A közéletben újra és újra előkerül a kérdés: vajon a nők vagy a férfiak alkalmasabbak a politikára?
A válaszom egyszerű: rossz kérdés.
Nem azért lesz valakiből jó politikus, mert férfi. És nem azért lesz rossz politikus, mert nő.
A politika végső soron karakterpróba.
Ott, ahol kamerák százai figyelnek, ahol naponta érkeznek a támadások, a valódi személyiség előbb-utóbb mindig megmutatkozik.
A magyar parlamentben voltak olyan politikusok, akik a folyamatos támadást választották.
Szabó Tímea felszólalásai gyakran rendkívül élesek, személyeskedők és konfrontatívak voltak. Sokan ezt határozottságnak tekintik, mások szerint inkább indulatpolitikának.
A hangerő azonban nem helyettesíti az érveket.
Az ellenfél megalázása nem ugyanaz, mint a vita megnyerése.
Aki minden vitát háborúnak tekint, az idővel már nem ellenfeleket, hanem ellenségeket lát maga körül.
Éppen ezért volt figyelemre méltó, amikor Varga Judit és Novák Katalin a kegyelmi ügy nyomán lemondtak tisztségükről.
Lehet vitatni a döntéseiket.
Lehet vitatni azt is, hogy mikor és miért mondtak le.
De magát a felelősségvállalás tényét nehéz elvitatni.
A politikában ritka pillanat, amikor valaki nem kapaszkodik mindenáron a székébe.
Ugyanez igaz a férfiakra is.
Orbán Viktor politikai stílusának egyik legfontosabb jellemzője a nyugodt, higgadt fellépés még feszült helyzetekben is. Lehet egyetérteni vagy vitatkozni a döntéseivel, de a temperamentuma ritkán válik indulattá nyilvános megszólalásaiban.
Más politikusok ezzel szemben gyakran a személyes megalázást, a gúnyt vagy a konfliktus folyamatos élezését választják.
Sokan így látják Magyar Péter kommunikációjának egy részét is: a politikai ellenfél lejáratása sokszor fontosabbnak tűnik, mint a saját program részletes bemutatása.
Ez lehet hatékony kampányeszköz.
De ettől még nem feltétlenül válik valaki államférfivá.
A modern közbeszéd gyakran úgy tesz, mintha minden problémára a több nő vagy éppen a több férfi lenne a megoldás.
Nem.
A történelem tele van kiváló női vezetőkkel és kiváló férfi vezetőkkel.
És ugyanígy tele van rossz vezetőkkel is — mindkét nemből.
A hatalom ugyanazt teszi mindenkivel.
Felnagyítja azt, ami már eleve benne volt.
Ha valaki alázatos, abból gyakran bölcs vezető lesz.
Ha hiú, abból gyakran zsarnok.
Ha nyugodt, válságban is nyugodt marad.
Ha indulatos, a hatalom csak felerősíti ezt.
A Férfihang olvasói talán meglepődnek ezen a következtetésen.
De éppen ezért fontos kimondani.
A férfiak társadalmi problémáiról beszélni nem jelenti azt, hogy minden férfit jobbnak tartunk minden nőnél.
Ahogyan a nők egyenjogúsága sem jelenti azt, hogy minden nő alkalmas vezetőnek.
A politika nem kromoszómák kérdése.
Hanem jellemé.
És talán akkor járnánk a legjobban, ha választások előtt nem azt kérdeznénk:
Férfi vagy nő?
Hanem azt:
Képes-e méltósággal viselni a hatalmat?
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
