát, hogy felismerjük a nagy értékű gyöngyöt, és ráismerjünk arra a kincsre, amelyért érdemes mindent eladni. Miközben a fogyasztói ipar átalakítja ízlésünket, egyre újabb szükségleteket keltve bennünk, hogy aztán olyan válaszokat adjon el nekünk, amelyek nem elégítenek ki, sőt olykor meg is mérgezik a szívünket, meg kell tanulnunk felismerni azt, ami valóban fontos: az Istennel való kapcsolat kincsét, amely megnyit bennünket az örömre, és segít, hogy egymással való kapcsolatainkat a lehető legjobban éljük meg.
Mária, a Bölcsesség Széke közbenjárása irányítsa élet utáni vágyunkat Jézus felé, hogy az benne maradéktalanul beteljesedjen!
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Tegnap Libanonban boldoggá avatták Elia Hoyeket, aki 1899 és 1931 között a maroniták antióchiai pátriárkája volt, valamint a Szent Család Maronita Nővérek Kongregációjának alapítója volt. Több mint harminc éven át nagy odaadással és lelkipásztori érzékenységgel vezette a maronita egyházat. A párbeszéd és a remény embere volt, kimagasló tekintély egyházi, társadalmi és politikai szempontból egyaránt, olyannyira, hogy „Nagy-Libanon atyjaként” emlegették. Az új boldog imája és közbenjárása kísérje mindig a maronita híveket szerte a világon, és esdje ki a béke ajándékát Libanon egész népe számára, mely oly közel áll a szívemhez.
Sürgető felhívással fordulok a felelősökhöz, hogy térjenek vissza a tárgyalásokhoz olyan igazságos politikai megoldásról, amely minden ember egyenlő méltóságán és azonos jogain alapul, valamint utasítsák el az újabb katonai akciókat és az egyoldalú döntéseket, különösen azokat, amelyek sértik a valamennyi vallás szent helyeit megillető tiszteletet és azok status quóját.
Megújítom továbbá felhívásomat a Közel-Kelet egészének helyzetével kapcsolatban, ahol a katonai műveletek fokozódása ismét erőszakot és pusztítást hozott, súlyosan veszélyeztetve számos civil életét, és tovább súlyosbítva az ivóvíz- és villamosenergia-hiányt.
Imádkozzunk továbbra is mindazokért a népekért, amelyek háborútól szenvednek. Érintse meg az Úr a felelősök szívét, és világosítsa meg értelmüket, hogy mielőbb eljussanak a kiengesztelődéshez és a békéhez.
A pusztító erdőtüzeket illetően, melyek ezekben a napokban Franciaország és Spanyolország több térségét is sújtották, szeretném kifejezni közelségemet, és mindenkit arra hívok, hogy imádkozzunk az érintettekért és a mentésben részt vevők munkájáért.
Ma van a nagyszülők és idősek hatodik világnapja, melynek témája Izajás próféta kijelentése: „Én sosem feledkezem meg rólad” (Iz 49,15). Adjunk hálát együtt az Úrnak azért az ajándékért, amelyet az idősek jelentenek az egyház és a társadalom számára, és kötelezzük el magunkat amellett, hogy tiszteletben tartjuk és megbecsüljük értékes szerepüket, továbbá mindig biztosítjuk számukra a kellő figyelmet és gondoskodást.
Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, akik itt vagytok, valamint mindazokat, akik Olaszország különféle vidékeiről és a világ számos országából érkeztek!
Külön is üdvözlöm az Opera della Chiesa közösség zarándokait és az őket kísérő püspököket; üdvözlöm a chortkivi „Irgalmasság Házából” érkezett ukrán gyermekeket, akik a Nocera Superiore-i Szent Mihály főangyal-plébánia vendégei; a manerbiói plébánia fiataljait; a Thouret Szent Johanna Antida halálának kétszázadik évfordulója alkalmából szervezett nemzetközi ifjúsági találkozó résztvevőit; a belgiumi Maldegemből érkezett Önze-Lieve-Vrouw Sterre-Der-Zee katolikus diákmozgalom fiatal zarándokait, valamint a velletri Csendőrképző Iskola növendékeit, akik lelkészük és tisztjeik kíséretében érkeztek.
Köszöntöm a Catholic Men Association of Cameroon tagjait. Külön is gondolok a Castel Gandolfó-i őszibarackünnepség résztvevőire, akik elhozták terményeiket, hogy áldásban részesüljenek.
Ma este Rómában, a Tiberisen megrendezik a „Fiumarola” Szűzanya körmenetét: Mária, Jézus anyja esdje ki ennek a szép hagyománynak a résztvevői és mindannyiunk számára, hogy életünket nap mint nap az evangélium tanítása szerint éljük meg!
Mindnyájatoknak szívből kívánok áldott vasárnapot!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
