Mit kínál az AfD? Azt, hogy megállítja a migrációt. A multikulti elutasítása. Az Oroszország elleni szankciók eltörlése. Visszatérés az olcsó orosz energia használatára. Hagyományos családmodell. Anti-woke. Az atomerőművek újraindítása.
Németország – és az egész Nyugat – retteg az AfD-től. Mint ördög a tömjénfüsttől. A rettegés pedig megszülte az orwelli új „demokráciát”. Betiltás, „tűzfal”, üldöztetés, indoklás nélküli fegyver- és vadászengedély-elvétel, alkotmányellenesnek nyilvánítás, és félrefordított fej, amikor anarchista-kommunisták összevernek AfD-s képviselőket, aktivistákat, amikor megrongálják a házaikat, autóikat. Ez az új demokrácia.
Mint ördög a tömjénfüsttől, úgy rettegnek. És ideje, hogy az ördögre összpontosítsuk figyelmünket. Mert egymást követik a korok, amikor az ördög győzelemre áll. Mert nincs új a nap alatt, és ma megint magunkra ismerhetünk régi korok történéseit figyelve.
A Historia Augusta-t olvasgatom. Az Antonius Heliogabalusról szóló fejezeteket. Róma császára volt. Apja szír. Ezt olvashatjuk róla:
„Mikor a telet Nicodemiában töltötte és mindenféle ocsmányságot követett el, férfiakkal közösült és üzekedett, katonái rögtön megbánták, hogy összeesküdtek Macrinus ellen, és hogy őt tették meg császárnak, és rokonszenvük Heliogabalus egyik unokatestvére, Alexander felé fordult, akit a senatus Macrinus meggyilkolása után Caesarrá nevezett ki. Hiszen ki tudna elviselni egy olyan császárt, aki testének minden nyílásán keresztülhabzsolja magába a gyönyört, amikor az ilyesmi egy vadállatnál is elviselhetetlen.
Rómában semmi egyebet nem csinált, mint hogy ügynököket tartott, akik nagy nemi szervű férfiakat kerestek, és őket a palotába vezették, hogy az uralkodó élvezhesse adottságaikat.
Előadta ezenkívül otthonában Paris történetét, úgy, hogy ő játszotta Venus szerepét oly módon, hogy ruhái hirtelen lecsúsztak a lábfejére ő pedig meztelenül egyik kezét a mellére tette, a másikat pedig a nemi szervére, négykézlábra ereszkedett, hátsóját kidüllesztette és meggyalázója felé riszálta oda-vissza. Továbbá arcát olyanra alakította, amilyen arccal Venust szokták megfesteni, egész teste le volt borotválva, mivel azt tartotta legfőbb életcéljának, hogy minél több ember számára tűnjön méltónak és alkalmasnak vágyuk betöltésére.”
Milyen ismerős, igaz? És mennyire jellemző, hogy erről ilyen címmel jelenik meg írás napjainkban:
„Az első transzhős egy római császár volt, Heliogabalus”
Ha csak úgy nem…
Igen, mindig ide jutunk, amikor már a „mihez képest” kapaszkodója sincs meg.
De jöjjünk közelebb az időben, és olvassunk bele De Sade márki „főművébe”, a Filozófia a budoárban címet viselő szennybe. Ott sok egyéb mellett ezt találjuk:
„Eugénie, légy esküdt ellensége az unalmas szaporodásnak, és térítsd le útjáról szüntelenül még a házasságban is ezt az alattomos nedvet, mely – ha tenyészetnek indul – csak arra jó, hogy elcsúfítsa termetünket, eltompítsa bennünk a kéjérzést, elhervasszon, megvénítsen, és megrontsa egészségünket; vedd rá a férjedet, hogy szokjon hozzá az elvesztegetéséhez, kínáld föl neki az összes többi utat, csak hogy eltávolítsd az oltártól; mondd el neki, hogy gyűlölöd a gyermekeket, és könyörögve kéred, hogy ne csináljon neked gyereket. Jól vigyázz, édesem, mert előre kijelentem, hogy olyannyira irtózom a szaporodástól, hogy abban a percben megszakítom veled a barátságot, amint teherbe esel. Ha mégis, önhibádon kívül ez a balszerencse érne, fordulj hozzám az első hét-nyolc héten belül, és én csöndben megszabadítalak tőle. Ne riadj vissza a gyermekgyilkosságtól, e képzelt bűntől; korlátlanul rendelkezünk afölött, amit méhünkben hordunk, és ha elpusztítjuk az anyag e formáját, nem követünk el nagyobb gazságot, mint amikor kipurgáljuk magunkból, szükség esetén gyógyszerekkel, azt a másfajta anyagot.
Eugénie: De ha a gyermek már kifejlődött?
Madame de Saint-Ange: Ha akár a világra jött is, mindig hatalmunkban áll elpusztítani. Nincs a földön szilárdabb jog, mint az anyák rendelkezési joga gyermekeik fölött. Nincs nép, amely el ne ismerte volna ezt az igazságot, mely az értelemre és az erkölcsi alapelvekre épül.”
Milyen ismerős, igaz? Csak manapság nem ilyen nyersen őszinték, manapság az a jelszó, hogy „takarodjatok a méhemből”, de a lényeg maradt: a gyerek nyűg, felesleges, akadályozza a karriert, gyerekre nincsen szükség. S persze ma ezt olvassuk De Sade márkiról:
„De Sade filozófiája szerint a természet, az ösztön az elsődleges mindenféle más emberi érzések fölött, különösen a szerelem fölött. (…) Úgy gondolta, hogy az európai emberből a kereszténység kiszívta az agyvelejét, ezért az európai ember beteg, félember. Az erény és a filantrópia álcája mögött vadállatok irányítják az embereket, a keresztény vallás pedig maga a pokol. Az ember csak akkor lesz szabad és akkor kezdheti el megvalósítani magát, amikor a törvények és a vallások, a papok és a bírák mind eltűnnek. De Sade egyik szokatlan gondolata a gyilkosság törvényessé tétele volt, pontosabban a halálbüntetés eltörlését és a magánbűn engedélyezését hangoztatta. Elítélte az állam immoralitását (háborúk), viszont megengedte az egyéni immoralitást, más szóval a közbűn (civilizáció) helyébe a magánbűnt javasolta.”
Ha csak úgy nem…
Igen, mindig ide jutunk, amikor már a „mihez képest” kapaszkodója sincs meg.
Ebben a mai, nyugati világban érkezett el egy tartományi választás Szász-Anhaltban, ahol az AfD elsöprő győzelmet aratott. A 444 – Heliogabalus és De Sade márki kedvenc lapja – ezt írta:
„A CDU történelmi vereséget szenvedett, a fiatalok között nyolcszor annyian szavaztak az AfD-re, mint Mertz pártjára.”
Nahát… De vajon miért? Mit kínál az AfD? Azt, hogy megállítja a migrációt. A multikulti elutasítása. Az Oroszország elleni szankciók eltörlése. Visszatérés az olcsó orosz energia használatára. Hagyományos családmodell. Anti-woke. Az atomerőművek újraindítása.
És ez ennyire vonzó ma, különösen egy német fiatalnak? Vajon miért? Hiszen a migráció és a multikulti (a „wir schaffen das” elmebaja) mindössze szétverte a hagyományos német társadalmat és egekbe növelte a bűnözést, az erőszaktevést, a terrorizmust. A leválás az olcsó orosz energiáról párhuzamosan az atomerőművek bezárásával földre vitte a német ipart – a Volkswagen most bocsát el újabb ötvenezer (!) embert, és még nem látszik a zuhanás vége. Mindeközben az idióta szocdemek, zöldek, liberálisok és az ezekhez megszólalásig hasonlóvá lett CDU-CSU mit kínál? Sok szivárványos zászlót, sok gendert, sok homokost, sok idegent, sok-sok Heliogabalust és De Sade márkit, és minden német hagyomány, szellemi-lelki örökség végét.
És ugyanezt kínálja az egész Nyugat a sajátjainak.
Rómának a „szőke és roppant barbárhadak” vetettek véget.
A mai Nyugat a fekete, sötétbőrű és muszlim barbárhadak nyomása alatt áll.
Úgy tűnik, a német fiatalok várják vissza a „szőke és roppant barbárhadakat”.
Ahogy minden maradék normális európai őket várja. Keresztes zászlók alatt.
Bayer Zsolt – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
